Az ókori kelet nagy birodalmainak története

I. Tukulti-apil-Ésarra  ékírásos  feliratok szerint 28 alkalommal kelt át nyugat felé, Szíriába az  Eufráteszen, hogy megütközzön a térséget elözönlő nomád arámiakkal  (akkádul ahlamúk). Ő volt az első asszír király, aki hadjárata  során elérte a Földközi-tengert. A hagyomány szerint tengerre is szállt,  és állítólag elejtett egy „tengeri lovat” (talán delfint vagy fókát)  is. Ezzel mintegy kijelölte a célpontot utódai számára.

I. Tukulti-apil-ésarra utódai nem tudták  megtartani hódításait, azonban preventív csapásainak köszönhetően az  asszír magterületek mindvégig megmaradtak Assur népének kezén. Az asszír katonai sikereinek három jelentős oka is volt. Az egyik, hogy egész társadalmuk érdekelt volt a hódításokban, a második, hogy mindenkinél erősebb vasfegyverekkel, fejlettebb haditechnikával, és fegyelmezettebb hadsereggel rendelkeztek.  A vas fokozott fölhasználása erősíti az asszír hadsereg fölszerelését.  Ennek érdekében az asszír királyok a meghódított népektől az adót vasban  szedték be. Katonai sikereiket a hadviselésben bevezetett újítások  alapozták meg: utászalakulatokat és hatalmas ostromgépeket vetnek be a  megerősített városok ellen. Az asszír királyok magukat istenük Assur  (vagy a sumer Enlil) helytartójának tartották. Kötelességüknek érezték  Assur isten világuralmáért harcolni, így állandó hadjárataik vallásos  igazolást nyertek. A királyok időről időre úgynevezett istenleveleket  fogalmaztak, melyekben elszámoltak istenüknek arról, mit tettek  dicsősége érdekében. Sikereik harmadik okaként a tengeri népek támadása után kialakult hatalmi vákuum helyzetet lehet megemlíteni, melyben a hettita állam és Mitanni elpusztulása kiiktatta fő riválisaikat.

Újasszír világbirodalom

Az újasszír világbirodalom előfutára a Kr.e. 883 és 859 közt uralkodó II. Assur-nászir-apli volt, aki az Eufráteszig tolta ki Asszíria határait, de I.  Tukulti-apil-Ésarrához hasonlóan megsarcolta és kifosztotta a gazdag  föníciai városállamokat is. Ő alakította ki az asszír hódítási  stratégiát, amely az alábbiakban foglalható össze: a józan  megfontolásból adózó kis szomszédokat engedetlenség esetén az elsöprő  erejű asszír haderő megtámadta, és vagy engedelmes helyieket helyezett  az ellenséges uralkodók helyére, vagy betagozta a birodalomba. Utóbbi  esetén az új tartományok élére a király tartományi főnököket nevezett  ki. Ezen reformja később válságba sodorta Asszíriát, mivel az örökletes  hatalommal felruházott helytartók függetleníteni kezdték magukat a  királytól. II. Assur-nászir-apli nevéhez hadügyi újítások is fűződnek.  Az ő idején jelent meg független fegyvernemként a lovasság – igaz, ekkor  még pusztán felderítő szerepre kárhoztatva. Ebben az időben állították  fel az első műszaki, utász- és árkászalakulatokat, hogy megkönnyítsék a  sereg vonulását és az ostromokat. Mindez az erős gazdasági hátországgal  párosulva a kor legmodernebb, gyakorlatilag legyőzhetetlen seregévé  tette az újasszír haderőt, ami tehetséges hadvezérek vezetése alatt  megállíthatatlanul folytatta a terjeszkedést.

A világbirodalom kialakításában fontos szerepe volt III. Sulmánu-asaridunak is  (Kr.e. 859-824), aki az asszírok elleni első jelentős koalíciótól védte  meg a birodalmat. A karkari (qarqari) csatában ugyanis Izrael, az  arámiak, a kilikiaiak és a történelemben először ez alkalommal említett  arabok – fogtak össze a damaszkuszi fejedelem vezetésével az asszír  fenyegetés ellen. A döntetlenül végződő ütközet után a térség államainak  jó része az adófizetést választotta a pusztulás lehetősége helyett.  III. Sulmanu-asaridu után Asszíria egy majd nyolc évtizedes válságba  került, mivel a királyok hatalma meggyengült. A meggyengülés egyik oka  az volt, hogy a II. Assur-nászir-apli idején bevezetett örökletes  helytartói címek birtokosai gyakorlatilag felsőbb utasítások nélkül  tevékenykedtek, felirataikon meg sem említve a királyt. (Másik ok a  járványokban keresendő.)

A világ meghódítása:

Alig nyolc évtizeddel III. Sulmanu-araridu után Kr.e. 745 –ben került hatalomra Asszíria egyik legnagyobb királya III. Tukulti-apil-ésarra (Kr.e. 745-727) Megszüntette a korábbi nagy tartományokat, és az új  provinciák élére inkább eunuchokat nevezett ki, hogy garantálja  hűségüket. Mi több, a hadsereget is jelentősen átszervezte. A történelem  folyamán először állt fel állandó haderő (az ún. kiszir sarrúti),  amelyet több hadseregre bontva több hadszíntéren lehetett bevetni. III.  Tukult-apil-ésarra hódította meg Babiloniát, átvette a csak babiloni  királyoknak járó áldozati ajándék-maradványokat, és felvette a „Sumer és  Akkád királya” címet. Mindemellett érdekes módon meghagyta a trónján  Nabú-nászirt (Kr. e. 747 – Kr. e. 734).