Az ókori kelet nagy birodalmainak története
A legnagyobb piramis Hufu (Kheopsz) piramisa az ókori világ Hét Csodájának az egyike. Körülbelül Kr.e. 2530 –ban épült. Oldalai 230 méter hosszúak, magassága pedig 137 méter (45 emeletes felhőkarcolóval azonos) A piramis felépítményét átlagban 1 köbméteres, 2 tonnás kváderekből építették, összesen körülbelül 2,5 millió köbméter mennyiségben, azaz ötmillió tonnás tömegben. A piramis örzője a Szfinx, az oroszlán testű emberfejű kőszörny, mely 20 méter magas, és 72 méter hosszú.
A piramisépítések mellett az óbirodalom korában zajlott az északi mocsárvilág (a Deltavidék) benépesítése és lakhatóvá tétele is. Az uralkodók falvakat telepítettek a királyi birtokokon. Egyedül Sznofru 35 új kolóniát hozott létre itt. Az i. e. 22. században véget ért az Óbirodalom, az egyiptomi állam első fénykora, kezdetét vette az ún. első átmeneti kor (VII-X. dinasztia), melynek során Egyiptom két részbirodalomra és számos független fejedelemségre esett szét.
A Középbirodalom kora (Kr.e. 2060-1780)
Egyiptom ezen korszakban lépett a bronzkorba. Felső- és Alsó-Egyiptomot a XI. dinasztia uralkodója, II. Mentuhotep (vagy Moncevhetep) egyesítette újra az i. e. 21. század végén, Théba városából kiindulva, az Amon-papságra támaszkodva. A középbirodalom évszázadaiban a fáraó hatalmát már jelentősen korlátozta a hivatalnok réteg, de méginkább a papság. A főpapok befolyása és hatalma kezdte megközelíteni a fáraóét. Egyiptom kormányzóságokra (nomoszok) oszlott, melyek vezetői szintén jelentős hatalomra és önállóságra tettek szert. A vezető réteg már nemcsak szolgálati. de saját birtokkal is rendelkezett.
A társadalom fontos változása volt, hogy megjelentek a kézművesek és kereskedők, akik a tevékenységükkel hatottak a gazdasági életre. Az iparosok számának emelkedésével a városok szerepe is megnőtt. Gazdasági fejlődés indult meg, amelyet a központi hatalom a dél felé (Nílus mentén) irányuló területszerzésekre használt fel. Egyiptom terjeszkedésének fő célja a délen fekvő Núbia volt, az ott található arany miatt. III. Szenuszert (Sesotris) az első és második katarakta közötti területeket hódította meg. Egyiptom észak-keleti határát erődrendszer (királyi fal) védte a betörések ellen, ugyanakkor III. Sesóstris hadjáratokat vezetett nyugatra a beduinok ellen, és keletre Palesztina földjére.
A XIII. dinasztia második korszaka, valamint északon az ezzel egyidejűleg uralkodó XV-XVII. dinasztiák uralma a második átmenet kort jelentette (Kr.e. 1785-1580 )
A válságot fokozta a hükszoszok támadása, akik az i. e. 17. században Kánaán irányából elfoglalták Egyiptom északi részeit, és magukhoz ragadták a hatalmat. Az elkövetkező évszázadban uralkodó XV – XVI. dinasztia 20 fáraója a hükszoszok közül került ki. A hükszoszokkal együtt érkeztek Egyiptomba az 500 évig itt maradó zsidók is, akik később rabszolga sorba süllyedtek. A hükszosz uralomnak Théba felemelkedése vetett véget, mely város Kr.e. 1600 körül felszabadító háborút indított a hükszoszok ellen, és visszaszorította őket.
Az újbirodalom kora (Kr.e. 1550-1000 )
Egyiptom az Újbirodalom idején érte el legnagyobb kiterjedését, és fénykorát. A fejlődés és terjeszkedés gazdasági alapjait az újítások teremtették meg: kialakult az ekés földművelés, és egy gémeskútszerű vízemelő szerkezet elterjedése lehetővé tette az öntözés fejlesztését. Új állatfajták honosodtak meg, mint a gyapjat adó juh, és a később szinte az ország jelképévé váló teve. A ló tenyésztését is megtanulták, de ebben a korban a lovat harci szekerek elé fogták. Megjelentek a vaseszközök, Egyiptom a vaskorba lépett. Az égetett tégla alkalmazásával az építőanyagok köre is bővült.
Az Újbirodalom legismertebb, és legjelentősebb fáraói közé tartoznak Hatsepszut, III. Thotmesz, Ehnaton, Tutanhamon és II. Ramszesz.
Hatsepszut (Kr.e. 1479-1458 ) I. Thotmesz lányaként az első jelentős női uralkodó volt Egyitom élén. Építkezések terén túlszárnyalta a dinasztia korábbi fáraóit; ebben segítségére volt az is, hogy uralkodása nagy részében béke honolt a birodalomban. Az ő halotti templomának épült a híres teraszos kiképzésű Dejr el-Bahari-i templom, mely arányos szépségével az ókori egyiptomi templomépítészet egyik legszebb épülete. Hatsepszut uralkodása alatt jelentősebb hadjáratok nem zajlottak, csak néhány núbiai felkelést kellett leverni. Virágzott a kereskedelem, melynek legékesebb példája a Dejr el-Bahari-i templomban is megörökített expedíció Puntba, ami valahol a mai Szomália környékén helyezkedhetett el. Puntból többek közt arany, fák és tömjén érkeztek. Megnőtt az egzotikus áruk iránti igény, a magánsírokban elefántcsontot, párducbőröket és élő elefántokat ábrázoltak.
Lapozz a további részletekért