Történelmi fogalomtár

ephoroszok –  az öt legfőbb állami hivatalnok (felügyelő) neve az ókori Spártában.

epikureusok – görög filozófiai irányzat; a démokritoszi atomelmélet módosító, boldogságkeresők.

episzkoposz – püspök.

epitheton ornans – állandó jelzők használata (görög dráma eposzi kelléke).

Erekhteion – az athéni Akropolisz épülete, melynek erkélyszerű csarnokában a tetőgerendákat hat kőből faragott nőalak (kariatidák) tartja.

eretnekség – valamely egyház v. vallási közösség által képviselt, hivatalosnak tekintett hitelvektől való eltérés. Főként a római katolikus egyház használta megbélyegző értelemben a katolikus hittételektől többé-kevésbé eltérő személyekre, irányzatokra, ill. mozgalmakra.

ergasztérionok – az ókori Athénban a rabszolgatartó középüzemek.

eszerek –     (szocialiszti–revoljucionyeri ’szociálforradalmár’ kezdőbetűiből): különféle narodnyik csoportokból 1901-ben alakult, magát szociálforradalmárnak nevező párt Oroszországban. Céljuk a parasztság földhöz juttatása és a polgári demokrácia megteremtése volt. Akcióikban egyes tagjai az egyéni terrort is alkalmazták. A belső ellentétek miatt a párt 1906-ban ketté vált, a baloldal az 1917. évi bolsevik forradalom után rövid ideig együttműködött a bolsevikokkal. A polgárháború (1918–20) során vezetőik egy részét letartóztatták, mások emigráltak.

exodikon –   a kar elvonulása közben énekelt, valamilyen tanulságot megfogalmazó dal (a hagyományos attikai tragédiában).

exodosz –     végkifejlet, befejezés; az utolsó sztaszimont követő párbeszéd (a hagyományos attikai tragédiában).

expozíció – bevezetés (görög dráma eposzi kelléke).

extraprofit – 100% feletti nyereség.

F

falangisták – 1. a Falange Espaňola spanyol fasiszta párt (1933–77) tagjai. – 2. számos országban működő szélsőjobboldali szervezetek tagjai.

falanx –        (phalanx): a hopliták harcrendje az ókori Görögországban; főként a makedónok alkalmazták. A falanx több sorból lépcsőzetesen felállított egység, hosszúkás négyszögű alakzatát mozgás közben is megtartotta.

fas –             a vallási normák összessége (az isteneket nem sértő magatartás elvárásai) az ókori Rómában.

fasces –        fascio: 1926–1943 között fasiszta Olaszország állami szimbóluma.

felirat –        1. a magyar rendi országgyűlések által elfogadott és a kancellárián keresztül az uralkodóhoz felterjesztett javaslatok összessége. A feliratok tartalma körül sokszor heves viták robbantak ki, 1861-ben pl. a felirat felterjesztésének formája pártokra osztotta az országgyűlést (Felirati Párt, Határozati Párt).

feudum –      a nemesi nemzetség szokásjog alapján öröklődő feudális földtulajdon, hűbéri adománybirtok. Az adománybirtokért a megadományozott bizonyos (főként katonai) kötelezettségekkel tartozott.

fibula –         (görög) ékszerként is szolgáló ruhakapcsoló tű, (a biztosítótű ókori megfelelője).

filo–szofia –  (ókori görög) a bölcsesség szeretete.

fináncoligarchia – a jelentős gazdasági és politikai befolyással rendelkező kereskedelmi, ipari és bankmonopóliumok vezetőinek személyileg összefonódott csoportja.

finánctőke – az ipari és banktőke, ill. az ipari, kereskedelmi és bankmonopóliumok összefonódásából kialakult tőke a monopolkapitalizmus időszakában. A pénzintézetek részvényeinek az ipari monopóliumok általi felvásárlásával, valamint az iparvállalatoknak a nagybankok körébe vonásával keletkezik.

fiorino –       forint (Károly Róbert értékálló arany- és ezüst pénze, firenzei mintára verette)

fiscalitas –   a királyi kincstár joga a nemesi birtokra az uralkodóval szembeni hűtlenség v. a család kihalása esetén. A királyok az így szerzett birtokokat általában újra eladományozták.

föderáció –   (foederatio ’szövetség’): szövetkezett tagországok tartományok olyan állandó kapcsolata, melyben a tagok részleges önállóságuk megtartása mellett a legfőbb állami ügyek intézésére közös központi szerveket hoznak létre. Föderatív berendezkedésű állam pl. az USA és Svájc.

föderalizmus – bizonyos ügyekben a tagállamok önállóságát biztosítani kívánó, közös központi szervekre épülő államszövetség létrehozására irányuló mozgalom.

forradalmi törvényszék – vésztörvényszék: a forradalmak idején felállított rendkívüli bíróságok elnevezése a francia forradalom (1789–99) óta.