Történelmi fogalomtár

Johannita-rend lsd. Máltai Lovagrend

johszedők – királyi megbízottak (I. András király).

jóvátétel – valamely államnak békeszerződésben vagy fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettsége az általa okozott háborús károk megtérítésére.

junker – a porosz nemesi származású nagybirtokosok elnevezése a 18–20. sz.-ban. Tágabb értelemben a német nagybirtokosokat nevezték így. A politikában erősen konzervatív, az alkotmányos reformokat ellenző álláspontot képviselték. Politikai befolyásuk 1945-ig volt.

K

kádi –           a vallási törvények és a szokásjog alapján ítélkező bíró a mohamedán országokban. Főként egyházi, családi és örökösödési ügyekben illetékes.  – A magyarországi hódoltság (16–17. sz.) idején a kádik a keresztények felett nem ítélkeztek.

kagán – szakrális méltóság, fejedelmi cím a türköknél, majd a kazároknál, az araboknál és egyes török népeknél.

kalé –           (görög) „szép”, „csinos”, főleg a fiatal lányokra.

kalifa –         a próféta utóda; egyes mohamedán uralkodók és egyházfők címe.

kalosz –        (görög) „szép”, „csinos”, főleg az ifjakra

kamara –     1. a középkori uralkodók palotájának a fejedelem lakóhelyéül szolgáló belső része, ahol a kincstár található. – 2. a királyi javak (regálé) tárolóhelye és az e javakat kezelő szervezet a középkori Magyarországon. Károly Róbert (1308–42) korában területi felosztás alapján 10 kerületre oszlott, melyek élén a 15. sz. elejéig a többnyire idegen bérlők közül kikerülő kamaraispánok álltak. 1526 után szerepüket a Magyar Kamara vette át.

kámeák – két, vagy több rétegű színes nemeskőből (onix v. kalcedon főleg) készült, domborműves díszítéssel ellátott dísz az ókori Rómában.

kancellária – rendszeres oklevél-kiállítással foglalkozó központi állami hivatal a feudalizmus korában. Az uralkodón kívül a királynénak, a főpapoknak és az országos főméltóságoknak (nádor, erdélyi vajda stb.) is volt kancelláriájuk, melyek jogi-igazgatási feladatokat láttak el. Magyarországon III. Béla király (1172–96) állította fel a királyi kancelláriát, amely 1526-ig működött. Szerepét az Udvari Kancellária vette át.

kanonizál –  törvényesít, kötelező szabállyá változtat

kapituláció – (megadás): a háborúban vesztes fél feltétel nélküli megadására vonatkozó és az ellenségeskedések befejezését is kimondó megállapodás (pl. Németország és Japán feltétel nélküli fegyverletétele a szövetségesek előtt 1945-ben).

karbonárik – titkos forradalmi mozgalom tagjai a 19. sz.-i Itáliában. Terrorcselekmények elkövetésével és összeesküvések szervezésével igyekeztek a különböző fejedelmi családok hatalmát megdönteni és ezáltal Itália egységét megteremteni. 1820–21-ben és 1831-ben sikertelen felkeléseket robbantottak ki. Tagjainak nagy része később csatlakozott a G. Mazzini (1805–1872) vezette mozgalomhoz.

kard nemessége – született nemesség, arisztokrácia.

kariatidák – az athéni Akropolisz Erekhteion csarnokának tetőgerendáit tartó hat kőből faragott nőalak. (Karüai spártai településről kapták nevüket.)

Karoling-minuszkula – a Karoling reneszánsz kisbetűs írása

kartell –       a piac felosztásában és a piaci verseny korlátozásában megegyező, de szervezeti, pénzügyi és jogi önállóságukat megtartó vállalatok monopolegyesülési formája. Megállapodásaik szerint többféle (ár-, bér-, termelési-, nyereségelosztó) kartell jöhet létre.

karthauzi–rend – Ordo Carthausianorum: Szt Bruno (1030?–1101) által Chartreuse (Cartusium, innen a nevük) erdőségében 1084-ben alapított katolikus szerzetesrend. Különálló házikóikban élő tagjai vasárnap kivételével teljes hallgatást fogadtak (néma barátok), a húsevéstől tartózkodtak. Házimunkával, könyvmásolással és egyházi tudományokkal foglalkoztak. Magyarországon IV. Béla uralkodása (1235–70) alatt telepedtek le. Kolostoraik a 16. sz.-ban megszűntek.

katarok –     (tiszta) aszketikus eretnekmozgalom a középkori Európában. Feltehetőleg a Balkán-félszigeten keletkezett és innen terjed el a 12. sz.-ban. Tanításaik a bogumilok elveivel mutatnak rokonságot. A világ bűneit aszkézissel vélték megváltani, elvetették az egyház és a pápaság világi hatalmát. Az inkvizíció kegyetlen üldözése ellenére mozgalmuk több helyen (Franciaországban mint albigensek) a 14. sz.-ig fennmaradt.