Az ókori kelet nagy birodalmainak története

A tengeri népek támadása egyrészt  megsemmisítette a Hettita Birodalmat, és a vele függésben álló Mitannit,  másrészt meggyengítette Egyiptomot. A nagyhatalmak visszaszorulása pedig egy új népcsoport – az asszírok – felemelkedését és világuralmi pozícióba jutását okozta.  Asszíria e tengeri népek rohama után fokozatosan kezdett megerősödni,  és Kr.e. 1225 körül I. Tukulti-Ninurta alatt már meg tudta hódítani  Mezopotámiát is, legyőzve a kassukat.

Föníciai államok az ókorban

Fönícia egy ókori  civilizáció volt Kánaán északi részén, mely a mai Libanon nagy részét  valamint Izrael, Szíria és Palesztina egyes területeit foglalta magába.  Főníciai kultúráról a tengeri népek pusztítását követően (Kr.e. 1200  körül) beszélhetünk, és kb. Kr.e. 300-ig tartott. A főníciai kultúra  területe mintegy 350 km hosszan terült el Akkón városától (délen) az  Orontész folyó torkolatáig (északon), és mintegy 40 km szélességben az  Antilibanon hegységtől a Földközi-tenger partjáig. Ez a régió  földrajzilag igen tagolt, nagyrészt hegyvidék. A tengerparti keskeny  földsávot leszámítva kevéssé volt alkalmas a mezőgazdasági termelésre,  ezért folytattak tengeri kereskedelmet. Legfőbb természeti kincsük a  hajóépítéshez mindenütt nélkülözhetetlen libanoni cédrus, és a  bíborfesték volt, melyet a bíborcsiga váladékából nyertek. Emellett  jelentős volt a föníciai kézműipar, például az üvegművesség.

Létezett egy keskeny szárazföldi átjáró a  tenger és a szíriai sivatag között, mely Föníciát összekötötte délen  Egyiptommal Palesztinán és a Sínai-félszigeten keresztül. Valamint  összeköttetésben állt északon Kis-Ázsiával valamint keleten  Mezopotámiával az Eufráteszen keresztül. Ez a terület gazdag  kereskedelmi csomópont volt, melyet hatalmas birodalmak vettek körül.

Fönícia sziklás hegyek által  elválasztott városállamokból állt, melyek között a közlekedés tengeri  úton történt. A főbb városállamok a következők voltak: Akkra, Türosz, Szidón, Büblosz és Aradosz.  Nem tudni, vajon a föníciaiak önálló etnikumként tekintettek-e  önmagukra. Városállamaik mindenestre az egyiptomi elnyomást megszüntető  tengeri népek támadása után politikailag önállóak lettek. A föníciai  városállamok a Mediterráneum partvidékén számos kereskedelmi telepet  létesítettek. A Krisztus előtti X. században kereskedelmi telepet  alapítottak Cipruson és Kisázsia partvidékén (Panfília és Lícia), ahol  összeütközésbe kerültek a görögökkel, akik elűzték őket Rhodoszról, a  Szporádokról és a Dorádokról, ahol nem sokkal azelőtt jelentek meg.  Szardínián és Ibizán keresztül eljutottak az Ibériai-félszigeten Tarzisz  országáig (Gades, a mai Cádiz), ahol hajóik ónt és ezüstöt vettek fel,  mely az Ibériai-félszigetről, illetve a Kasziteridész-szigetekről  származott.

A föníciai Türosz hajósai alapították  Kr.e. 814 –ben Karthago városát az Afrikai partokon (Szicíliával  szemközt) és alig fél évezreddel később ez a város lett Róma legfőbb  vetélytársa, és a Földközi tenger egyik legnagyobb hatalma.

A föníciai városállamok oligarchikus  köztársaságok voltak – kereskedő arisztokraták vezetése alatt – és nem a  keleten annyira jellemző despotikus királyságok. Fénykoruk a tengeri  népek támadása, és Asszíria megjelenése közti időkre teheteő (Kr.e.  1200-750)

Palesztína

Palesztina a Libanon hegység déli  részétől a Holt tenger vidékéig húzódott észak-dél irányban. A terület a  Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közötti  területként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt. Az ókor  kezdetén, Kánaán néven volt ismert. A Kr.e 2000-1700 közti években a  hükszosz törzsszövetséghez tartozott. Az első zsidó népelemek vélhetően  ezek időszakban, a hükszsosz és hurrita törzsekkel érkezhettek először a  vidékre. (Az Ábrahám-mondakör szerint maga Ábrahám Úr városában  született és onnan vándorolt Kánaánba.) Körülbelül i.e. 1730 -1800 körül  a hükszoszok – más népekkel, köztük a zsidókkal együtt – betörtek  Egyiptomba. Itt a hükszoszok átvették a hatalmat, és közülük kerültek ki  a fáraók is. Egészen 1558 -ig voltak hatalmon, amikor Iahmes Thébai  uralkodó megdöntötte uralmukat. A hükszoszokkal együtt a zsidók is ekkor  süllyedhettek rabszolga sorba. Az ezt követő 300 évben a zsidók  rabszolganépként éltek Egyiptomban. Amíg a zsidók először elvándorolt  törzsei Egyiptomban éltek, megindult a második vándorlás is  Mezopotámiából Kánaánba. Az egyiptomi és a Mezopotámiából érkező zsidók  végül Kr.e. 1230 körül egyesülhettek Kánaánban, amikor az egyiptomi  zsidók Mózes vezetésével átkeltek a Sínai félszigeten és végleg  megtelepedtek Kánaán földjén. Kánaánba érkezésük és az itt élők  legyőzése után újabb háborúkat kellett vívniuk, mert kb.1200 körül  északról (Balkánról) egy több népből álló csoport, a tengeri népek  özönlötték el Kis-Ázsiát és Kánaánt.