Hirdetés

Történelmi fogalomtár

117 perc olvasás
Történelmi fogalomtár

patriotizmus (hazafiság): a hazával való érzelmi jellegű azonosulás, ill. az ebből fakadó készes a személyes áldozatvállalásra és politikai cselekvésre. Kialakulása szorosan kapcsolódik a nemzetállamok létrejöttéhez.

Hirdetés


Hirdetés

patronatus (patrocinium) a libertus vagyonos pártfogója (patrónusa) közötti, az előbbiek függőségét rögzítő jogviszony az ókori Rómában.

Pax Romana – Róma békéje.

pentakosziomedimnoi – 500 mérősök, lehettek arkhónok és kincstárnokok is. Az ókori Athénban évi jövedelmük alapján osztályokba sorolt polgárok.

peplosz –      (görög) földig érő, többnyire ujjatlan öltözet, a khitónnál vastagabb anyagból készítették, a vállon megtűzték, rendszerint övvel hordták. Az anyagot egyszerűen körültekerték a testen, s egyik oldalon nyitva hagyták, vagy miután felöltötték, összevarrták.

perioikoszok – személyükben szabad, mezőgazdaságból, iparból és kereskedelemből élő, politikailag jogfosztott, de katonáskodásra kötelezett őslakosság az ókori Lakóniában (Spárta).

Hirdetés

perisztil –     az átriumos ház tágas oszlopcsarnoka az ókori Rómában.

Petition of Rights – Jogok kérvényének megfogalmazása 1628-ban I. (Stuart) Károly (1625–1649) uralkodása alatti Angliában.

phülé –         1. vérrokonságon alapuló törzs az ókori Görögországban. – 2. közigazgatási egység az ókori athéni államban. A Kr.e. 6. sz.-ban Kleiszthenész reformja során 10 phülét hoztak létre, melyekben a vérségi elvnél már fontosabb volt a területi elv.

phüszisz –     (görög) természeti törvények; ezek objektív, embertől független, örök, isteni, megváltoztathatatlan törvények.

placetum regium – (királyi tetszvényjog) az állam, ill. képviselőjének joga a pápai rendeletek kihirdetésének előzetes jóváhagyására, valamint a pápához címzett iratok előzetes ellenőrzésére. – Magyarországon először Zsigmond király (1387–1437) dekrétuma (1404) mondta ki a placetrum regiumot, fej és jószágvesztés terhe alatt, egyidejűleg törvénybe foglalta a főkegyúri jogot.

Hirdetés

planctusok – siratóénekek

plebejus –    1. kiváltságokkal rendelkező patríciusokkal szembenálló köznép (plebs) tagjai az ókori Rómában. Részben a meghódított őslakosságból, részben a betelepült idegenekből kerültek ki, akik politikai jogokkal nem rendelkező, személyükben szabad emberek voltak, s földművelésből, kézművességből és kereskedelemből éltek. A patríciusokkal folytatott küzdelmeik eredményeként elnyerték a polgárjogokat, Servius Tullius uralkodásától (Kr.e. 578–534) részt vehettek a comitia centuriatán (népgyűlésen). Kr.e. 494-től a törvényhozásban, ahol érdekeiket a néptribunusok képviselték. Kr.e. 445-től házasodhattak a patríciusokkal, 367-től consuli méltóságot is elnyerhették. – 2. a polgárjoggal nem rendelkező szegény rétegek (napszámosok, céhlegények stb.) a középkori városokban.

pnüx –          az athéni Areiosz Pagosz sziklájának félkör alakú dombja, ahol a népgyűlés tartotta tanácskozásait.

podium –      magas alépítmény a templomban az ókori Rómában.

polisz –         görög városállam.

politeizmus – ókori görög sokistenhit.

pontifex –     az ókori Rómában a legfelsőbb papi testület tagja. A 3, majd 6 tagú testület feje a pontifex maximus volt. Illetékességük körébe tartozott az időszámítás, a naptárkészítés, az évkönyvírás, az egyes napokhoz kötődő események és tudnivalók stb. Augustus uralkodása (Kr.e. 31–Kr.u. 14) óra a pontifex maximus tisztséget a császárok viselték, de a címet a római pápák is fölvették (elsőként I. Leo, uralkodása 440–461).

porció –        az állami hadiadó természetben fizetett hányada a 17–18. sz.-i Magyarországon. A porció egy katona napi ellátását jelentette, melynek mértékét a hatóságok állapították meg, s a parasztoknak a hozzájuk beszállásolt katonák számára kellett biztosítaniuk. A porció értékét elvben levonták a pénzben fizetendő hadiadóból, de mindennaposak voltak az ezzel kapcsolatos súlyos visszaélések.

Hirdetés

porfir –         egyiptomi vulkanikus kő építészeti díszítésekhez az ókori Rómában.

potestas –    hatalom az ókori Rómában; az állam főhatalmi képviselete parancskibocsátási jog nélkül a Kr.e. III. sz.-ban.

preator –      az ókori Rómában eredetileg a király hadvezére, a Kr.e. 4. sz-tól az igazságszolgáltatás feje, a consul után a következő tisztviselő. A 3. sz. elejétől tartományi helytartók is voltak. A császárkorban a praetor funkciója elvesztette jelentőségét.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!