Történelmi fogalomtár

ultimátum – valamely követelés teljesítésére fölszólító és ennek elmaradása esetén súlyos következményeket kilátásba helyező jegyzék, melyet valamely állam v. több másik államhoz intéz.

unitárius egyház – Erdélyben Dávid Ferenc (1520?–1579) katolikus, majd protestáns pap által alapított, a reformáció talaján álló protestáns egyház. Hittételei az antitrinitáriusok nézeteiből fejlődtek ki. Az egész Európában üldözött unitárius egyház 1568-tól Erdélyben a négy bevett vallás közé tartozott. Utóbb már üldözték is, ugyanakkor tanaiban a mérsékeltebb felfogás megerősödött, amely a gyermekkeresztséget és Jézus Krisztus Istenné válását elismerte. 1848-ban az unitárius egyház hívei megkapták a szabad vallásgyakorlás jogát, az unitárius hit bevett vallás lett.

urbanizáció – a városiasodás folyamata, az iparnak és a lakosságnak nagyvárosi központokban történő összpontosulása és a városiasodás viselkedésben és életviszonyokban stb.

urbura –       az ércbányák hozamából a kincstárnak fizetett illeték Magyarországon a feudalizmus korában.

uruszág –     ország, a honfoglaláskori törzsfő területe.

úr –               honfoglaláskori törzsfő.

úrbér –         a jobbágytelkek használatáért a földesurat megillető jobbágyi szolgáltatások összessége. A jobbágyság az úrbéri föld használatáért 1848-ig tartozott a földesuraknak úrbéri szolgáltatással.

úriszék –      a földesúr jobbágyai, cselédei, birtoktalan familiárisai felett mindenféle ügyben ítélkező feudális bíróság. Ítélkezett a földesúri területeken elkövetett közbűntényekben és az ott elfogott gonosztevők (rablók, gyújtogatók stb.) felett is.

V–W

Valcum – Fenékpuszta

valdensek – egy lyoni vándorprédikátor, Pierre Valdez által 1176-ban alapított eretnekmozgalom. A szegény néprétegek körében z apostoli szegénységet követelő, a gazdag egyház és papság ellen fellépő tanaikkal nagy népszerűséget szereztek. Mozgalmuk főként Franciaországban, a Német-római Birodalomban és Itáliában terjedt el, de a 14. sz.-ban Magyarországon is voltak követőik.

vasbértörvény – az 1863-ban létrejött Általános Német Munkásegylet megalapítója Ferdinand Lasalle meggyőződése a szociális intézkedések végrehajtása, mert a munkásság mindig csak a létfenntartásához szükséges bért kapja.

vésztörvényszék lsd. forradalmi törvényszék

vétó jog –     (veto ’tiltakozni’) valamely rendelet, törvény, jogszabály hatályba lépését megakadályozó ellenvetés, tiltakozás. Az ókori Rómában a néptribunus vétója semmissé tette a szenátus határozatát. A középkorban a rendek a maguk részére biztosított vétó jogukkal igyekeztek a nekik nem tetsző törvények elfogadását megakadályozni.

via –             út (ókori Róma)

viaductus –  völgyhíd (ókori Róma)

vicarius Christi – Krisztus helytartója.

vilajet –        (ejalet, pasalik): legnagyobb területi-közigazgatási egység a Török Birodalomban. Több szandzsák alkot egy vilajetet, melynek élén a szultánság idején a pasa rangú beglerbég állt. – Magyarországon a török hódoltság legnagyobb területi kiterjedése idején 6 vilajet (budai, egri, érsekújvári, kanizsai, temesvári, váradi) létezett.

villa –           a nagybirtokok központja az ókori Rómában

virilizmus –  (vir = férfi): az önkormányzati testületek tagjainak legalább a fele arányban a legtöbb adót fizetők köréből való kikerülését biztosító választási rendszer. Magyarországon 1870–1945 között volt érvényben, Budapest kivételével, ahol virilista rendszert 1929-ben megszüntették.

vitairatok – az eretnek tanokkal szembeni egyházi iratok.

Wehrmacht – (véderő): a hadsereg neve a hitleri Németországban 1935–45 között. Szárazföldi hadseregből, légierőből (Luftwaffe) és haditengerészetből állt.

whigek –      (marhahajcsár): a torykkal szemben álló parlamenti párt tagja Angliában a 17–19. sz.-ban. A skót presbiteriánusok gúnyneveként használt kifejezés a 18. sz. elejétől már egyértelműen a liberális nézeteket hirdető, a konzervatívokkal szemben álló pártot jelölte. A whigek elsősorban a városi tőkés polgárság érdekeit képviselték. 1832-ben felvették a Liberális Párt nevet.

Z

zeugitai –     200–300 mérősök, ökörfogatosok – hopliták; (éves jövedelem alapján osztályokba sorolt polgárok az ókori Athénban.)