19. század magyar irodalma és Arany János
19. század magyar költői, írói
Arany János, Madách Imre, Vajda János, Mikszáth Kálmán,
Meghatározó stílus irányzatok: (klasszikus modernség az összefoglaló nevük) – realizmus, naturalizmus, impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió
Realizmus: 19.sz közepe (fénykora 1850-70)
- a jelenségek minél valósághűbb bemutatása
- a polgári kapitalista társadalomból való kiábrándulás
- mindennapi élet objektív bemutatása-nem bírál csak bemutat
- tipikust, átlagembert ábrázol
- a valóság bemutatásához eszköze a hossza részletező leírás
- társadalomkritika jellemzi
- „Mindnyájan Gogol köpönyegéből bujtunk ki” -Dosztojevszki
- Képviselők: Gogol, Doszt., Tolsztoj, Csehov, Balzac, Stendall / Mikszáth, Móricz
Naturalizmus: 1850-es évektől
- a köznapi jelenségeknek aprólékos ábrázolása, a rideg tények puszta közlésének művészete
- természet tanulmányozása és a tapasztalatok természethű ábrázolása
- pozitivizmus
- ösztönök nyers világa, indulatok kerülnek előtérbe
- szépiralomban dokumentalista leírás
- olyan témák bemutatása, amelyek eddig elkerülték az írók figyelmét: szexualitás, nyomor, társadalom perifériája, betegségek
- naturalista regények színtere: a társadalom legalsó szférája
- Képviselői: Émil Zola (Nana), Móricz (Árvácska)
Impresszionizmus:
19.sz végétől a 20.sz. első feléig (1890-es évektől)
- impresszió=benyomás (Monet: A napkelte impressziója c. festményéről)
- Fro-ban alakult ki
- elsősorban festészetben jelenik meg (Monet, Van Gogh, Renoir, Gaugen)
- Irodalomban stilisztikai szinten jelenik meg
- Az adott pillanat megragadására és megörökítésére törekszik/ A pillanatról pillanatra változó látvány rögzítése
- Az impresszionista vers elmaradhatatlan kelléke a szinesztézia vagyis érzetcsere, az érzékterületek összemosása (szín hallás)
- A költök gyakori témája az átmeneti napszakok, elidőznek a fény és árnyék, a színek és árnyalatok játékán
- Nominális stílus jellemzi az impresszionista költőket: sok mellék-és főnevet használnak (halmozzák ezeket), és kevés igét
- Képviselők: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud
A Nyugat lírikusai: Tóth Árpád, Kosztolányi, Juhász Gy, Babits, József A, Ady
Szimbolizmus:
19.sz. utolsó harmada és a 20.sz. eleje (1857-1922)
- szimbólum/görög szimbolom=ismertetőjel, jelkép
- A tapasztalati dolgok mögött megsejtett, de hétköznapi nyelven kifejezhetetlen, kimondhatatlan jelentés tartalmak érzékletes képsorral való kifejezése
- Alapvető törekvése a valóságon túl fekvő dolgok érzékeltetése, erre a legalkalmasabb eszköz a szimbólum
- Szimbólum: olyan kép, amely érzékletes formában jelenít meg elvont tartalmakat, főként olyanokat, amelyek az észszerűség elől el vannak zárva, csupán megsejtésükre van lehetőség
- A kép soha nem azonosítható egyértelműen egy konkrét jelentéssel, az önmagán túl mutató jelentést inkább csak sejteti. Folyamatos tovább gondolásra, értelmezésre ösztönöz
- A szimbolista vers nem állít vagy megnevez, hanem sugalmaz, sejtet; az értelmezés teljesen a befogadóra hárul
- A versben a szimbólumrendszer kp-i szervezőelemmé válik; a jelkép a szöveg kp-i alkotó elemévé vált (fekete=gyász, galamb=béke)
- Mivel a kép nem tudatosít csak sejtett/sugall ezért többértelmű jelentés tartalommal bír
- Kép és tartalom között többnyire csak hangulati összefüggés
- Képhasználat nem egyértelmű, elég merész, nem mindig követhető, homályos, kevésbé érthető
- Zeneiségre való törekvés-asszonáncok (magánhangzók egyezése) és alliterációk
- Szülőatyja: Baudelair (stílus kezdete jelképesen Baudelair: A romlás virágai (1857))
- Magyar irod. legnagyobb szimbolistája : Ady (Az ős Kaján, Magyar Ugaron, A disznófejű Nagyúr, Kocsi-út az éjszakába)
Magyar történelmi háttér:
1849-es bukás, 1867-es kiegyezés (az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság között fennálló politikai viszonyok, jogi és gazdaági kapcsolatokat rendezték- Ferencz József, Deák, Andrássy Gyula gróf. Perszonálunió (magyar király Ferencz J. és Sisi). Visszakaptuk Erdélyt és Fiumért). Vágy a nemzeti függetlenség és szabadság kivívására, bár a kiegyezés ezt teljesen nem adta meg (perszonálunió). Meggyorsult a polgárosodás, Bp. világváros lett. Gyors kapitalizálódás. 1867 utáni korszak közhangulatát illúzió vesztés, csalódottság jellemezte.
Irodalomban kettősség: Útvesztés, csalódás, tanácstalanság, de felcsendül a hit, a bizakodás, élni akarás hangja is. Szellemi- irodalmi élet felpezsdülése 1859 és 1861 között.
Arany János (1817-82)
- „Minden szál hozzá vezet, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja „ – Szerb Antal
- „népi sarjadék”- Petőfinek arra a kérdésére hogy „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt / Tenger mélységből egyszerre bukkansz ki.” Azt felelte: S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék. Ki törzsömnek élek, érette, általa; Sorsa sz én sorsom s ha dalra olvadék, Otthon leli magát ajkaimon dala.”
- Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen egy meg nem erősített városi legenda szerint, a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én a pesti Petőfi téri Petőfi-szobor avatásán fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el, 65 éves korában.
- A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője volt .
- Magyar költő, tanár, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
- Szegény református családba született. Szüleinek kései gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek lett, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőttkorára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. A magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ennek megfelelően páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Lapozz a további részletekért