Az ókori kelet nagy birodalmainak története

I. Mursilis halála után évtizedekig,  -1525 ig -hatalmi vetélkedések, apa- és testvérgyilkosságok, palotai  cselszövések határozták meg a trónöröklés rendjét. (Az  uralkodók:Hantilis, Zidantas, Ammunas, Huzziyas.) A királyi házra nézve  katasztrofális időszakban (Kr.e. 1590 – 1525 ) Hatti gyakorlatilag minden külbirtokát elvesztette, még Anatóliában is. A szíriai térségben Mitanni vált főhatalommá.

Mitanni állam

Mitanni állam Kr.e. 1550 körül jött  létre – alig fél évszázaddal a hettita állam kialakulása után.  Törzsterülete Asszíria és a Hettita állam közé esett, (Asszíria  területétől északra, Anatóliától délre). Az állam fővárosa, Vassukanni  helye mindmáig ismeretlen. Mitanni államot azok a hurrita törzsek  lakták, akik korábban a zagrosz hegységben éltek, majd nyugatra kezdtek  vonulni. A hurrik a lótenyésztést és vasfeldolgozást a korabeli világ  legmagasabb szintjén tudták művelni, így a Kr.e. 1550 és 1450 közti évszázadban Mitanni a térség egyik legerősebb hadseregével rendelkezett. Haderejének ütőképességét a  lóvontatta harci kocsi adta, melyet később a hettiták is átvettek, és  ennek segítségével váltak világhatalommá. Mitanni virágzását az is  segítette, hogy a jelzett időszakban a nagyobb népességű szomszédjai – a  hettiták és asszírok – egyaránt válságban voltak. A Hettita állam I.  Mursilis halála után belső hatalmi harcokkal volt elfoglalva, Asszíria  pedig nem tudott kereskedni a kassuk uralta Mezopotámia, és a hettita –  hurrita államok közé ékelődése miatt.

Mitanni így szabadon fejlődhetett és hódíthatott. Saustatar uralkodása alatt, vagyis Kr.e 1480 körül meghódította Asszíria területét,  és számos szíriai vidéket is ellenőrzött, illetve befolyása alatt  tartotta az Eufrátesz felső folyásának vidékét is. Csupán Egyiptom volt  igazi vetélytársa, mely III. Totmesz (Kr.e. 1479-1425 )  alatt szintén terjeszkedésbe kezdett. Egyiptom és Miatnni hódító  törekvései a szíriai városállamok feletti uralom kérdésében kerültek  végzetesen szembe egymással, ám az időközben újra megerősödő hettiták  miatt végül a két nagyhatalom szövetségre lépett a közös ellenség miatt.

A hettita világbirodalom

A Hettita állam első válságának Telipinus ( 1525-1500 )  vetett véget, aki alkotmányreformot hajtott végre, és biztosította a  férfiágon folytatódó öröklési rendet. A hettita állam berendezése már  eltért a keleti despotikus monarchiák berendezésétől elsősorban az  öntözéses gazdálkodás hiánya és a gazdasági életnek, a közmunkának  kevéssé szükséges központi irányítása következtében.Az állam inkább  szövetségi szervezet volt.

A király nem volt sem istentől származó  uralkodó, sem annak földi helytartója; nem rendelkezett korlátlan  hatalommal minden alattvalója fölött, és nem volt az állam minden  földjének tulajdonosa. Az arisztokrácia nem pusztán eszköz volt az  uralkodó kezében, hanem lényeges hatáskörrel rendelkezett. Ezt  bizonyítja a pankusz hatáskörén túl, egy másik intézmény is: a harcosok  gyűlése mely nem tekinthető népgyűlésnek, mivel csak a királyi testőrök,  a katonai egységek parancsnokai, és más előkelők lehettek tagjai. A  harcosok gyűlésének tagjai fölött csak maga a gyűlés ítélkezhetett.

Telipinus ugyan visszavezette Hattit a  fejlődés útjára, ám nagyhatalommá még jó ideig nem tudott válni a  Hettita állam. Ugyanis időközben a térség két nagyhatalma Egyiptom és Mitanni ragadta magához a kezdeményezést és  egymással kezdtek háborúzni a szíriai területek feletti uralom jogáért.  Mitanni az Egyiptom ellenes szíriai városok koalíciójának élére állva  előbb Megiddónál, majd Aleppónál (Halab) próbálta megállítani a fáraó  seregét, ám mindkét csatában alulmaradt. Végül mégis maga Egyiptom – IV.  Amenhotep (Kr.e. 1450-1425 )  – kezdeményezett békét Mitannival, mivel országa kezdett kimerülni, és a  Hettita állam megerősödésétől is tartott. A békekötés Egyiptom és  Mitanni közt 1440-1430 körül történt, a következő status quo alapján: Észak-Szíria mitanni, a  többi terület pedig egyiptomi fennhatóság alá került.Az egyiptomi  befolyás a tengerpart mentén Ugaritig, a szárazföld belsejében Kádesig  terjedt.

A hettita világbirodalom kialakulása a Kr.e. 1375 –ben trónra lépő I.Suppiluliumas (Kr.e. 1344-1322 ) nevéhez fűződik. Az új hettita király csapataival már mélyen be tudott  hatolni Szíria területére, melynek északi részeiről kiszorította  Mitannit. A hurriták állama ekkor szétesett, ugyanis keleti részeit az  erőre kapó asszírok, nyugati részét pedig I. Suppiluliumas kebelezte be.  Innentől a Szíria feletti harcban Egyiptom új ellenfele a Hettita  Birodalom lett. Az összecsapások Kádes és Karkemis közt zajlottak, ám  közben Egyiptomban fontos változások történtek. Meghalt IV.Amenhotep  (Ehnaton) a vallásreformer fáraó, akinek uralkodása és az amon papság  hatalma elleni tettei zűrzavarba sodorták Egyiptomot. IV. Amenhotepet az  alig 18 éves Tutanhamon követte, aki azonban szintén nagyon hamar  elhalálozott. Így Kr.e. 1325 körül Egyiptom komoly válságba került.  Tutenhamon özvegye – Anhesenamon –(aki Ehnaton lánya is volt)  gyermektelenül maradt, így felmerült benne a gondolat, hogy felkéri  Suppiluliumast, hogy küldje egyik fiát Egyiptomba és vegye feleségül.  Suppiluliumas végül elfogadta az ajánlatot, és elküldte egyik fiát  Egyiptomba, de a királyfit még megérkezése előtt meggyilkolták,  valószínűleg egy befolyásos udvari csoport tagjai, akik a trón  betöltését másképpen tervezték. A gyilkosság után Egyiptomban egy  katonai vezető Horemheb (Kr.e. 1321-1294 )  ragadta magához a hatalmat, aki elsősorban a belső viszonyok  konszolidálásra törekedett, és nem a hettiták elleni háború  felújítására.