Történelmi fogalomtár

koronázási hitlevél – a koronázás előtt írják alá az uralkodók és tesznek rá esküt, majd a koronázás után hirdetik ki a népnek.

korporáció – az azonos foglalkozású társadalmi rétegek esetében a munkáltatók és munkavállalók közös érdekképviseleti szerve. A korporációkon alapuló politikai rendszert korporativizmusnak nevezik.

kothornosz – magasított lábbeli tragédiák előadásánál (ókori görög színjátszás).

kozmogónia – (ókori görög) a filozófia nagy kérdései közé tartozott: a világegyetem keletkezése

kozmopolita – (gör. ’világpolgár’): főként az értelmiség körében ható, egyetlen közösség (haza stb.) helyett az emberiség iránti politikai elkötelezettség. Általában a hazafiság ellentétének tekintik. A 19. sz. nemzetállamok megalakulása óta negatív, elítélő jelentést kapott.

központosítás – (centralizáció): a helyi szervek tevékenységének egy központi szerv alá rendelése. A feudalizmus idején a központosítás eredményeként létrejött abszolút monarchiák elősegítették a gazdasági-társadalmi fejlődést, ugyanakkor az új- és legújabb korban sok helyütt kialakult túlzott központosítás a fejlődés gátjává vált.

kratér –        (görög) bor és víz keverésére szolgáló edény

kratia –        (görög) erő, hatalom.

„kristályéjszaka” – 1938. november 9-én a nácik által a zsidó üzletek kirablása, betörése, majd a károk kifizettetése a tulajdonosokkal. A zsidók elhurcolásának, megsemmisítésének kezdete.

krüpteia –    az ifjak beavatási szertartása az ókori Spártában. A katonai kiképzés és nevelés fontos eleme volt; ennek során egy késsel és kevés élelemmel felszerelve „el kellett ejteniük” minél több helótát, amivel az uralom gyakorlására való képességüket igazolták.

külix –          (görög) ivócsésze

kultúrharc – (kulturkampf): Otto von Bismarck (1815–1898) kancellár által az egyház világi befolyásának megtörésére indított küzdelem Németországban a katolikus egyház és az őt támogató politikai erők ellen. 1872-ben, a jezsuita rend betiltásával kezdődött. 1873-ban állami ellenőrzés alá vonták az egyházi oktatási intézményeket, és bevezették a polgári házasságot. Miután Bismarck politikai ellenfeleivel kiegyezett, az egyházellenes rendeletek többségét hatályon kívül helyezték, ezzel a kultúrharc véget ért (1878).

kulturkampf lsd. kultúrharc

kündür hákán – tényleges katonai-politikai cím a türköknél, majd a kazároknál, az araboknál és egyes török népeknél.

kurosz –       (görög) ifjú

kvártély –    a parasztok számára kötelező természetbeni hadiadó a katonák elszállásolása.

kvóta –         az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország hozzájárulásának aránya a közös ügyek költségeihez.

L

laconicum – a római fürdőház egyik helyisége – izzasztó (ókori Róma).

lar – két ősi istenfigura, elmaradhatatlan volt az ókori Római házakban. A telekhatár, a szántóföld, a birtok és a ház védői – táncolva, ivótülökkel kezükben ábrázolták őket.

lararium – házi oltár, mely az ókori Rómában elengedhetetlen része a háznak.

latifundium – 1. nagy kiterjedésű földbirtok a Római Birodalomban. – 2. a bécsi udvar által adományozott hatalmas földbirtokok elnevezése a 18. sz-i Magyarországon.

legatus legionis – légióparancsnok tábornoki minőségben az ókori Róma légiójában.

legátus – ’követ’: rendszerint bíborosi rangban levő pápai követ. Alkalmankénti megbízással képviseli a római pápát.

legitimizmus – a dinasztiák trónöröklési jogának elismerése, ill. az elűzött uralkodócsaládok trónigényét támogató mozgalom.

Legio Nigra – királyi zsoldossereg, Giskra egykori katonájáról, a „fekete embernek”-nek nevezett Hag Ferencről kapta nevét.

leiturgia –    az ókori Athénban a perzsák legyőzése után az anyagi biztonságot kihasználva a gazdagoknak vagyonuk arányában kirótt adakozási kötelezettséget írtak elő, melyek békeidőben színházi előadások, sportversenyek támogatására, háborúban hadihajó felszerelésre vonatkoztak.

Lex Salica – Széli frankok törvénykönyve.

levellerek lsd. independensek

levirátus –    az özvegyek elhunyt férje nemzetségének legidősebb férfitagjával (testvérével, unokatestvérével) kötött házassága a törzsi nemzetségi jellegű társadalmakban.

légió –          kb. egy ezred (6000 gyalogos és 120 lovas az átlagos létszáma) az ókori Rómában.