Az ókori kelet nagy birodalmainak története

/készítette: Harmat Árpád Péter/ http://tortenelemklub.com

Az emberiség történetének első korszakát az őskor jelentette, mely az első emberelődök (Hominidák) megjelenésétől, vagyis kb. 6-4 millió évvel ezelőtti időktől az írás  megjelenéséig, vagyis nagyjából Krisztus előtt 3500 –ig terjedt. Az ókor  ekkor vette kezdetét, – ami a régészet korszakolását tekintve – a  rézkor (Kr.e. 2300-1900 ) bronzkor (Kr.e. 1900-900) és vaskor (Kr.e. 900-350) eljövetelét is jelentette. Az ókor kezdetén az első civilizációk csak a Föld néhány pontján jelentek meg.  Ilyen volt a mezopotámiai, egyiptomi krétai és trójai kultúra. A négy  terület egyetlen hatalmas, de jól körülhatárolható térségben feküdt: a  Fekete-tenger, a Zagrosz hegység, a Perzsa-öböl, az Arab-félsziget, a  líbiai sivatag és a Balkán hegyláncai által határolva. (Ma ezen vidéket  Közel-Kelet néven emlegetjük) Az ókor kezdetén az említett területen  alakultak ki az első városállamok és birodalmak: sumér  városállamok, Akkád Birodalom, Óbabiloni Birodalom, Hettita Birodalom,  Egyiptomi Birodalom, Asszír Birodalom, Újbabiloni Birodalom és a Perzsa  Birodalom. Az egymást követő birodalmakat kronológiai – azaz  időrendi – sorrendben célszerű bemutatni, mivel egy-egy nagyhatalom  bukását rendszerint a következő nagyhatalom felbukkanása követte.  Kivételt ezen rendszerben csupán Egyiptom jelentett, mely a sumér  időktől a perzsákig terjedően folyamatosan meghatározója volt az ókori  kelet eseményeinek. Az elmondottak miatt Egyiptom ókori történetét cikkünk legvégén – külön – tárgyaljuk.

A sumérok

Krisztus előtt több mint 3500 évvel a  globális emberi civilizáció bölcsőjének tekintett Tigris és Eufrátesz  alsó folyásánál megjelent egy különleges nép mely létrehozta az  emberiség történetének első városállamokból álló civilizációját. A  területet Mezopotámiának (folyóköznek) a népet pedig suméroknak  nevezték.

Mezopotámia földrajzi értelemben egy hordalékkal feltöltött síkság volt, amely a Tigris és az Eufrátesz folyók között feküdt,  és felölelte a mai Irak, Törökország és Szíria egy részét. A területet  nyugatról a Szír-sivatag, délről az Arab-sivatag, délkeletről a  Perzsa-öböl, keletről a Zagrosz-hegység, északról pedig a Kaukázus  határolta. A sumérok eredete sajnos ismeretlen, vélhetően India felől  érkeztek, de eredeti hazájuk hollétére nincs semmilyen bizonyíték.  Nyelvük sem sorolható az ismert nyelvcsaládokba. Mezopotámiában – ahol a  korábbi évezredekben is éltek földművelő, állattenyésztő neolitikus  faluközösségek (pl.: Tell-Halaf, El-Obeid, Dzsemdet-Naszr kultúrák) – a  sumérek hozták létre az első városállamokat, és ők kezdtek el a  nagyszabású csatornaépítéseket, illetve ők honosították meg az öntözéses  földművelést is.

A Mezopotámia déli részén, vagyis a  Tigris és Eufrátesz alsó folyásánál kialakult legjelentősebb  városállamok a következők voltak: Kis, Ur, Uruk, Umma, Lagas, Larsa, Nippúr, Gudea, Eridu, Girsu. Közülük a legnagyobbak mérete a 3. évezred közepén már elérte az 50-60  ezer lakost. A sumérok révén „beindult” a térségben a cserekereskedelem,  vagyis a fémet és fát nélkülöző Dél-mezopotámiai városok az öntözéses  gazdálkodással terményfelesleggel rendelkezve élénk kereskedelembe  fogtak az északi területekkel, és így pótolták a civilizációhoz  nélkülözhetetlen fém és fa anyagokat.

Gazdaságuk a templomgazdaság volt, melyben az adott állam hatalmi központja maga a templom volt. A  megtermelt javakat ide szállították, és innen osztották el, a hatalom  legfőbb birtokosai. Az állam csúcsán egy papi-katonai vezető réteg áll,  akik az élet minden területét irányították. A városállamok legfőbb  vezetője pedig a főpapi és a hadsereg főparancsnoki tisztséget egyszerre  birtokló Ensi volt. A templomgazdaságokban a papi-katonai réteg alatt  egyrészt a kézművesek álltak, akik szerszámokkal és fegyverekkel látták  el a felettük állókat, másrészt a „bérmunkások”, akik természetbeni  fizetség fejében művelték meg a földeket. A munkát és  a kereskedelmet a  papi réteg irányította.

Vallásuk az  egyiptomiakhoz hasonlóan napistenhit, de attól egészen különböző, sokkal  hasonlóbb a görögök hitvilágához – isteneik néha emberi gyarlóságokat  mutatnak. Az Istenek egymás leszármazottai, és az a főisten, aki éppen a  MÉH az isteni fensőbbség birtokosa. Ezt különös módon, mint tárgyat  kezelik amit el lehet lopni és vissza lehet szerezni, hogy a  birtoklására méltó Istenség városának Zikkuratjában őrizzék. A sumér  városok hanyatlása előtti korban a főistennő Innana – Istar a szerelem  és háború istennője. Fontos szerepe van a napistennek és a holdistennek  is, akik az akkád korban válnak főistenekké, valamint a dingireknek –  félisteni lényeknek, akiket a teremtőiknek és tanítóiknek tartottak.  Fontos szerepe van a vallásukban a különböző állatoknak is, oroszlán,  bika, leopárd, amelynek böre hatalmi jelvény is, és feltehetőleg korábbi  totemisztikus hitvilág tovább élésével magyarázható. (Állatalakot öltő  isteneket az egyiptomi vallásban is megfigyelhetünk.)