Történelmi fogalomtár

merkantilizmus – közgazdasági irányzat a 16–18. sz.-i Európában. Felfogásuk szerint egy ország gazdasága nem a termelésből, hanem a kereskedelemből származik. Ezért támogatták a kivitelt, egyidejűleg szigorú védővámokkal korlátozták a behozatalt. Az ipar fejlesztésétől várták a külkereskedelem növekedését, emiatt szorgalmazták az iparfejlődést. – Magyarországon a bécsi udvar merkantilista politikája ellentmondásosan szolgálta az ország gazdasági fejlődését.

metoikoszok – (’együttlakók’) az ókori Görögországban az állam védelmét élvező, polgárjogokkal nem rendelkező, de adó- és hadköteles idegenek. Főként iparral foglalkoztak. Athénben a lakosság kb. 1/3-át tették ki.

metopé –      a dór templomok frízének gerendaköze, ill. a frízeken levő négyzet, általában domborművekkel díszített mező (ókori görög építészeti elemek).

metropolisok – anyavárosok

miles gregarius – közkatona az ókori Rómában.

mimészisz – Arisztotelész (Kr.e. 384–322) görög filozófus szerint: utánzás, aminek szerepét a művészetek töltik be a lelki történések felidézésével. Erre legalkalmasabbak a zene, költészet, mert ezek közvetlenül idézik fel az érzelmeket, a lélek hullámzását, míg a festészet és szobrászat csak közvetve, külső vonások révén.

minaret –     mohamedán templom karcsú tornya; körerkélyéről szólítja imára a hívőket a müezzin.

monopólium – 1. valamely tevékenység végzésére való kizárólagos jog. – 2. az állam v. földesúr valamely terményre v. termékre vonatkozó egyedárusítási joga. – 3. a verseny korlátozása, az árak biztosítása és a magas profit megszerzése érdekében tőkések, ill. tőkéscsoportok által létrehozott egyesülés. A tőke koncentrációja következtében kialakuló monopólium főbb formái a kartell, a konszern, a szindikátus és a tröszt. Az ipari és bankmonopóliumok összefonódásából alakul ki a finánctőke. A monopóliumok többsége jelentős politikai hatalommal és rendelkezik.

monopolkapitalizmus – (imperializmus): a kapitalizmus fejlődésének a 19–20. sz. fordulóján kezdődött szakasza. Fő sajátosságai: tőke koncentráció és centralizáció, a monopóliumok kialakulása, az ipari banktőke összefonódása, a fináncoligarchia kialakulása, a tőkekivitel fokozódása és az elmaradott országokban történő beruházása, a világ területi újrafelosztásáért folytatott küzdelem megerősödése.

monoteizmus – egyistenhit (zsidó hatásra) az újplatonizmus szerint.

mos –           nem vallási jellegű erkölcsi normák összessége az ókori Rómában.

mufti –          jogi kérdésekben véleményt nyilvánító mohamedán jogtudós. Rangban megelőzi őt a kádi. Tisztsége rendszerint élethossziglan tart.

municipium –  alacsonyabb rangú település az ókori Rómában, szűk jogokkal.

müezzin –     mohamedán kántor, az igazhitűeket hívja imára a minaret erkélyéről.

N

nacionalizmus – (natio ’nemzet’): a nemzeti kérdést a politikai-társadalmi küzdelmek középpontjába állító újkori politikai és ideológiai irányzat. A társadalom alapvető kategóriájának a nemzetet tartja, tagadja az osztályérdekek létezését. Az újkori nemzetállamok létrejöttében általában pozitív szerepet töltött be, később gyakran kapcsolódott össze haladásellenes irányzatokkal pl. antiszemitizmus.

narodnyikok – a nemesi értelmiség politikai mozgalmának és ideológiájának követő Oroszországban a 19. sz. második felében. Küzdöttek a parasztság érdekeinek érvényesítéséért, felléptek a jobbágyság és a kapitalista fejlődés ellen, az önkényuralmi rendszert parasztforradalom útján akarták megdönteni. Ennek megvalósítása érdekében titkos társaságokat hoztak létre. A mozgalom több irányzata közül a forradalmi és a liberális áramlat volt a legjelentősebb.

natatio – úszómedence a római fürdőházban (ókori Róma).

Navigation Act – 1651-ban a Hajózási Törvény: protekcionizmus, a hollandok kiszorítása a közvetítő kereskedelemből (Angliából, vagy Angliába kizárólag angol hajók, ill. a termelő országok hajói szállíthatnak árut.)

nekropolisz – temetőváros (ókori Róma).

Német Lovagrend – Akkon szentföldi (palesztinai) város keresztes ostroma idején (1190) szervezett világi lovagrend. 1192-ben kapott pápai jóváhagyást. Birtokokat szerzett a Szentföldön kívül Franciao-ban, Görög- és Spanyolo-ban, Német-Római Birodalomban és Itáliában. Magyarországon 1211-ben a kunok elleni védelemmel megbízva letelepedtek a Barcaságban (Erdély DK-i része), de nem teljesítették kötelezettségeiket ezért kiűzték őket 1225-ben. 1226-ban megkezdték Poroszország keresztény hitre térítését, s 1280-ban Poroszország urai lettek. A 14–15. sz-ban a Baltikum egy részét is elfoglalták. A 16. sz. első felében Brandenburg hercegség lett a székhelyük és a rend nagymestere protestáns hitre tért. 1809-ben Napoleon felszámoltatta, de 1815-ben újraalakult. Az elkobzott birtokokat nem kapták vissza, így korábbi jelenősége megszűnt.