Történelmi fogalomtár

gyula – a honfoglaló magyarság két fejedelme közül a tényleges hatalmat, főbírói és fővezéri tisztséget bitorló méltóság. 904 után a főfejedelemséget jelentő kende tisztséget is megszerezte.

H

Habeas Corpus – 1679-ben kiadott angol parlamenti törvény: védelem az önkényes letartóztatások ellen és a személyes szabadság biztosítása (My home is my castle).

hadzsi – Mekkába v. Medinába zarándokló mohamedán.

haradzs – „a császár adója”: a Török Birodalom hódoltsági területein a nem mohamedán alattvalók által fizetett legfőbb adó (évi 50 akcse).

haruspex – (ókori Róma) béljós.

Hármaskönyv – (Tripartitum) Werbőczi István (1458–1541) országbírói ítélőmester által 1514-ben összeállított, három részből álló latinnyelvű szokásjog-gyűjtemény. Törvénnyé sosem vált, mégis 1848-ig a magyar jog alapvető forrásának számított. A köznemesség érdekeit megfogalmazó gyűjtemény tartalmazza a nemesi magán- és perjogot, kimondja a jobbágyok költözési tilalmát és kirekesztésüket a „nemzet” fogalmából és a köznemesség érdekeinek megfelelően fogalmazza meg a szentkorona-tant. Miután 1628-ban bekerült a Corpus Iuris Hungarici-ba, jogi hatályát senki sem vonhatta kétségbe.

háziadó – a vármegyei közigazgatás költségeinek fedezésére a jobbágyokra 1848-ig kivetett különadó. A 18. sz.-ban már a legtöbb város is szedett polgáraitól háziadót közkiadásai céljára. A vármegyéknek a háziadó szedését először I. Mátyás király (1458–90) engedélyezte 1486-ban.

hedzsra – Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az első muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán időszámítás kezdete i.sz. 622.

helytartóság – A Habsburg uralkodók politikáját végrehajtó központi kormányzati hivatal a 16–17. sz.-i Magyarországon. Székhelye Pozsony volt. Befolyása fokozatosan csökkent, a 16. sz. második felétől főként igazságügyi kérdésekkel foglalkozott.

hellenizmus – a Földközi-tenger környékén élő népek történetének és kulturális fejlődésének Nagy Sándor makedón uralkodó (Kr.e. 336–323) hódításaitól az utolsó hellenisztikus állam, Egyiptom bukásáig (Kr.e. 31) terjedő szakasza. Erősen központosított monarchiák alakultak ki, melyekben keveredtek a görög poliszok gazdasági, társadalmi és jogi intézményei a régi despotikus államszervezetek maradványaival. Megnövekedett a rabszolgák száma és termelésben betöltött szerepe, terjedtek az áru- és pénzviszonyok. Kultúrájában a görög műveltség a meghódított területek különböző eredetű régi kultúrájával keveredett.

helóták –      a dór hódítás eredményeként rabszolgává lett őslakosság az ókori Spártában. A földművelést végző helótás az állam tulajdonában voltak.

hermák –     hasáb alakú oszlopra helyezett fej – rendszerint Hermészé az ókori Rómában.

hégemón –   az összgörög haderők főparancsnoka, a szövetség (pl. pánhellén szövetség) vezetője.

héliaia –       esküdtszék az ókori Athénban. Az igazságszolgáltatás a népbíróságok mellett a héliaia dolga. 6000 főt, sorsoltak ki, 12 fős testületekbe.

hét szabad művészet – a középkori keresztény felfogás szerint az igazság megismeréséhez szükséges tudományok elmélete. Ezek a grammatika (írás, olvasás, az antik szerzők műveinek ismerete), retorika (az ékesszólás és írás mestersége), a dialektika (a filozófia és a logika elemei), aritmetika (számtan), asztronómia (csillagászat), geometria (mértan, földrajz, természetrajz) és zene. Az első három trivium, az utóbbi négy a quadrivium körébe tartozott. A trivium csak alacsonyabb műveltséget adott.

hétszilvafás nemesek: a nemesség legszegényebb rétegét alkotó, igen kis birtokú v. birtoktalan, paraszti sorban élő, előjogaira büszke nemesek gunyoros elnevezése Magyarországon, főként Erdélyben.

hét törzs –    a honfoglaló 8 törzs, összeolvadással 7: Nyék, Mogyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.

himation –    egyetlen négyszögletes textildarabból redőzött köpeny vagy lepel. A férfiak gyakran más felsőruhát nem is viseltek. A nők a vállukon átvetve, szimmetrikusan redőzve hordták.

hippeisz –     lovagok (300–500 mérősök). Az ókori Athénban az éves jövedelem alapján osztályokba sorolt polgárok.

hitbizomány – elidegenítési, felosztási és megterhelési tilalom alá eső, a családon belül meghatározott rend szerint öröklődő vagyon (főként földtulajdon). A hitbizomány birtokosa a család elsőszülött v. legidősebb tagja volt. Célja a főnemesi családok rangjukhoz illő életmódot biztosító birtokainak fenntartása.