Történelmi fogalomtár

deklaráció – kinyilatkoztatás

dekonjunktúra – a gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása. Jellemzői: a termelés csökkenése, az értékesítési lehetőségek romlása, a beruházások elmaradása és a munkanélküliség növekedése. A modern gazdaságokban a társadalmi rendszertől függetlenül jelentkezik.

dekrétum – (’határozat’, ’ítélet’) 1. állami szervek törvény jellegű akaratnyilvánítása (határozat, rendelet, bírói döntés, kinevezési okirat stb.) – 2. az 1848 előtti magyar országgyűlésnek az uralkodó által szentesített határozatai. – 3. a római pápa, a zsinatok és az egyes vatikáni hivatalok által kibocsátott egyházi rendeletek, törvények. – 4. egyes országok törvényerővel rendelkező, de nem törvény formájában kiadott jogszabályai.

delegáció –  (’követség’, ’küldöttség’): 1. különböző rendezvényeken (értekezlet, kongresszus stb.) a megbízó érdekeit hivatalos meghatalmazás alapján képviselő csoport. – 2. a kiegyezési törvény (1867) értelmében a magyar és osztrák parlament tagjaiból álló 60–60 fős bizottság. Feladata a közös külügy, hadügy és a rájuk vonatkozó pénzügyek ellenőrzése és költségvetésük megszavazása. A két delegáció mindegyik országgyűlésre kötelező érvényű döntéseket hozott. Egységes állásfoglalás hiánya esetén a vitás kérdésekben az uralkodó döntött.

demagógok – (ókori görög) demosz=nép, gógosz=vezető; a bölcsesség kiforgatói, akik kihasználták a háborús időket és sok bölcselőt száműztek Athénból, mások önként elköltöztek.

démiurgoszok – az ókori Athén kézművesei.

demoi-kratia – (gör. ’nép’+’erő, hatalom’) demokrácia, néphatalom, népuralom.

demokrácia – (’népuralom’): az összesség döntését jelentő egy közösség v. a nép többsége által kinyilvánított politikai akarat érvényre juttatásának formája. Fogalma az ókori Görögországban keletkezett, a történeti fejlődés a demokrácia több formáját termelte ki. „Tiszta” demokrácia gyakorlatilag nem létezik, mivel a legfőbb államhatalmat megtestesítő „nép” fogalma a társadalmi rendszer szerint különféleképpen értelmezhető.

démosz –      (’nép’) 1. polgárjoggal rendelkező vagyontalan szabadok (köznép) az ókori görög poliszokban (városokban) – 2. A Kr.e. 6. sz-ban közigazgatási egység az athéni államban.

dénár –         (denarius) 1. ókori római ezüstpénz, melyet Kr.e. 269-ben vertek először. 10 ast v. 4. esetertiust ért. A római császárkorban értékét fokozatosan elvesztett pénzt a 4. sz. elején kivonták a forgalomból. – 2. a középkori Európában általánosan használt ezüstpénz, melynek értéke koronként és országonként változott. Magyarországon először Szt. István (1000–1038), utoljára Mária Terézia (1740–1780) veretett dénárokat.

dervis –        aszketikus életű, vándorló v. rendházban élő mohamedán szerzetes.

despota –     1. zsarnok, kényúr – 2. fejedelmi rangú személyek címe a Bizánci Birodalomban. – 3. a szerb fejedelmek címe a 15–17. sz.-ban. Főként a török fennhatóságot elismerő fejedelmek viselték, pl. Brankovics György (1375?–1456)

detronizáció lsd. trónfosztás

deus –          Isten

devalváció – a pénz értékének csökkentése, általában a gazdaság stabilitása érdekében, a pénz további értékcsökkenésének megakadályozására alkalmazzák.

dézsma –      (decima ’tizedik’) 1. az egyháznak fizetett tized. – 2. a kilenced mint második tized Magyarországon a kései feudalizmus korában.

diadokhoszok – (gör. ’utódok’) v. didakhoszok: Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón uralkodó (kr.e. 336–323) hadvezérei (Antigonosz, Antipatrosz, Démétriosz Poliorkétész, Eumenész, Kasszandrosz, Lüszimakhosz, Ptolemiosz, Szeleukosz). Világhódító uruk halála után az egymás ellen folytatott véres háborúk eredményeként fölosztották egymás között Nagy Sándor birodalmát. Így jöttek létre az egymástól független hellenisztikus monarchiák, az ún. diadokhosz államok.

dialektika – az ellentétek egysége és harca; Hérakleitosz (Kr.e. 530–470) epheszoszi természetfilozófus szerint.

dialektikus –Szókratész (Kr.e. 469–399) görög filozófus módszere: ellentétekből és ellentmondásokból hámozza ki a megtisztított fogalmakat.

dialógosz –   (görög) párbeszéd

diggerek –   (’ásó emberek’): az angol polgári forradalom szélsőbaloldali irányzatú mozgalmának résztvevői. A kommunisztikus elképzeléseket hirdető földfoglaló mozgalom.