Történelmi fogalomtár

annualitas – magisztrátusok évenkénti választása az ókor Rómában a Kr.e. III. sz.-ban.

Anschluss – (csatlakozás): Ausztria Németországhoz csatolását szorgalmazó politikai mozgalom. A 19. sz.-ban keletkezett irányzat az I. világháború (1914–18) után megerősödött. 1933-tól a hitleri Németország nyíltan törekedett az Anschlussra, amely Ausztria bekebelezésével 1938-ban valósult meg.

antant – entente (egyezmény): az ún. központi hatalmak, főként Németország ellen irányuló hatalmi csoportosulás, katonai blokk (1904–23). Alapja az 1904. évi entente cordiale (szívélyes egyezség), a Nagy-Britannia és Franciaország közötti szövetségi szerződés, melyhez Oroszország (1907), majd az I. világháború (1914–18) idején további államok (pl. Belgium, Japán, Görögország, Szerbia, USA) csatlakoztak. Tágabb értelemben ezt a háborús koalíciót is szokás antantnak nevezni. Az antantból 1917-ben kivált a forradalmi Oroszország. Az I. világháborúban győztes koalíció a francia–angol–amerikai ellentétek kiéleződése miatt az 1920-as évek elején széthullott.

anthropiszmosz – (görög) latin fordításban: humanizmus

antiklerikalizmus – az egyházak politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális befolyásának ellenzése, az ezzel való szembefordulás, amely erőszakos vagy békés formában egyaránt megnyilvánulhat.

antropomorf – (ókori görög) emberszerű

apeiron – ősanyag, a végtelen és a meghatározhatatlan anyag; Anaximandrosz (Kr.e. 610–547) ión természetfilozófus szerint.

apella –        az ókori Spártában a népgyűlés elnevezése, havonta üléseztek és igen-nem szavazattal döntöttek a geruszia (Vének Tanácsa) javaslatairól (háború, béke, helóták ügyei); tagjai 30. életévüket betöltött teljes jogú spártai férfiak.

apokrifek – nem kanonizált szent iratok

apológia –    védőbeszéd, dicsőítés (ókori görög színjátszás).

apóriák –     nehéz kérdések; Zénon (Kr.e. kb. 490–430) az eleiai iskola filozófusa szerint.

apszis –        az ókori Római templom bejáratával szemben félkör alaprajzú fülke, melyben az istenszobor állt

aquaductusok – árkádos, magasban vezetett vízvezetékek (ókori Róma)

Aquincum – Óbuda

arcus triumphalis – diadalív (ókori Róma)

areiosz pagosz –  (gör. ’Árész dombja’): törvénykezési testület az ókori Athénban. Az Árész hadisten dombján ülésező, volt arkhonokból álló testület hatalmát Szolón (Kr.e. 640?–560?), Kleiszthenész (Kr.e.6.sz.) és főként Ephialtész (Kr.e. 5.sz.) reformjai erősen korlátozták.

aristoi –        az ókori Athénban a nagybirtokos, vagyonos arisztokrácia elnevezése

arkhé –        az anyagit és a szellemit egyaránt magába foglalja; Anaximandrosz (Kr.e. 610–547) ión természetfilozófus szerint.

arkhón –      (gör. ’vezető’): a legfőbb állami tisztviselők neve az ókori Athénban. Kr.e. 683-tól évenként 9 ~t választottak, akik az államigazgatás különböző területeit irányították. A hellenisztikus kortól csak megtisztelő cím volt.

arkhón polemarkhosz – az ókori Athénban a hadsereg feje, leghíresebb közülük Periklész volt (Kr.e. 493–429), alárendeltjei: 10 sztratégosz (hadvezér), akik vezették a phüle(körzet)-ezredet.

Arrabona –  Győr

as –              súly- és pénzegység az ókori Rómában. Mint súlyegység 1 római fonttal (libra=kb. 300g) és 12 unciával volt egyenlő. A pénzegység értéke és súlya a Kr.e. 4. sz-tól fokozatosan csökkent. A Kr.u. 3. sz. derekán kivonták a forgalomból.

assignata –  (utalvány): a francia forradalom idején forgalomban volt papírpénz. 1789-ben állami kötvény formájában bocsátották ki, melynek fedezetéül a forradalom alatt elkobzott földbirtokok  szolgáltak. 1790-ben hivatalos fizetési eszköz lett. Mértéktelen kibocsátása miatt rövid idő alatt elértéktelenedett. 1796-ban földvásárlásra jogosító utalványokra cserélték át. A teljesen elértéktelenedett assignatákat 1797-ben végleg kivonták a forgalomból.

ataraxia –    Epikurosz (Kr.e. 341–270) görög filozófus: az emberi élet véső célja a fájdalomtól és a zavaroktól való tartózkodás.

athnamé –    beiktató ünnepélyes okirat, amellyel az 1570-es speyeri egyezmény után Erdély önálló állam területén fejedelmi ranggal a szultán hűbérese uralkodik.

atomosz –     oszthatatlan; a mindenség láthatatlan és oszthatatlan részecskékből áll, amelyek minőségileg azonosak egymással, de alakjuk, helyzetük különböző: keveredésükből – és mozgásából – lett/alakul az élet; Leukipposz (Kr.e. V.sz.) görög atomista filozófus szerint.