Móricz Zsigmond élete (1879-1942), korszakai

4 perc olvasás

Móricz Zsigmond élete (1879-1942):

Tiszacsécsén (Tiszaháton) született, apja paraszt, anyja papleány
A kétfajta családi hagyomány nagy szerepet játszott társadalmi érzékenységének, falu képének kialakulásában
Debreceni évei alatt vállal először újságírói munkát + első elbeszélése
Pesten 1903 végétől Az Újság napilap munkatársa
Pályakezdését hosszas készülődés jellemzi, nehezen talál saját hangjára
A Kisfaludy Társaság megbízásából több népdal- és népmesegyűjtő utat tesz a Tiszaháton
Az induló Nyugat munkatársai közül egyedül ő ismeri a falusi-paraszti világot
Időbe telik, míg szakítani tud a kor uralkodó falu-képével, a tréfás-adomaszerű és az érzelmes-idillikus ábrázolással
A Nyugatban közölt Hét krajcár c. novella majd elbeszéléskötet megjelenése híressé teszi és összebarátkozik Adyval
Ady: Móricz félig kisúri hősei a magyarság erejét és akaratát példázzák, s azt a reményt keltették, hogy képes kiverekedni magának a demokráciát
Móricz magáról: Én kíméletlen és lelkiismerettel eltöltött vádlója voltam az elmúlt időknek,…
Mindketten a magyar Ugar nyomorúságának kifejezői és ostorozói (elmaradottság, fullasztó légkör), de M. szemhatára nem terjedt túl az Ugaron
Kassák Lajos: reális viszonylatokban lát mindent, arra törekszik, hogy a maga valóságában mutassa meg előttünk a világot
művei kiváltották az irodalmi körök elismerését, ugyanakkor széle közönségsikert is arattak
újszerűsége: témaválasztás, problémaérzékenység, ábrázolásmód, stílus
művei egyidejűleg líraiak és drámaiak (kiélezet konfliktusok, határozott vonalvezetés, feszes szerkezet)
hősei különleges egyéniségek, mély érzelmekkel, erős szenvedélyekkel, nagyratörő vágyakkal
a fojtó környezetből kitörni akaró hősöket azonban visszahúzzák a körülmények, hibáik
a főhős ábrázolása, külső-belső jellemzése árnyalt (indítékok, vágyak, ösztönök)
lassan érlelődő művész volt, harmincéves koráig kereste magát, mondanivalóját, kifejezőkészletét
teológiát, jogot, bölcsészetet tanul: tágítja világismeretét és műveltségét
felismeri, hogy azt a világot, amelyet pesti írótársainál sokkal jobban ismer, kell könyörtelen igazságigénnyel ábrázolnia
hiteles társadalomkép, mivel hiteles alakok magatartásán keresztül bontakozik ki
a legnagyobb magyar novellisták egyike
bemutatja a magyar valóság körképét
novelláival robban be az irodalmi életbe
két réteget mutat be: paraszt, gentri

Hirdetés

Első korszaka (1908-1919)

a Hét krajcár c. novella megjelenésével kezdődik
hangja szenvedélyesebb
korai regényeiben, novelláiban még inkább a naturalizmus dominál
pl.: Sárarany (1910), Az Isten háta mögött (1911), A fáklya (1917)

Második korszak (húszas évek):

új témák:
- gyermekkor (Légy jó mindhalálig (1920), Forr a bor (1931)),
- történelmi múlt (Az Erdély-trilógia),
- a 19. sz. végének dzsentri-világa (Úri muri (1927), Rokonok (1932))