Történelmi fogalomtár

betyár – a földesúri önkény, kényszerű katonáskodás és a jobbágyterhek teljesítése elől bujdosó szegénylegény. Többnyire egyéni lázadók voltak; megélhetésüket gyakran rablásból, útonállásból biztosították. Általában az urakat fosztották ki, sokszor élvezték a szegény nép támogatását. A betyárvilág a 19. sz. első felére esett. Legendás betyárok: Angyal Bandi (1760?–1806), Rózsa Sándor (1813–1878), Savanyu Jóska (1845–1907), Sobri Jóska (1809–1837), Vidróczki Márton (1837–1873).

bocskoros nemesek: a nemesség legszegényebb rétege Magyarországon a kései feudalizmus korában. A birtok nélküli, műveletlen bocskoros nemesek a jobb módot kifejező csizma helyett a szegényparaszti bocskort viselték (nevüket is innen kapták). A reformkorban (1825–48) a polgári átalakulást elősegítő reformok ellenzői közé tartoztak. A jobbágyfelszabadítás (1848) után beolvadtak a parasztságba.

bogumilok – Kis-Ázsiából kiinduló eretnekmozgalom Bulgáriában és a Balkán-félsziget északi részén a 10–12. sz.-ban. Mozgalmuk Franciaországban, Itáliában és a Német-római Birodalomban is elterjedt. A jelenségeket Isten két fiának, a jónak és a rossznak a küzdelméből vezették le. A korabeli társadalmi rendet és intézményeket a sátán művének tartották. Tanításaik a 13.sz.-ban központjukká lett Boszniából terjedtek el Magyarország déli részére. Több magyar király (I. Lajos, Zsigmond, I. Mátyás) vezetett hadjáratokat ellenük.

bők – honfoglaláskori gazdag nemzetségfők.

boksa – a szénégetők kúp alakú tölgyfarakásokat raktak a fa elszenesítésére, felül füstnyílással, alulról meggyújtva lassú elszenesedés ment végbe, a keletkező faszenet az ókori Görögországban faszénkosárban vitték a városba.

bolsevik – (többség): az orosz szociáldemokrácia radikális irányzata. Az elnevezés az Oroszországi Szociáldemokrata Párt brüsszeli kongresszusán (1903) keletkezett, ahol a mérsékelt álláspontot képviselő csoport kisebbségben (menysinsztvo=kisebbség) maradt, míg a Lenint (1870–1924) követő radikális szárny többséget kapott. Ettől kezdve Lenin hívei bolsevikoknak nevezték magukat, annak ellenére, hogy a bolsevik forradalom győzelméig (1917) az orosz szociáldemokrata párton belül lényegében kisebbségben voltak. A bolsevik elnevezés 1952-ig szerepelt a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében.

brezáni kiáltvány – II. Rákóczi Ferenc 1703-as kiáltványa: a minden nemes és nemtelen fegyverbe szólítása

Brigetio – Szőny

búcsú(cédulák) – a római katolikus egyházban a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetésnek az egyház részéről történő részleges vagy teljes elengedése. A bűnök alóli feloldozást rendszerint a pápa engedélyével csak egyházi személy adhatott, ha a hívő teljesítette az egyház által előírt cselekedeteket (böjt, ima, vezeklés, zarándoklat). Mivel a búcsút zarándoklással is el lehetett nyerni, így alakult ki a búcsújárás és  katolikus templomokhoz kötődő búcsújáróhelyek. A 12. sz.-tól pénzért is árulták a bűnbocsánat elnyerését lehetővé tevő búcsúcédulákat, amely a pápaság  egyik fő jövedelemforrása lett. Az ezzel kapcsolatos visszaélések jelentősen hozzájárultak a reformáció kibontakozásához. A búcsúcédulák pénzért történő árusítását a tridenti zsinat (1545–63) szüntette meg.

budai pasa – a szultán magyarországi helytartója a török megszállás idején.

buleutérion – az athéni Areiosz Pagosz szikláján álló tanács épülete.

bulé –           Ötszázak tanácsa az ókori Athénban. 10 phülé képviselőinek együttese.

Bundesrat – német Szövetségi Tanács

C-CS

caldarium – római fürdő vizes csarnoka (ókori Róma)

canabae – telep az ókori Rómában, ahol ahol a katonák élettársai éltek kereskedők és iparosok társaságában.

carbonari lsd. karbonárik

Carolina Resolutio – 1731-ben III. Károlynak a protestánsok vallásgyakorlatát szabályozó rendelete szerint protestáns vallásgyakorlat csak az 1681. évi törvénybe felvett ún. artikuláris helyeken folytatható. Büntette a katolikus vallás elhagyását, vegyes házasságokat csak katolikus pap köthetett. Korlátozta a protestánsok hivatalviselését (vallásukba ütköző esküszövegekkel).

castrum – tábor az ókori Rómában.

casus belli – (háborús ok): a nemzetközi jogban és a politikai szóhasználatban olyan esemény, amely okot vagy ürügyet ad háború kirobbantására.