Az ókori kelet nagy birodalmainak története

A hanyatlás kora (Kr.e. 1200-323)

A hanyatlást megelőző fontos esemény a  Kr.e. 1200 körül következett a tengeri népek támadása volt, mely ugyan  megsemmisítette a rivális Hettita Birodalmat, de fenyegette magát  Egyiptomot is. Azonban III. Ramszesz (Kr.e. 1198-1166 ) az újbirodalom utolsó nagy hatalmú uralkodója meg tudta tőlük védeni országát.

A hanyatlás közvetlenül azzal kezdődött el, hogy XI. Ramszesz (Kr.e. 1101-1070 )  kénytelen volt megosztani hatalmát Herihór Ámon-főpappal (aki Thébát és  egész Felső-Egyiptomot uralta) Herihór Thébában gyakorlatilag átvette a  fáraó szerepkörét anélkül, hogy Ramszeszt elmozdította volna helyéről.  Panehszi núbiai alkirály rovására szerzett egyre nagyobb hatalmat és  egyre több címet; Panehszit száműzte is Thébából. Rivalizálásuk Herihór  utódja alatt polgárháborúvá szélesedett. Ramszesz uralkodása alatt  Egyiptom külpolitikai tekintélye is sokat romlott.

A tengeri népek hadjáratait líbiai és  etióp támadások követték, majd az ország az i.e. 7. századra az asszírok  (Assur-ah-iddina és Assur-bán-apli), majd i. e. 525-től a II.  Kambüszész vezette perzsák, i. e. 332-ben pedig a Nagy Sándor vezette  makedónok uralma alá került. Ekkor Egyiptom csak e birodalmak egyik  tartománya volt.

A hellenisztikus kor (Kr.e. 323-30)

Nagy Sándor I. e. 323-as halálakor  Ptolemaiosz nevű hadvezére volt Egyiptom kormányzója, aki kezdettől  fogva önálló hatalom kiépítésére törekedett. I. e. 305/304 során vette  fel a királyi címet, követve a többi diadokhosz példáját. A Ptolemaidák birodalma történetük során több más területet is magában foglalt (Küréné vidéke,  szíriai-palesztinai területek, hellaszi birtokok, Ciprus), de központjuk  mindvégig Egyiptom, fővárosuk pedig a korabeli világ egyik legnagyobb  városa, Alexandria maradt. A dinasztia első uralkodói (II. Ptolemaiosz  Philadelphosz, III. Ptolemaiosz Euergetész) alatt, azaz nagyjából az i.  e. 3. század során a birodalom minden szempontból a fénykorát élte,  azonban a századforduló után a trónharcok, a lázadások és a Szeleukida  Birodalom támadásai jelentősen meggyengítették a monarchiát, ami  kiszorult Európából és Ázsiából.

Egyiptom mindinkább hajdani kereskedelmi partnere és szövetségese, a Római Köztársaság befolyása alá került.  Az egyre terjeszkedő birodalom állandó piacot jelentett Egyiptomnak, és  segítséget is nyújtott a támadók megfékezéséhez, azonban az i. e. 1.  századra a kiszolgáltatottság egyértelművé vált: XII. Ptolemaiosz  Aulétész (i. e. 80–51) már évekig küzdött azért, hogy Róma országa  bekebelezése helyett elismerje uralmát, de még így is el kellett  fogadnia Küréné és Ciprus provinciává szervezését. A római polgárháborús  időszakban uralkodó utolsó Ptolemaida, VII. Kleopátra előbb Julius  Caesar, majd hadvezére, Marcus Antonius szeretőjeként tudott rövid időre  nagyobb befolyást szerezni, de végül Kr. e. 30-ban Antonius riválisa,  az Augustusként uralkodó Octavianus legyőzte és öngyilkosságba kergette a  két szeretőt.

Római kor

Egyiptom meghódítása a Római Birodalom  számára mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból szükségszerű  volt. Egyiptom biztosította, még szövetségesként, Róma gabonaellátását,  ezzel a városi plebejus réteg féken tartását, azonkívül az utolsó  Földközi-tengeri nagyhatalom volt, amely nem hódolt be Rómának, és  megtörte a Mare Nostrum („A mi tengerünk”) koncepcióját. Meghódítása  után Augustus egy lovagrendű tisztviselőre (praefectus Aegypti) bízta a  fontos tartomány irányítását, és az itt állomásoztatott három legio  parancsnokai (praefecti legionum) is a lovagok közül kerültek ki. A  senatorok beutazását külön engedélyhez kötötték. A ptolemaida flottát a  rómaival egyesítették, és alexandriai classis néven a római  gabonaellátásban játszott továbbra is fontos szerepet.

Egyiptomi lakos legfeljebb a kerületi  sztratégoszságig vihette, de ez is csak abban az esetben történhetett  meg, ha görög volt.Egyiptomiaknak a felsőbb osztályokba emelkedését  gyakorlatilag kizárták azzal, hogy a római polgárság alapfeltételévé  tették az alexandriai polgárság elnyerését (Caracalla császár i. sz.  215-ben az összes egyiptomit kitiltatta Alexandriából). Caracalla i. sz.  212-ben rendeletet hozott (Constitutio Antoniniana), miszerint a  birodalom összes szabad polgárát megilleti a római polgárjog, ennek  kiegészítései szerint azonban az egyiptomiak kimaradtak. A rómaiak a  vallás területén is nehéz helyzetbe hozták Egyiptomot. A templomi  vagyont megnyirbálták, a papi tisztségeket gyakran a legtöbbet ígérő  pályázónak adták el, valamint előny volt, ha a jelölt római polgárjoggal  is rendelkezett.