Történelmi fogalomtár

liberális nacionalista felfogás – az 1840-es években a kor felfogása nemzetiségi kérdésekben, melyet Kossuth is hangoztatott: egy államban csak egy politikai nemzet létezhet, a magyar korona országaiban a hivatalos nyelv csak magyar lehet, egyéb nyelv csak a magánéleti érintkezésben fogadható el.

liberalizmus – a 18. sz.-ban kialakult politikai mozgalom és eszmerendszer. Népképviseleti parlamentet, az uralkodók abszolút hatalmának megszüntetését, közteherviselést, az egyén szabadságának növelését, az állami beavatkozástól mentes gazdasági életet, vélemény- és gondolatszabadságot követelt.

libertás –      a Rákóczi-szabadságharc idején (1705–07) vert 20, 10, majd 4 és 1 rézpénz neve. Az elnevezés a pénzérméken található Pro Libertate körfeliratból származik. Egyre csökkenő értéke miatt kongónak is nevezték.

libertus –      korlátozott jogokkal bíró felszabadított rabszolga az ókori Rómában, a fiát libertinusnak hívták.

liga –            valamely társadalmi vagy politikai cél megvalósítása érdekében létrejött egyesülés, szövetség. A feudalizmus idején a főúri hatalmi csoportosulások elnevezése. A középkori Magyarországon bárói ligák harcoltak a központi hatalom, de általában egymás ellen is.

Limusa –      Szigetvár

liturgikus szövegek – az egyházi szertartásrendhez kapcsolódó szövegek.

lizéna –         féloszlop az ókori Rómában.

logosz –        ész, eszme, világtörvény, ami a lejátszódó szabályos változások, törvényszerűségeinek oka; Hérakleitosz (Kr.e. 530–470) görög epheszoszi természetfilozófus szerint.

lord –            az uralkodó által adományozott, öröklődő angol főnemesi cím. Eredetileg hűbérúr jelentéssel bírt. A lordok többsége tagja az angol parlament felsőházának.

lord protector – Cromwell teljhatalma a „köztársaság védnöke”.

lucrum camerae – kamara haszna (II. András 1205-1235).

M

magistratus – 1. az állami hivatal és a vele járó hatalommal rendelkező személy az ókori Rómában. – 2. jogi hatáskörrel rendelkező szerv, törvényhatóság a feudalizmus korában. Szűkebb értelemben a városi tanácsot jelentette.

Magna Graecia – Nagy Görögország (Dél-Itália és Szicília).

Magna Hungária – nagy ősi Magyarország.

mágnás lsd. főurak

major domus – (lat. ’háznagy’) udvari főméltóság a Meroving kori Frank Birodalomban (5. sz. végétől). eleinte az udvartartás vezetője és a hadsereg parancsnoka, a Meroving királyok hatalmának meggyengülésével, a 7. sz-tól a tényleges hatalom birtokosa volt.

makedón falanx lsd. falanx

mamelukok – (rabszolga) az egyiptomi szultánok vásárolt rabszolgákból álló kiképzett testőrei. A 13. sz. közepén parancsnokuk mameluk szultánságot alapított. 1517-ben a törökök megdöntötték uralmukat, de befolyásuk továbbra is jelentős maradt.

manifesztum – kiáltvány

manufaktúra – főként a kézműves technikán alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkésüzem.

Máltai Lovagrend (Johanniták) – a jeruzsálemi Szt. János kórház szerzetesei által a 12. sz. elején alapított katolikus egyházi lovagrend. 1113-ban kapott pápai megerősítést. Feladata volt a szentföldi zarándokok ellátása, gondozása és az ottani szent helyek védelme. 1530-ban Máltára tették székhelyüket, melyet 1798-ban Bonaparte Napóleon felszámolt. A német területeken a 13. sz-ban megalakult rend a 16. sz-ban protestánssá lett. A katolikus ág a 19. sz-ban szerveződött újjá Máltai Lovagrend néven, míg a protestáns ág Johannita rend néven működik. Magyarországon a 13. században telepedtek meg, majd 1989-től működik újra a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Máltai Lovagrend segélyszervezete.

marcia su Roma – (menetelés Rómába): az olasz fasisztáknak a fasizmus hatalomra jutását jelképező bevonulása Rómába 1922. október 28-án. Ezután nevezte ki az olasz király Benito Mussolinit (1883–1945), a fasiszták vezérét miniszterelnökké.

mártírakták – a vértanúkkal kapcsolatos hivatalos bírósági eljárások jegyzőkönyvei ill. történetei.

medresze – mohamedán egyházi főiskola teológusok és jogászok képzésére.

megye – az államszervezet legmagasabb általános jellegű helyi egysége Magyarországon.

menlevél – a kormányhatalom által kibocsátott irat, mely bántatlanságot biztosít mind a tiszteknek, mind a közlegényeknek.