Történelmi fogalomtár

colonia –      magasabb rangú, római jogú település az ókori Rómában.

colonus –      1. a teljes jogú polgár neve a korai Rómában – 2. személyileg szabad, de a földbirtokosnak különféle szolgáltatásokkal tartozó földbérlő. Diocletianus római császár uralkodásától (284–305) személyi szabadságuk megszűnt és telkükkel együtt eladhatókká lettek.

comes –        ’ispán’: 1. a király által a vármegye élére kinevezett főtisztségviselő a 11–15.sz.-i Magyarországon. Ispánnak nevezték ki a 11–12-i században a világi előkelőket és a királyi főtisztségviselőket. A vármegye élén álló ispánnak neve a 15. sz-tól főispán. – 2. nagyobb uradalmakban a majorsági gazdálkodást irányító, a jobbágyok munkájára felügyelő, jobbára maga is jobbágy helyzetű földesúri tisztviselő.

comes palatinus – nádorispán, országos főméltóság.

comitia –      népgyűlés az ókori Rómában. A római köztársaság idején az állam vezetőit ~k választották. Kezdetben a comitia curiatakban csak a patríciusok vehettek részt, utóbb – Servius Tullius (uralk. Kr.e. 578–534) reformjait követően – a centuriáknak már a plebejusok is tagjai lehettek. Ez a comitia a centuriata választotta a consulokat és a praetorokat, törvényeket fogadhatott el, és döntött a háború és béke kérdéséről. A comitia tribután a Kr.e. 4–1. sz.-ban a tribusok valamennyi polgára részt vett, itt választották meg az alacsonyabb rangú hivatalnokokat, és törvényeket is hoztak. Augustus uralkodása (Kr.e. 31–Kr.u. 14) után szerepe formálissá vált, és utóbb fokozatosan megszűnt.

compluvium – az átrium (előtér) tetején lévő nyílás, amin keresztül befolyt az esővíz a az alatta levő medencébe.

concilium plebis – a plebeiusok kerületi szerveződései az ókori Rómában (Kr.e. 287-ig).

conductor–  vámbérlő az ókori Róma meghódított területein.

conquista –  foglalás, gyarmatosítás az Új világban

consul –        (lat. ’tanácsadó’), konzul. A két legfőbb állami tisztviselő címe a köztársaság kori Rómában (Kb. Kr.e. 450-től). A népgyűlés (comitia centuriata) választotta őket; nevükkel jelölték az éveket; rendelkeztek a legfőbb katonai és végrehajtó hatalommal. Consul eleinte csak patrícius, Kr.e. 367-től egyikük plebejus is lehetett.

Corpus Hippocraticum – 54 értekezés Hippokratész (Kr.e. 460–370) görög orvostól ill. tanítványaitól.

Corpus Iuris Civilis – római polgári jog

cortes –        1. rendi gyűlés a középkori spanyol államokban, Portugáliában és Szardínián (12. sz. vége–19. sz. eleje). – 2. a parlamentáris rendszerű országgyűlés neve Spanyolországban (1810-től). – 3. a parlamentáris országgyűlés neve Portugáliában 1822–1911 között.

Crumerum –   Nyergesújfalu

cuius regio, eius religio – az 1555-ös augsburgi vallásbéke: Akié a föld azé a vallás.

„Cum Deo pro patria et libertate” – „Istennel a hazáért és a szabadságért” II. Rákóczi Ferenc 1703-as szabadságharcának zászlófelirata.

curia –          10–10 római nemzetség (gens) alkotta.

Csillag Kamara – VII. Henrik (1485–1509) angol király felállította a Csillag Kamarát, a királyi hatalom ellenfeleit megbüntető törvényszéket.

D

Dácia –        Erdély (ókori Róma idején)

daimónion – a bennünk lakó lelkiismeret szelleme; Szókratész (Kr.e. 469–399) görög filozófus szerint.

Danuvius –  Duna (ókori Róma idején)

decemvirek – a törvények szerkesztésére Kr.e. 451-ben fölállított 10 tagú patrícius-testület az ókori Rómában. Consuli jogkörrel fölruházott hatalmukat a néptribunusok hatalmának korlátozására használták. Kr.e. 449-ben lemondásra kényszerültek.

de facto –     valóban, ténylegesen.

defter –        szandzsákok szerint készült, az adófizetők nevét, vagyoni állapotát, a befizetett adó mennyiségét tartalmazó összeírás a Török Birodalomban. Az összeírást a defterdárok segédeikkel végezték. A defterek a magyarországi török hódoltság (16–17.sz.) történetének fontos forrásai.

dei gratia –  Isten kegyelméből.

de jure –       jog szerint(i), jogilag

dekabristák – (december szóból): a cári önkényuralom elleni összeesküvés résztvevői a 19. sz. eleji Oroszországban. Többségük az alkotmányos monarchia híve volt. 1825-ben a főként katonatiszteket tömörítő dekabrista szervezetek sikertelen fegyveres felkelést robbantottak ki, melynek leverése után a mozgalom tagjait kivégezték, ill. száműzték, tömegbázisuk nem volt, viszont jelentős hatást gyakoroltak az orosz irodalom fejlődésére.