Történelmi fogalomtár

szkeptikus iskola – az ataraxia elvét állítja középpontba: az emberi élet végső célja a fájdalomtól és a zavaroktól való tartózkodás.

szofizma –    (görög) üres szócséplés, furfangos szócsavarás, a hamisról is az igaz kimutatása lesz.

szpáhi –        (lovas): 1. kivételezett helyzetű zsoldos lovas katona az oszmán-török hadseregben. – 2. katonai szolgálataiért adománybirtokkal jutalmazott hűbéres lovaskatona a Török Birodalomban. A szpáhik sohasem tudták, hogy meddig birtokolhatják a szolgálatuk fejében kapott javakat, ezért igyekeztek a törvényes adóknál jóval többet behajtani a rájáktól. Ez a birtoklási rendszer a 19. sz. közepén szűnt meg.

sztadion –     (görög) stadion, sportversenyek helyszíne; távolságmérték: Olümpiában (192.27m).

sztaszimon – álló dal, a darab során lehangzó kardalok (a hagyományos attikai tragédiában).

sztélé –         (görög) hely megjelölésére szolgáló kőlap; sokszor sírok fölött emelték, s akkor felirattal látták el és/vagy díszítették, de határkőként is használták, sőt szentélyekben is.

sztoikus filozófia – az athéni Sztoa poikilé (képekkel díszített ún. Tarka Csarnok) elnevezéséből. Ott hirdette tanait egy idegen bevándorolt, ciprusi származású (polgárjogot nem kért, így se házat, se földet nem vehetett Athénban), természetes életet hirdető bölcs; (Zénon, Kr.e. 336–264).

sztratégosz – (gör. főparancsnok): 1. politikai hatalommal is rendelkező katonai főparancsnokok az ókori gör. városállamokban. – 2. a hellenisztikus államokban a tartományok elöljáróinak címe. – 3. a Bizánci Birodalomban a katonai körzetek parancsnoka.

szubjektív idealizmus – Platon (Kr.e. 427–347) görög filozófus: a valóságnak mintegy az árnyékát tartja felfoghatónak, megismerhetőnek (tűz, árnyék a barlang falán).

szümmakhia – a szabad görög városállamok politikai szövetsége (pl. peloponnészoszi (Kr.e. 530 körül), déloszi (Kr.e. 478) szövetség).

szúra –         a Korán versszakának elnevezése.

szürma –      a színészek hosszú, földi érő ruhája a tragédiákban (ókori görög színjátszás).

szüsszition – görög férfiak közös étkezése a dór városokban (mindenki hozott a közösbe, aki nem tette, azt ebből kizárták, s jogait elvesztette).

T

taláros arisztokrácia – hivatali nemesség, vásárolt tisztségek révén.

tamiász –      pénzügyek választott irányítói az ókori Athénban.

„Tarih-i Üngürüsz” – „A magyarok története” II. Szulejmán (1520–1566) török szultán magyarországi hadjáratairól született, győzelmeit magasztaló mű.

temenosz –   (ókori görög) „az istenek földje” szentélykörzet, papi terület, központja az oltár.

templomosok – (templáriusok) a szentföldi zarándokok védelmére Hugo de Payens által 1119-ben alapított szerzetes lovagrend. 1128-ban kapott pápai megerősítést. 1139-ben közvetlen pápai fennhatóság alá kerültek. Főként Franciaországban nagy vagyon halmoztak fel. A Szentföld mohamedán kézre jutása (1291) után feladatuk megszűnt, katonai szerepüket elveszítették. Nemzetközi méretekben folytatott pénzügyeleteik miatti népszerűtlenségüket kihasználva IV.(Szép) Fülöp francia király (uralkodása: 1285–1314) vagyonukat lefoglalta, sokat közülük fogságba vettetett v. megégettetett. 1312-ben javaslatára a pápa eretnekség és haszontalanság vádjával feloszlatta, nagymesterét és tagjait kivégezték.

temporáliák – valamely egyházi méltósággal, hivatallal járó világi jövedelem.

teokrácia –  a legfőbb hatalmat a papságnak, ill. az egyházi hatalmat is birtokló uralkodónak biztosító politikai rendszer. Fő jellemzője az egyházi és állami intézmények teljes összeolvadása.

terra sigillata – negatív formába préselt, majd kiégetett, rendszerint vörös színű edények.

Test Act –    1673-ban az angol parlament által hozott törvény, mely kizárja a nem anglikán vallásúakat az állami hivatalokból.

tetrarkhia – (’négyes uralom’) 1. az ókorban valamely terület négy részre osztásával létrejött országrész, melynek rendszerint külön uralkodója volt (pl. Thesszáliában, Judeában) – 2. a Római Birodalomban Diocletianus császár (úr. 284–305) által bevezetett uralmi rendszer. A négy uralkodó (tetrarkha) közötti területi megosztás a birodalmat veszélyeztető külső (barbár népek támadásai) és belső (rabszolgafelkelések stb.) veszélyek elhárítását szolgálta.