Hirdetés

Erdély társadalmi berendezkedése

3 perc olvasás
Erdély társadalmi berendezkedése

Az ország három részre szakadása

  • 1532: I. Szulejmán Bécs felé vonul Magyarországon keresztül, de a támadás Kőszegen elapad.
  • 1538: Váradi béke: Az egész országot Ferdinánd örökli Szapolyai halála után.
  • 1540 nyarán Jagelló Izabella gyermeket szül Jánosnak, viszont a gyermek születése után meghall az apa.
  • 1540: II. János néven királlyá koronázzák Szapolyai János fiát. (János Zsigmond fejedelem).
  • A csecsemő király anyja, valamint Fráter György (korábbi szerzetes) volt az ország élén (a csecsemő nevelőjeként).
  • 1541 nyara: Ferdinánd sereggel indul Buda átvételére. A törökök segítenek II. Jánosnak. Ferdinánd elhagyja az országot.
  • 1541. augusztus 20. János Zsigmondot Szulejmán vendégül látja. E közben a janicsárok várnézőbe indulnak, s lefegyverzik a magyar helyőrséget, így az ország három részre szakad.
Hirdetés

Erdélyi fejedelemség

Ez előtt és után soha sem létezett önálló Erdély.

Az államot Fráter György szervezi meg. A királynőnek és fiának Lippára kellett költöznie.

Évi 10000 arany adóval tartoztak a szultánnak. Ezért cserébe a szultán belpolitikába nem szólt bele, de a fejedelem választást és a külpolitikát ellenőrizte.

Erdélyben a székely és szász székek valamint a nemesi vármegyék jelentették a közigazgatás központját.

Hirdetés

A Bethlen-kori Erdély társadalma magán viselte a középkorból örökölt rendi struktúra nagyon is „erdélyi” sajátosságait. Megőrizte a magyar nemesség, a székelyek és szászok rendjének alapvető hármas tagozódását.

A románság a 17. századra már természetes összetevője az erdélyi társadalom szövedékének. Kiemelkedő tagjai már századokkal korábban magyar nemességet kaptak. A többségében hegyvidéki pásztorkodást folytató, juhtenyésztő román lakosság azonban a 17. században jóval kedvezőbb helyzetben élt, mint jobbágytelken ülő társaik, hiszen kisebb adóterhet viseltek, állandóan mozgásban lévén egyéb kötelezettségekkel is nehezen voltak terhelhetők.

Bethlen 1622-ben törvényben mondatta ki, hogy azok a székelyek, akik jobbágynak vallják magukat, a többiekhez hasonlatosan adófizetésre kötelesek. Így az adótól való félelmükben inkább a katonáskodást választották. Ennek köszönhető, hogy a székelyek háborús időben szinte napokon belül legalább 10 ezer főnyi hadat állítottak ki, ami akkor komoly „állandó” hadseregnek számított.

A szászok a 17. században is megőrizték a középkorban (1224) szerzett kiváltságaikat. Közösen adóztak egy összegben, maguk választották meg elöljáróikat, tisztségviselőiket. Az „universitas” élén Nagyszeben városa és annak polgármestere, a szász gróf állt, aki a város tanácsával együtt irányította a „szász nemzet”-et.”


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!