Történelmi fogalomtár

dikció –        színészi beszéd (ókori görög színház).

diktátor –     (lat. dictator) 1. parancsuralmat gyakorló, korlátlan hatalommal rendelkező államfő. – 2. szükségállapot idején a consulok által 6 hónapra korlátlan hatalommal felruházott személy a köztársaság kori Rómában. Eredetileg csak patrícius, Kr.e. 356-től plebejust is választhattak diktátorrá. Julius Caesar halála (Kr.e. 44) után e tisztséget eltörölték.

diploma honestae missionis – elbocsátó okmány, melyet az ókori Rómában az elbocsátott katonák kaptak, ebben foglaltatott benne a házasságkötési jog is.

Diploma Leopoldium – 1690: a Habsburg-uralom alá került Erdély belső viszonyait és politikai jogállását szabályozó, I. Lipót (1657–1705) által kibocsátott rendelet. Biztosította a négy bevett felekezet jogait és szabad vallásgyakorlatát, a rendi önkormányzatot és a kereskedelem szabadságát.

diszkobolosz – diszkoszvető (Muron ókori görög szobra)

divina ex machina – csodás elemek, természetfölötti lények beavatkozása az események menetébe (görög dráma eposzi kelléke)

dominatus –    (latin úr szóból) a principatussal szemben a római császárok önkényuralmi rendszere Diocletianus császár uralkodásától (284–305) kezdődően.

domínium –  (lat. ’tulajdon, uralom’) 1. a föld korlátlan birtoklása a feudalizmus korában. (saját birtok).

dominus –    1. úr (ókori Róma) – 2. hűbérúr

dór oszlop – lábazat nélküli, felfelé keskenyedő tartóoszlop (ókori görög építészeti elem).

druzsina –    az óorosz államban a fejedelem kísérete, az uralkodó osztályhoz tartozó bizalmasai.

dualista filozófia – a halhatatlan lelket élesen elválasztotta a romlandó testtől.

dualizmus –  1. két egyenjogú, önálló állam szövetsége, melyben általában az államfő személye azonos. – 2. Magyarország történetének 1867–1918 közötti szakasza. A dualizmust a kiegyezés (1867. XII. törvénycikk) hozta létre Ausztria és Magyarország között. Mindkét állam belügyeit tekintve önálló volt, de kifelé egységes államot alkottak, amelyet a közös uralkodó személye és a közös ügyek (külügy, hadügy és a fedezetüket szolgáló pénzügy) kapcsoltak össze.

duce –          (vezér): 1922–1945 között B. Mussolini (1883–1945) olasz fasiszta diktátor hivatalos címe.

duplarius –   kitüntetett érdemes katona az ókori Rómában, nekik a magasabb zsold mellett már nem kellett sáncmunkát végezniük.

dux –            herceg

dzsámi –       (gyülekezőház): nagyobb méretű mohamedán templom. A Török Birodalomban a szultán engedélyével ott építhettek dzsámit, ahol legalább 40 hívő élt. Itt tartják a péntek déli ünnepélyes istentiszteleteket. A dzsámi mellé minaretet építettek. – Magyarországon a török hódoltság korából Pécsen maradt fenn épségben 2 dzsámi.

dzsentri –     1. a középkorban a köznemesség, a kapitalista fejlődés megindulása után a saját birtokán árutermelést folytató ún. újnemesség elnevezése Angliában. – 2. Magyarországon az 1870-es évektől az elszegényedő, birtokait jórészt elvesztő, de társadalmi rangjához és úri életformájához makacsul ragaszkodó birtokos nemesség elnevezése. Később az értelmiségi pályákra kényszerült kisnemesekre és nem nemesi származású tisztviselőkre, értelmiségiekre és földbirtokosokra is alkalmazták.

dzsihád –      a mohamedánok szent háborúja.

E–É

ekklészia – ókori athéni Népgyűlés. Tagja minden teljes jogú (tulajdonnal, földdel rendelkező, 20 éven felüli) férfi. 8–10 naponként üléseztek (törvények, háború, és béke, állami tisztségek betöltése stb. ügyekben). Szabad volt felszólalni és javaslatot tenni. A zsarnokhajlamról cserépszavazással (osztrakizmosz) döntöttek

eleiai iskola – görög filozófiai iskola (Kb. Kr.e.VI-V.sz.); szerintük a világ két részre oszlik: az elvont, nem érzékelhető lét változatlan, az érzékelhető, közvetlen létezők változnak.

embasz –      alacsony lábbeli komédiák szereplőinél (ókori görög színjátszás).

emír –           az uralkodók címe egyes mohamedán országokban.

empirikus – tapasztalati gyógyítás; Pürrhon (Kr.e. kb. 365–275) görög szkeptikus filozófus szerint;

enumeráció – seregszemle (görög dráma eposzi kelléke)

epeiszodion – két kardal közötti párbeszédes rész (a hagyományos attikai tragédiában).

ephorátus – az ókori Spártában a hatalom ellenőrzésére létrejött legfőbb testület, tagja az 5 ephorosz (felügyelő).