Történelmi fogalomtár

augur –         papi testület az ókori Rómában. Az ~ok a madarak repüléséből, énekéből és viselkedéséből jósoltak. Az auspicium v. augurium (madárjóslás) a latinoknál alakult ki. Az ~ testületét a hagyomány szerint Róma egyik legendás megalapítója, Romulus hozta létre. Nagy pompával avatták fel őket, jelvényük a bíborszegélyű ruha és egy csomótlan, görbefogantyús hosszú bot volt. Tisztségük életük végéig tartott. A császárok, hadvezérek gyakran fordultak hozzájuk, hogy az előjelek alapján az események várható alakulását kipuhatolják. Nagy politikai befolyással rendelkező testületük a 4.sz-ig működött.

augustus –   felséges.

autodafé –    az inkvizíció által halálra ítélt kivégzése máglyán egyházi ünnepek alkalmával.

axióma – (görög) alaptétel, amely nem szorul bizonyításra

aviticitas –   ősiség: a nemesi birtok nemzetségen, ill. családon belüli öröklését biztosító szokásjog. 1351-ben I. (Nagy) Lajos király (1342–82) az ősiséget törvénybe iktatta, mely szerint a család kihalása esetén a közös nemzetségi ős más családbeli leszármazottjai örökölték az elhaltak vagyonát. Az ősiség a 19. sz. elejétől már akadályozta a hitelszerzést, ezért a liberális nemesség szorgalmazta a megszüntetését (gróf Széchenyi István Hitel c. művében). 1848-ban formálisan eltörölték, de a gyakorlatban csak az 1852. évi császári pátens számolta fel.

Azaum–       Dunaalmás

állammonopolista kapitalizmus – (állami monopolkapitalizmus): a tőkés termelési viszonyok megjelenési formája a fejlett tőkés országokban a 20. sz. második felében. A kapitalista állam és a monopóliumok összefonódása, és az államnak a gazdasági életbe való jelentékeny beavatkozása jellemzi. A monopolkapitalizmusból kifejlődött állammonopolista kapitalizmus főként a II. világháború után szilárdult meg. Rendszerré válása jelentős változásokat eredményezett az elosztási, az áru- és pénzviszonyokban , a tulajdonviszonyokban stb.

állásháború – (állóháború): a hadviselés egyik formája, összefüggő merev arcvonalakon és a kiépített állás- és erődítményrendszerekben folyó haditevékenység. Nem képes eldönteni a háborúk végleges sorsát, ezért a hadviselő felek általában az állásrendszer áttörésére törekszenek. A 19. sz. második felében alkalmazták először, jelentős szerepe volt az I. világháborúban (1914–18).

árforradalom – az árszínvonal rendkívüli mértékű emelkedése Európában a 16–17. sz.-ban. India és Amerika felfedezése, majd gyarmatosítása után z Európába áramló nagy mennyiségű nemesfém erősen csökkentette az ezüst- és aranypénzek vásárlóerejét, ugyanakkor 200–300%-kal megnövelte az áruk árát. Végül a spanyol és a portugál világhatalom összeomlását eredményezte.

átrium –       előtér, a világítás felülről esik az ókori Rómában

B

Bach-huszárok – 1850-től az Osztrák-Magyar Monarchia Alexander Bach belügyminiszter támasza többek között a hivatalnokserege

bagaudák – harcosok Galliában (IV. század)

baksis –       ajándék, megvesztegetés, befolyásolás, korrupció a török megszállás idején Magyarországon a 16–17. században.

banalitások – földesúri jövedék; a földesúr kizárólagos joga: malom, szőlőprés, kenyérsütő kemence, őrletés, kocsmáztatás, húskimérés stb. üzemben tartására és a jobbágyok kötelezettsége, hogy ezt megszabott díjért használják is.

banderia –    zászló

bandérium – a király v. főúr által kiállított, zászlaja alatt szolgáló és hadba vonuló katonai alakulat a középkori Magyarországon. A bandériumok felállítására Károly Róbert (1308–42) kötelezte az egyházi és világi főurakat saját költségükön. A 16. sz.-tól a főurak az államnak befizetett összegekkel megváltották a bandériumok fenntartását.

basilica – középület: igazságszolgáltatáshoz, árusításhoz, később templomnak (ókori Róma)

bazileusz – görög korlátlan hatalmú király

bég – (bej) úr: a mohamedán országokban eltérő jelentéssel bíró, gyakori cím. – 1. eredetileg a török népek nemzetségfőinek, ill. fejedelmeinek címe. – 2. a Török Birodalomban a pasák fiainak, majd a szandzsákok élén álló katonai és polgári hatalmat birtokló főtisztviselők címe.

beneficium – (lat. ’javadalmazás, jótétemény’) 1. az uralkodó által hűbéri szolgálatért adományozott földbirtok. A birtokbavétel feltételeinek megszegése v. a felek egyike halála esetén a ~ visszavehetővé vált. A főként kisnemeseknek, lovagoknak adományozott ~ már a korai középkor végén (10. sz.) örökölhető lett. – 2. az egyház fenntartására adományozott birtok, javadalom stb. – 3. az 1767. évi úrbérrendezés során „kedvező adottságú” (termékeny) földek elnevezése.