Az ókori kelet nagy birodalmainak története

Azonban ezt a csatát is elvesztették és a  perzsáknak menekülniük kellett a makedónok elől. Nagy Sándor sorban  foglalta el a nagyobb városokat: Ekbatana, Szúza, Babilon és  Perszepolisz. Amikor Ariobarzan is vereséget szenvedett a perzsa kapuk  csatában, Nagy Sándor hatalmas győzelmi ünnepséget rendezett, III.  Dareiosz viszont keletre menekült.

Kr.e. 330 -ban Besszosz satrapa megölte  III. Dareioszt és egy szekérre tette, amelyet elküldött a makedón  seregbe. Ez az esemény csalódás volt Nagy Sándornak, aki élve akarta  elfogni a perzsa királyt. Amikor megtekintette a halott király testét, a  makedón király saját gyűrűjét ráhelyezte a halott testre, majd azt  elküldte Perszepoliszba, ahol ünnepélyesen eltemették a sírjába. Majd  emlékművet emeltetett neki, mivel felesége a király lánya volt, II.  Stateira, akivel a legimitását kivánta elérni. Azonban a gyilkos  Besszosz satrapa V. Artaxerxész néven kikiáltotta magát perzsa királynak a megmaradt keleti perzsa területeken. A makedón sereg hamarosan elfogta őt, megkínozták, majd megölték, mert árulónak találták. Ezzel az eseménnyel ténylegesen is megszűnt az Óperzsa Birodalom.  Nagy Sándor K.e. 323 -ban meghalt, birodalma szétesett, majd feleségét  és fiát is nemsokára megölték, így nőiágon is kihalt az  akhaimenida-dinasztia.

Az ókori Egyiptom

A szó szoros értelmében vett Egyiptom a  Nílus első kataraktájától (zuhatagától) a Földközi-tengerig terjedő  területet jelentette, mely Afrika északkeleti részén helyezkedett el (és  helyezkedik el most is) a tengerek és a Szahara sivatagjai által  körbezártan, más civilizációktól elszigetelten. Mezopotámia mellett  Egyiptomban alakult ki a Föld első civilizációja, mivel már az őskor végétől lakott terület volt, ahol Kr.e. 3000 -től jelentős kultúra jött létre.  Egyiptom pontos határait tekintve: Északról a Földközi-tenger, délről a  Nílus zuhatagai (kataraktái), keletről a Sínai-félsziget és a  Vörös-tenger, nyugatról pedig a Szahara határolta.

Egyiptom éghajlata és földrajzi adottságai miatt az élet legfőbb meghatározója a térségben a Nílus volt,  így a vallás, az első közigazgatás, a kultúra, és az első nagyszabású  munkálatok és az ennek nyomán létrejövő első társadalmi modellek is a  hatalmas folyóhoz kötődtek. Az egyiptomiak ugyanis – hasonlóan a  mezopotámiaiakhoz – már az ősidőkben jelentős öntözőrendszereket és  gátakat építettek, mely munkálatok megkívánták az irányítást, a  szervezést, és ellenőrzést. A szerteágazó és bonyolult munka vezetése,  megszervezése nyomán alakult ki az irányító, hivatalnoki és papi réteg.

Mezopotámiával ellentétben, Egyiptomban  nem a folyó szabályozása és az áradás távol tartása volt a cél, hanem  épp ellenkezőleg, az áradás által hozott rendkívül termékeny iszap minél  teljesebb leülepedése érdekében a kiáradt vizet tartották vissza a  földeken. A gátakat és öntözőcsatornákat a települések közösségei hozták  létre, majd az egységes Nílus-völgyi állam kialakulása után a  közmunkások. A Nílus mellett a legnagyobb értéket a kő jelentette: ez  volt a legfőbb építőanyag, és a szerszámok alapanyaga is. A kőeszközök e  területen sokáig használatban maradtak.

Az archaikus kor (Kr.e. 3000-2700)

A Kr.e. 4. évezredben elterjedt  öntözéses földművelés nyomán két állam szerveződött: Felső-Egyiptom a  Nílus felső, és Alsó-Egyiptom a Nílus alsó folyása mentén. A Hérodotosz  által Ménésznek nevezett felső-egyiptomi király 2900  körül, északi riválisait legyőzve egyesítette a két területet és  létrehozta az Egyiptomi Birodalmat, és annak első dinasztiáját.

Ebben a korszakban formálódtak ki az  egyiptomi művészet, a vallás és az írás jellemző vonásai. Később  mindhárom változott, de alapvető jellegzetességeik Egyiptom egész ókori  története során magmaradtak. A legrégibb egyiptomi írás, a hieroglif  írás (a görög elnevezés jelentése: szent véset). Írásjelei, a  hieroglifák – amiket elsősorban kőbe véstek – élethűen ábrázolják az  állatokat, növényeket. Mégsem tisztán képírással van dolgunk, hanem  bonyolult mássalhangzóírással. Hieroglif írással örökítették meg a  későbbiekben is a fontosabb ünnepélyesebb szövegeket.

Egyiptom legnagyobb, minden időkben legnépszerűbb, és leginkább tisztelt istene a napisten, azaz Ré volt,  akit többnyire sólyomfejű emberként, vagy ritkábban szárnyas  napkorongként ábrázoltak. Ré elsősorban a felső régiók, az ég ura volt,  de jelentős befolyást gyakorolt a halottak sorsára is. Éjszakai utazása a  fényt hozta el a halottak birodalmába, akik ezekben a boldog órákban  kikeltek koporsóikból és hozzá fohászkodtak.