Honoré de Balzac: Parasztok (1845), elemzés, tartalom

„Nyolc év során százszor hagytam abba ezt a könyvet, s százszor vettem újra elő – legjelentősebb alkotásaim egyikének szánva” – írja Balzac a regény Ajánlásában. A nagybirtok, a burzsoázia és a parasztok küzdelméről már tanulmányt és két regényt írt (A vidéki orvos, A falusi pap), de csak a Parasztokban (1845) tudta reálisan ábrázolni a szereplőket és magát a harcot.

Balzac célja a nagybirtok pusztulásának bemutatása. Ez a pusztulás fájdalommal tölti el, mert ebben az arisztokrácia bukását és a kultúra süllyedését látja. De könyörtelenül éles megfigyelőképességével és biztos ítéletével ennek ellenére reális ábrázolást teremt.

Már Lukács György rámutat arra, hogy „Balzac ebben a regényben valójában éppen az ellenkezőjét írta meg szándékának: nem a nagybirtok, hanem a parasztparcella tragédiáját.” Ezt inkább úgy foghatjuk fel, hogy a Parasztok kevesebbet és mást ígér címével, mint amit valójában nyújt. A regény részletesen bemutat két küzdő felet: a nagybirtokos arisztokráciát, a vele szövetséges papot, a royalista újságírót és velük szemben a falusi kereskedőt, az uzsorást, a kocsmárost, a vadorzót meg a fatoivajt, s ezeknek harcát kitűnően meg is jeleníti.. Balzac legkevésbé éppen a parasztokról szól ebben a könyvben: az egész regényben nem találunk egyetlen földművest, aki szántás-vetéssel .keresné mindennapi kenyerét. A kép mégis teljesnek tűnik, mert ebben a küzdelemben annak a nincstelen rétegnek van elsősorban szerepe, amelyet á kocsma és a kávéház vendégeinek bemutatásával Balzac részletesen jellemez. A regény mondanivalója sem reked meg Balzac célkitűzésénél. Az olvasó nemcsak arról győződik meg, hogy a nagybirtok a francia polgári forradalom után már csak vergődik és halálra van ítélve, hanem arról is, hogy a parasztok bérrabszolgaságban élnek, s életüket vidéki tőkések, uzsorások irányítják.

Balzac határozott ellenszenvvel figyeli azt a folyamatot, mely a nagybirtok parcellázása során a parasztok kezére juttatja a földet. A Gavault úrnak (Balzac „gyámja”, tanácsadója anyagi ügyekben) szóló Ajánlásban ezt írja: „Be fogom mutatni ezt a rágcsálót, ezt a fáradhatatlan vakondokot, ahogy bomlasztja, bontja, osztja a földet, a hold földet száz darabra szedve szét, s a kispolgárság – cinkosa és kizsákmányolója – még buzdítja rá! Ez a társadalomellenes elem, melyet a forradalom hívott létre, egyszer majd felemészti a polgárságot, mint ahogyan a polgárság felemésztette a nemességet.”

A regény első része valójában hatalmas expozíció, melyben a két fél (nagybirtokos arisztokrácia és szövetségesei – vidéki kapitalisták és szövetségeseik) bemutatása mellett már előcsatározások is vannak. A második rész a küzdelem kibontakozását, tetőpontját (Michaud meggyilkolása) és a megoldást, a birtok eladását tartalmazza.

A regény Emilé Blondet royalista újságíró levelével kezdődik.

Blondet barátjának, Raoul Nathannak ír Párizsba, s hangulatosan ábrázolja a burgundiai Les Aigues birtokot. Az újságíró Montcornet gróf vendége. Ez a gróf tipikus balzaci figura: apja asztalos volt, önmaga Napóleontól kapta rangját és vagyonát. Most földbirtokos, s egyetlen vágya, hogy igazi arisztokratának fogadják el.

A tájleírás után kedélyes kaland következik. Az újságíró gyönyörködik a természetben, s az Avonne folyó pártján megbámul egy aggastyánt, aki láthatólag vidrára vadászik. Nemsokára Blondet is részt vesz a vadászatban, s csak hazafelé menet tudja meg, hogy az öreg Fourchon minden idegent becsap ezzel a vadászattal. Montcornet gróf és felesége is megfizette a tandíjat: vidrát nem fogtak ugyan, de az öreg fáradságát és „munkáját” meg kellett fizetniük.

A kastély és környéke után a kocsmával ismerkedünk meg, ahol az ellenség tanyázik. A Tonsard család tipikus munkakerülő, élősdi társaság. A nagybirtok fosztogatásából élnek, erkölcsi törvényeket nem ismernek, s az egész környéket megfertőzik kocsmájukkal. Erkölcstelenségüket Balzac a nincstelenek általános vonásának tartja. A kocsma jelentős központja a vadorzók, böngészők ellenséges csoportjának. Balzac reálisan világítja meg a kocsma hadiszállás jellegét. Ez a katonai központnak beillő erődítmény hírszolgálattal is el van látva, mert a kastély cselédsége is idejár. Ilyen módon a kocsma vendégei mindenről azonnal értesülnek, ami a kastélyban történik.