Az ókori kelet nagy birodalmainak története

A legnagyobb piramis Hufu (Kheopsz) piramisa az ókori világ Hét Csodájának az egyike. Körülbelül Kr.e. 2530 –ban  épült. Oldalai 230 méter hosszúak, magassága pedig 137 méter (45  emeletes felhőkarcolóval azonos) A piramis felépítményét átlagban 1  köbméteres, 2 tonnás kváderekből építették, összesen körülbelül 2,5  millió köbméter mennyiségben, azaz ötmillió tonnás tömegben. A piramis  örzője a Szfinx, az oroszlán testű emberfejű kőszörny, mely 20 méter  magas, és 72 méter hosszú.

A piramisépítések mellett az óbirodalom  korában zajlott az északi mocsárvilág (a Deltavidék) benépesítése és  lakhatóvá tétele is. Az uralkodók falvakat telepítettek a királyi  birtokokon. Egyedül Sznofru 35 új kolóniát hozott létre itt. Az i. e.  22. században véget ért az Óbirodalom, az egyiptomi állam első fénykora,  kezdetét vette az ún. első átmeneti kor (VII-X. dinasztia), melynek során Egyiptom két részbirodalomra és számos független fejedelemségre esett szét.

A Középbirodalom kora (Kr.e. 2060-1780)

Egyiptom ezen korszakban lépett a  bronzkorba. Felső- és Alsó-Egyiptomot a XI. dinasztia uralkodója, II.  Mentuhotep (vagy Moncevhetep) egyesítette újra az i. e. 21. század  végén, Théba városából kiindulva, az Amon-papságra támaszkodva. A  középbirodalom évszázadaiban a fáraó hatalmát már jelentősen korlátozta a  hivatalnok réteg, de méginkább a papság. A főpapok befolyása és hatalma  kezdte megközelíteni a fáraóét. Egyiptom kormányzóságokra (nomoszok)  oszlott, melyek vezetői szintén jelentős hatalomra és önállóságra tettek  szert. A vezető réteg már nemcsak szolgálati. de saját birtokkal is  rendelkezett.

A társadalom fontos változása volt, hogy megjelentek a kézművesek és kereskedők, akik a tevékenységükkel hatottak a gazdasági életre. Az iparosok számának emelkedésével a városok szerepe is megnőtt.  Gazdasági fejlődés indult meg, amelyet a központi hatalom a dél felé  (Nílus mentén) irányuló területszerzésekre használt fel. Egyiptom  terjeszkedésének fő célja a délen fekvő Núbia volt, az ott található  arany miatt. III. Szenuszert (Sesotris) az első és  második katarakta közötti területeket hódította meg. Egyiptom  észak-keleti határát erődrendszer (királyi fal) védte a betörések ellen,  ugyanakkor III. Sesóstris hadjáratokat vezetett nyugatra a beduinok  ellen, és keletre Palesztina földjére.

A XIII. dinasztia második korszaka, valamint északon az ezzel egyidejűleg uralkodó XV-XVII. dinasztiák uralma a második átmenet kort jelentette (Kr.e. 1785-1580 )

A válságot fokozta a hükszoszok  támadása, akik az i. e. 17. században Kánaán irányából elfoglalták  Egyiptom északi részeit, és magukhoz ragadták a hatalmat. Az elkövetkező  évszázadban uralkodó XV – XVI. dinasztia 20 fáraója a hükszoszok közül  került ki. A hükszoszokkal együtt érkeztek Egyiptomba az 500 évig itt maradó zsidók is, akik később rabszolga sorba süllyedtek. A hükszosz uralomnak Théba  felemelkedése vetett véget, mely város Kr.e. 1600 körül felszabadító  háborút indított a hükszoszok ellen, és visszaszorította őket.

Az újbirodalom kora (Kr.e. 1550-1000 )

Egyiptom az Újbirodalom idején érte el legnagyobb kiterjedését, és fénykorát.  A fejlődés és terjeszkedés gazdasági alapjait az újítások teremtették  meg: kialakult az ekés földművelés, és egy gémeskútszerű vízemelő  szerkezet elterjedése lehetővé tette az öntözés fejlesztését. Új  állatfajták honosodtak meg, mint a gyapjat adó juh, és a később szinte  az ország jelképévé váló teve. A ló tenyésztését is megtanulták, de  ebben a korban a lovat harci szekerek elé fogták. Megjelentek a  vaseszközök, Egyiptom a vaskorba lépett. Az égetett tégla alkalmazásával  az építőanyagok köre is bővült.

Az Újbirodalom legismertebb, és  legjelentősebb fáraói közé tartoznak Hatsepszut, III. Thotmesz, Ehnaton,  Tutanhamon és II. Ramszesz.

Hatsepszut (Kr.e. 1479-1458 ) I. Thotmesz lányaként az első jelentős női uralkodó volt Egyitom élén.  Építkezések terén túlszárnyalta a dinasztia korábbi fáraóit; ebben  segítségére volt az is, hogy uralkodása nagy részében béke honolt a  birodalomban. Az ő halotti templomának épült a híres teraszos kiképzésű  Dejr el-Bahari-i templom, mely arányos szépségével az ókori egyiptomi  templomépítészet egyik legszebb épülete. Hatsepszut uralkodása alatt  jelentősebb hadjáratok nem zajlottak, csak néhány núbiai felkelést  kellett leverni. Virágzott a kereskedelem, melynek legékesebb példája a  Dejr el-Bahari-i templomban is megörökített expedíció Puntba, ami  valahol a mai Szomália környékén helyezkedhetett el. Puntból többek közt  arany, fák és tömjén érkeztek. Megnőtt az egzotikus áruk iránti igény, a  magánsírokban elefántcsontot, párducbőröket és élő elefántokat  ábrázoltak.