Történelmi fogalomtár

nemzetőrség – polgárokból toborzott önkéntes fegyveres alakulat a polgári forradalmak időszakában. Az első nemzetőrséget 1789-ben, Franciaországban szervezték meg. – Magyarországon a forradalom védelmére 1848/49-ben, 1918-ban és 1956-ban állítottak fel nemzetőrséget.

Neoacquistica Comissio – 1688. (Újszerzeményi Bizottság) I. Lipót (1657–1705) rendelkezése, mely szerint a töröktől visszahódított területek birtokügyeit intézte. Ahhoz, hogy az egykori magyar tulajdonos visszakaphassa birtokát, a visszaigényelt (hiteles dokumentumokkal kellett igazolni a tulajdonjogot) terület becsült értékének 10%-át kellett ún. fegyverváltságként a császári kincstárba befizetni. Célja, hogy minél kevesebb magyar kaphassa vissza birtokát, hogy a hadiszállítóknak, a harcokban érdemeket szerzett tiszteknek és segítőiknek birtokokkal fizethessenek a szolgálataikért, így számos alkalommal megyényi területek kerültek eladományozásra.

New Modell Army – az angol polgári forradalom új Oliver Cromwell által szervezett Új típusú hadserege.

NEP – (Novaja Ekonomicseszkaja Polityika (új gazdasági politika)): a hadikommunizmust felváltó gazdaságpolitika a Szovjetunióban. Alapelveit Lenin (1870–1924) dolgozta ki. 1921-ben vezették be. Ennek során engedélyezték a magánkereskedelmet, a kötelező beszolgáltatás helyett bevezették a terményadót, és ipari üzemek létesítésére külföldieknek is engedélyeket (koncessziót) adtak. A NEP jelentősen hozzájárult a Szovjetunió gazdasági megerősödéséhez. Az 1920–30-as évek fordulóján fokozatosan felszámolták.

New Deal – (új irányvonal): gazdasági és szociális reformokat megvalósító politika az USA-ban. Célja a gazdasági világválság (1929-33) politikai, gazdasági és társadalmi hatásainak megszüntetése volt. Ennek érdekében bevezették az ipari kényszer-kartellizálást és a társadalombiztosítást, intézkedést hoztak a pénzügyi rendszer megerősítésére, szabályozták a mezőgazdasági termelést és hatalmas méretű közmunkákat szerveztek a munkanélküliség csökkentésére.

NKVD – (Narodnij Komisszariat Vnitrnnyih Gyel ’Belügyi Népbiztosság’): belügyi és államvédelmi feladatokat egyaránt ellátó központi szerv a Szovjetunióban. 1934-ben hozták létre. 1946–53-ban mint Belügyminisztérium (Minisztyersztvo Vnutrennyih Gyel, MVD) működött.

nobilis – nemes

nomosz – (görög) társadalmi törvények; ezek emberi, időleges, változó ill. megváltoztatható törvények.

nousz –         szellem, törvény, ami mozgatja a dolgokat; Anaxagorasz (Kr.e. 500–428) görög atomista filozófus szerint.

numerus clausus – (zárt szám): valamely intézménybe, társulásba, testületbe bizonyos szempontok alapján felvehető személyek számának korlátozása. – Magyarországon 1920-ban törvényben mondták ki, hogy minden nemzetiség tagjai csak arányszámuknak megfelelő számban tanulhatnak az egyetemeken, ami elsősorban a zsidóság ellen irányult. Az 1938-tól hozott ún. zsidótörvények a numerus clausust gazdasági és kulturális élet valamennyi területére kiterjesztették.

O–Ö

obeliszkek – (gör. ’kicsi nyárs’) csúcsos tetejű négyszögletes gránit- vagy porfiroszlopok.

objektív idealizmus – Platon (Kr.e. 427–347) görög filozófus: elismeri a világ létezését.

obolosz –      (gör.) 1. ókori gör. súlymérték és pénznem. – 2. fél dénár értékű ezüstpénz a középkori Európában.

offenzíva –   nagy erejű támadás, támadó fellépés.

okkupáció – (foglalás): valamely állam fennhatósága alá tartozó hódító szándékkal történő katonai megszállása. – 1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia a berlini kongresszus felhatalmazása alapján okkupációval szerezte meg Bosznia-Hercegovinát.

októberi diploma – I. Ferenc József (1848–1916) által 1860-ban kibocsátott osztrák birodalmi „alkotmány”. Az egyes tagországoknak belső igazgatásukban nagyobb önállóságot adott. Magyarországon visszaállította az 1848-ig működött kormányszerveket, a megyerendszert és engedélyezte a magyar nyelv hivatalos használatát, de a fontos ügyek (külügy, hadügy, pénzügy) a bécsi kormányzat kezében maradtak.

oktrojál –     kényszerít, erőszakol.

oligarchia – (’kevesek uralma’) 1. néhány nagy nemzetségnek a demokrácia korlátozásával gyakorolt uralma az ókori gör. poliszokban. – 2. egyházi és világi főurak uralma a középkori Magyarország egyes részein. Ezek a bárók szembeszálltak a királyok központosító törekvéseivel, az ellenőrzésük alatt álló területeken tényleges uralkodói jogokkal bírtak. – 3. az uralkodó osztály valamely kisebb csoportjának gazdasági és politikai önkényuralma.