Történelmi fogalomtár

caudillo – (vezér): 1. a középkori spanyol hadvezérek neve. – 2. a 19–20. sz.-ban a latin-amerikai diktátorok gyakran használt elnevezése. – 3. Franco (1892–1975) spanyol diktátor 1937-től használt hivatalos címe.

caupona – kocsma (ókori Róma)

céh –            azonos mesterségben dolgozó kézművesek nagy hatáskörrel rendelkező érdekvédelmi szervezetei a feudalizmus korában. Működésüket hatóság (uralkodó, városi tanács, földesúr stb.) által kiadott ún. céhlevél engedélyezte és szabályozta. A céh élén a nagy szaktudású céhmester állt, aki irányította a céhlegények munkáját és egyúttal gondoskodott róluk. A legények a tanuló-, majd vándorévek letöltése, házasságkötés, a polgárjog megszerzése, ill. az ún. remek elkészítése után kérhették felvételüket a céhbe. A szűk piaci lehetőségek miatt a céhek monopóliumot biztosítottak tagjaiknak meghatározott termékek előállítására, ugyanakkor a termelés mennyiségi és minőségi szabályozásával korlátozták az egymás közti versenyt.

Celamantia – Leányvár

cella – görög v. római templom belső szentélye (ókori Róma)

centralizáció lsd. központosítás

centuria –     1. az ókori római hadseregben a rendszerint 100 emberből álló katonai egység (század) neve. Vezetője a centurio. – 2. vagyoni cenzus alapján létrehozott társadalmi-katonai szervezet az ókori Rómában. Servius Tullius uralkodása (Kr.e. 578–534) idején vagyonuk alapján 6 „osztályba”, ezeken belül centuriákba sorolták a lakosságot, amely szavazati jogát a comitia centuria (századok szerinti népgyűlés) érvényesítette.

cenzor –       (lat. censor) 1. hivatali méltóság a köztársaság kori Rómában. Az 5 évenként másfél évre választott 2 cenzor ellenőrizte a polgárok vagyon szerinti tagozódását, kezelte az állami vagyont, a szenátus és a polgárság felett mint erkölcsbírák ítélkeztek. a császárkorban tisztségük megszűnt.

cenzúra –     (censura ’felügyelet’): kiadásra v. terjesztésre szánt szellemi termékek tartalmát politikai, vallási, erkölcsi stb. szempontból előzetesen ellenőrző intézmény, hivatal, ill. ennek tevékenysége. Feladata a fennálló társadalmi-politikai rendszert bíráló alkotások megjelenésének megakadályozása, ill. a veszélyesnek ítélt részek törlése. A cenzúrát a bal- és jobboldalié diktatúrák egyaránt előszeretettel alkalmazták.

cenzus –       (lat. census) 1. vagyoni, jövedelmi és adófizetési kategória az ókori Rómában. Ennek alapján állították össze a választásra jogosult polgárok jegyzékét. – 2. a földesúrnak többnyire pénzben fizetett adó a feudalizmus korában. Magyarországon a jobbágy által telkéért a földesúrnak fizetett évi, megszabott összegű szolgáltatás.

cinikus filozófia – A válságba jutott társadalomban sem a gazdagság, sem a tudás nem képes segíteni, ezeket az értékeket többen tagadják.

cinizmus –    Diogenész (Kr.e. 404–323) görög cinikus filozófus: az emberi értékek öncélú, fennhéjázó tagadása.

cippus – sírtábla az ókori Rómában.

Cirpi – Dunabogdány

Ciszterci-rend – Sacer Ordo Cisterciensis: római katolikus szerzetesrend. 1098-ban Róbert bencés apát 20 társával a franciaországi Citeaux-ban (latinul Cistercium) alapította meg. A szegénységet, egyszerűséget, a hitélet elmélyítését és a munka fontosságát hirdeti. Előbb mezőgazdasággal, majd oktatással foglalkoztak. Virágkora a középkorban volt. Magyarországon 12. sz. első felében Zirc, Szentgotthárd, Pásztó stb.

civis –           polgár – 1. római polgárjoggal rendelkező személy az ókori Rómában. – 2. a városi polgárok lat. neve a feudalizmus korában. – 3. Magyarországon a megyei és püspöki várak szolgálatára rendelt várnép a 11–12. sz-ban.

Civitas Dei – Isten állama

cliens –         függő helyzetben levő félszabad társadalmi réteg tagjai az ókori Rómában. A cliensek a Kr.e. 8.sz-ban tűntek fel. A patrícius családjához tartozott, aki patrónusa (védője), a hatóság előtti képviselője és vagyonának védője volt. Patrónusának engedelmességgel tartozott, választáskor rá- v. vele szavazott, a háborúba elkísérte; ellen nem tanúskodhatott. Kr.e. 400 körül teljes jogú polgárokká váltak.

Code Civil – v. Code Napoleon – Napóleon új polgári törvénykönyve

cölibátus –   a papok, szerzetesek kötelező nőtlensége. A keresztény egyházban a 4. sz. óta kötelező volt, de igen sokszor nem tartották be. Célja egyrészt az egyházi birtok elaprózódásának megakadályozása, másrészt az, hogy a papok kizárólag a hívekkel törődjenek. A görög katolikus és görögkeleti  egyházakban nem kötelező, de felszentelés után már nem lehet házasságot kötni. A protestáns egyházakban a cölibátus nem kötelező.