Az ókori kelet nagy birodalmainak története

Perzsia felemelése II. (Nagy) Kürosz nevéhez fűződik.  Kr.e. 553-550 között zajlott le a perzsa-méd háború, amelyben Nagy  Kürosz legyőzte nagyapját, Asztüagész méd királyt és elfoglalta  Ekbatanát (ma Hamadán). Ezzel a háborúval a perzsák vették át a médektől a nagyhatalmi státuszt és a médek a birodalom alattvalói lettek. A lüd király, Kroiszosz  (Asztüagész sógora) megtámadta az új birodalmat, hogy bővítse a saját  királyságát. Nagy Kürosz a Pterijei csatában megvédte a királyságot,  majd a lüd főváros ellen vonult és be is vette azt. Ettől kezdve  megszűnt Lüdia. (Kroiszoszt elfogták és bíróság elé állították.)

Később, Kr.e. 546 -ban II. (Nagy) Kürosz  visszatért Kis-Ázsiából, ahol elfoglalta Ióniát és Eoliát. A perzsa  nagykirály rögtön hozzákezdett az új expedíciós hadsereg felállításához,  mivel Babilont és több szomszédos államot is el akart foglalni. A perzsa haderő végül Kr.e. 539 –ben Opisánál legyőzte a babilóni sereget,  majd ugyanezen évben bevonult Babilonba. Kürosz nem rombolta Babilon  városát, sőt a források szerint örömujjongással fogadták. A perzsa  birodalomalapító fő helyi támogatói a Marduk-papok voltak, akik az  utolsó káld király ellen hangolták a közvéleményt.

Az Óperzsa Birodalom (Kr.e. 550-330)

Az első perzsa törzsek az i. e. 9.  században jelentek meg az Urmia-tótól délre fekvő területen, majd  szálláshelyük később déli irányba tevődött át. A terület korábbi urai,  az elámiak már nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák a  perzsa letelepedést. A perzsák kezdetben elismerték az elámi  fennhatóságot, ami vezetőjüknek Akhaimenésznek lehetőséget biztosított a  perzsa államiság kiépítésére. I. Kambüszész a megosztott államot egy  korona alatt egyesítette, amivel jelentős mértékben megnövelte a  befolyását. Ennek eredményeként a médek királya, Asztüagész feleségül  adta hozzá lányát. Ebből a házasságból született Nagy Kürosz, aki a  perzsákat a világ uraivá tette. (Az Akhaimenida nemzettség a kezdetektől  Perzsia irányítója lett, és Nagy Kürosz mellett olyan nagy uralkodókat  adott a birodalomnak, mint II. Kambüszész, I. Dareiosz és I. Xerxész.  Uralmuk egészen Nagy Sándor megjelenéséig tartott.)

Nagy Kürosz Kr.e.  593-530) már Kr.e. 550 –ben a korábban leírt módon legyőzte a perzsák  felett álló médeket. A váratlan előretörés után azonban Lüdia uralkodója  Kroiszosz az újonnan alakult birodalom ellen fordult, és megtámadta  Kürosz államát. Az első összecsapásban azonban vereséget szenvedett, és  erőgyűjtés céljából visszavonult fővárosába Szardeiszbe. A perzsák  azonban követték seregét, és Kr.e. 546 -ban legyőzték és magukba olvasztották egész Lüdiát, sőt a jón partvidéket is. Kürosz innentől intenzív hódító politikába kezdett, és Lüdia bekebelezése után Kr.e. 539 –ben Opisznál legyőzve a babilóni sereget, és meghódította az Újbabiloni Birodalmat is. Később i. e. 540-ben Baxtrist (Baktria), Sakát és több szomszédos  országot is elfoglalt, sőt egészen Beludzsisztánig, az Iaxarész folyóig  jutott. Nagy Kürosz a korban szokatlan módon, a meghódított népekkel  toleráns volt, hogy meg tudja szilárdítani hatalmát az alattvalókkal.  Hálából a perzsák „atyának”, a görögök „törvényhozónak”, a zsidók pedig  egyenesen „felkentnek” nevezték. A perzsa királyoknak sikerült a  szomszédos népek közötti feszültséget csökkenteni a birodalmon belül.  Babilon elfoglalása után Kürosz a meghódított városból hazaengedte a  zsidóságot, véget vetett a babiloni fogságnak, és engedélyezte a  zsidóság új templomának felépítését Jeruzsálemben. A templom kincseit is  visszaadta. Erről az eseményről természetesen a Biblia is megemlékezik,  az Ezdrás könyvében. Kürosz végül Kr.e. 530 -ban a csatatéren halt meg,  a masszagéták ellen a Szir-Darjánál vívott ütközetben.

Nagy Küroszt fia II. Kambüszész (Kr.e. 525-522) követte a trónon aki már apja élete végén Babilon alkirálya volt. II.  Kambüszész perzsa király nevéhez fűződött Egyiptom, Líbia és Núbia  meghódítása, illetve a lázadó arabok legyőzése. Kr.e. 526 –ban Pelusium és Memphisz mellett aratott győzelmet Egyiptom felett,  majd elfoglalta Memphisz városát. III. Pszammetik fáraó családjával  együtt esett fogságba. Kambüszész elrendelte a város 2000  legbefolyásosabb emberének kivégzését, köztük a fáraó fiát is  kivégezték, a lányát pedig eladták rabszolgának. A fáraót a perzsiai  Szúzába vitték, ahol fogságban tartották, majd miután – állítólag –  összeesküvést szőtt Kambüszész ellen, a perzsa király halálra ítélte.  (Hérodotosz szerint egy bika vérének megivására kényszerítették, amely a  halálát okozta.) Az egyiptomi feljegyzések szerint ezután Kambüszész  felvette a fáraó címet.