Hirdetés

Gogol és az orosz realizmus

A REALIZMUS

– a romantikával egy időben született

– forrása a csalódás az illúzióvesztés

– a realista írók szembefordulnak saját korukkal

– a realisták tisztelik az apró részleteket is

– a realizmus lényege a szereplők lelki világának föltárása

– a realista író nem a képzeletére támaszkodik, hanem a valóság pontos megfigyelésére

– a realista stílust a tárgyilagos, higgadt, részletező előadásmód jellemzi

– a realizmus uralkodó műfaja: a regény és a novella

– az új művészeti törekvéseket megnevező szó, a “realizmus” első ízben  egy festészeti kiállításon szerepelt

– 1855-ben Gustav Courbert egy párizsi bódéban mutatta be képeit, s a kiállításának ezt a címet adta: “A realizmus”

 

AZ OROSZ REALIZMUS VILÁGA

– a 19. század az orosz irodalom fénykora

– Oroszországban a társadalom feudális megrekedtsége miatt nem volt még erős, művelt polgári osztály

– I. Miklós cár nem járult ugyan hozzá a jobbágyság felszabadításához, de hajlandónak mutatkozott számos enyhítő intézkedés meghozatalára

– a jobbágyságot 1861-ben II. Sándor cár szüntette meg

– a cári rendszer áttekinthetetlen bürokratizmusa, s az ország siralmas helyzete lett a mind erőteljesebben kibontakozó orosz realizmus legfőbb témája

Hirdetés

– az orosz regényírók fedezték fel és ábrázolták elsőként a szegényeket, az alázatosokat, a megalázottakat, a cári rendszer deformált kiszolgálóit és kiszolgáltatott áldozatait

– az orosz realista írók művei jórészt arról szólnak, hogy hogyan nem szabad, hogyan nem érdemes élni

– hőseik afféle “fölösleges” emberek

 

NYIKOLAJ VASZILJEVICS GOGOL 1808-1852

– 1808 április 1-én született Szorocsinciben

– édesapja tisztviselőként dolgozott

– Gogol gyermekkorát Vasziljevkában töltötte

– apja szenvedélyesen szerette a színházat, s ukrán nyelven verseket írt

– gimnáziumi tanulmányait Nyezsinben végezte (1821-1828)

– már diákként verseket írogatott, vonzódott a festészethez különösen kitűnt a vígjátékokban megmutatkozó komikai tehetségével

– 1828-ban nagy reményekkel érkezett Pétervárra

– egy rövid ideig tartó németországi utazás után állami szolgálatba lépett: segédírnoki állást kapott havi 50 rubel fizetéssel

– fizetéséből alig tudott megélni

– kereset-kiegészítésként fordult az irodalomhoz

– 1830-ban megjelent egy “ukrán ” elbeszélése

– megismerkedett és összebarátkozott Zsukovszkijjal és Puskinnal

– otthagyta hivatalnoki állását

– első jelentős műve egy kétkötetes elbeszélés-gyűjtemény: a Tanyai esték (eredeti címe: Esték egy gyikanykai tanyán

– 1834-ben elnyerte a pétervári egyetemen a középkori történelmi tanszék adjunktusi állását, egy év múlva leköszönt

– 1835-től élete végéig csak az irodalomnak élt

– 1835-ben még egy kötete hagyta el a sajtót, az Arabeszkek című

– a pétervári csalódásokból, kiábrándulásokból fakadó kisember-novellák, az ún. pétervári elbeszélések egy-két darabja itt látott napvilágot

– későbbi hivatalnok-novellák közül jelentős Az orr (1836), A köpönyeg (1842), A revizor

– utóbbi művében a hivatalos körök Oroszország megrágalmazását látták

– Gogol 1836 júniusában külföldre utazott

– ezekben az esztendőkben írta meg utolsó és minden eddigit betetőző művét: Holt lelkek címmel (1835-1852)

– 1841 őszén hazautazott Moszkvába, hogy könyve kiadásához megszerezze a cenzúra engedélyét

-1842-ben jelent meg a regény “Csicsikov útkalandjai avagy a holt lelkek”

– a Holt lelkek “megrázta egész Oroszországot” s újra az író ellen hangolta a közvéleményt

– visszatért külföldre

– a következő 6 év vándorlások között telt el

– önvád gyötörte az orosz világ sötét ábrázolásáért, s a folytatásban ki akarta engesztelni olvasóit

– utolsó éveit már súlyos depresszióban, a világtól elzárkózva töltötte

– halála előtt 8 nappal elégette a Holt lelkek második részének teljes kéziratát, tíz év munkáját

– 1852-ben Moszkvában halt meg

 

A köpönyeg

A hivatalnok novellák között a leghíresebb A köpönyeg (1842)című elbeszélése. Ezen is több éven át dolgozott: átírta, újra írta, kiegészítette.

Komikus előadás, stílus humor: A köpönyeg elolvasásakor egyre jobban az író stílusának a hatása alá kerül az olvasó. A humort, a komikus hatást az elbeszélés modora váltja ki, nem a téma: ez önmagában nem is nevetséges. Az elbeszélés nyomtatott szövege mögött mintha egy színész rejtőzne, aki mimikával és gesztusokkal kíséri az előadást. Hűvös, epikus tárgyilagossággal indul a novella, de ez a hangnem hirtelen megszakad, s a túlzott ingerültség, a maró gúny hangja váltja fel. Így a rögtönzés benyomása keletkezik, az eredeti közlési szándékot kitérők bontják meg. Az író még semmit sem mondott, de már hallottunk egy sebtében hanyagul odavetett anekdotát.

Különös, komikus hanghatása van a kereszt- és az apai névnek is: Akakij Akakijevics. Érdemes megfigyelni a többi felmerülő név komikus hangzását is. A jelentéktelenségek pedáns részletezésével ellentétben a fontos dolgokról hallgat a történetmondó, s gyakran megjátssza, hogy bizonytalan emlékezete ki-ki hagy. Az elbeszélés olykor a bizalmas bőbeszédűség jellemét ölti. Se szeri, se száma a különböző szójátékoknak, a képtelen túlzásoknak, fölösleges részletek kiemelésének, közbeszúrt anekdotáknak, logikátlan szókapcsolatoknak és ellentmondásoknak, a különféle szatirikus elemeknek. A tudatos stilisztikai, nyelvi megoldások azt eredményezik, hogy A köpönyeg elbeszélésmodora sajátos, hanyag és naiv fecsegésnek tűnik. Éppen ezért az élő szóbeli bizalmas rögtönzés hatását kelti. Ez az egész elbeszélést a valóságos történet illúziójával ruházza fel. Az eseményeket az elbeszélő olyan tényként tolmácsolja, amelynek nem ismeri pontosan minden részletét.

Hirdetés

 

Humánus érzelmesség

A köpönyeg komikus stílusába néhány helyen váratlanul hatol be egy másik hangnem: a szentimentális-patetikus érzelmesség, az ellágyulás. Ezzel a megoldással érte el Gogol, hogy A köpönyeg egyszerű anekdotából groteszkké emelkedett. Gogolnál a téma csak másodlagos, maga a mese, a cselekmény igen egyszerű: egy senkitől meg nem hallgatott magányos, megnyomorított kisember észrevétlenül meghal bánatában ellopott köpönyege miatt, amellyel az életet lopták el tőle. Halála után egy ideig kísértetként visszajár a túlvilágról, s “rangra és címre való tekintet nélkül mindenkiről leráncigál mindenféle köpönyeget”. A bosszú e komédiája igazságszolgáltatás Akakij Akakijevicsnek, de egyben az író ítélete is felette: élete nem több egy köpönyeg értékénél.

 

Eltorzult világ

A groteszk ábrázolás követeli meg, hogy a leírt esemény az élmények fantasztikusan korlátolt, kicsinyes világába ágyazódjék. Ennek szűk határai között az írónak módja van eltúlozni a részleteket és megbontani a mindennapok szokásos arányait. E világ törvényei és arányai szerint az egyhangú, lélekölő másolás. Tragikomikussá fokozódik az aprócska cél és az ironikusan felnagyított vágyálmok, a megnövekedett önérzet, emberi méltóság közti ellentét. Elégedett volt elevenebb és szilárdabb jellemű lett, viselkedéséből eltűnt az ingatag bizonytalanság. A helyettes irodafőnök estélyén a felnagyított boldogság lelkiállapota kezd visszájára fordulni: vannak drágább, szebb köpönyegek is, s az övét valaki gondatlanul a földre löki, bepiszkítja. A köpeny elrablása és a tekintélyes személy durva elutasítása, sértegetése pedig Akakijt a sírba viszi. Torz figura az elbeszélésben a rendőrfőnök is, aki épp az áldozat bűnösségét akarja bebizonyítani. A tábornokgondolat- és érzésvilága épp oly fantasztikusan leszűkített, korlátolt, mint Akakijé. Ebben a világban az arányok épp úgy eltolódtak, groteszk módon eltorzultak.

A főszereplő halálát többféleképpen is lehet értelmezni. A szokásos magyarázat szerint Akakij Akakijevicstől köpönyegével együtt emberi méltóságát, életét is elrabolták, s a szerencsétlen kishivatalnok belehalt bánatába. Egész pályafutása alatt megalázkodó, mintaszerű hivatalnok volt: mindig a magasabb állású személyiségek értékrendjéhez igazodott, létének legfőbb értelmét abban látta, hogy a rangban felette állók elismerését kivívhassa. Csupán egyetlen egyszer került olyan helyzetbe, mikor egy feljebbvalóját viselkedése felháborította. A saját hatalmától megmámorosodott tekintélyes személy valóságos dührohamot kapott Akakij ügyetlen, félénk kérelme miatt. A tábornok ezt szemtelen vakmerőségnek, megengedhetetlen lázadásnak minősítette, ráordított a megszeppent hivatalnokra, s egyszerűen kidobta irodájából. Addigi élete összeomlott. Másnapra magas láz tört ki rajta, s a betegség lefolyása gyorsabb volt, mint várni lehetett volna.

 

Fantasztikus befejezés

Akakij Akakijevics halálát ugyan olyan groteszk módon meséli el a történetmondó, mint születését. Száraz tényközlésként jelenti be: “Szegény Akakij Akakijevics végül kilehelte lelkét”. Majd váratlanul mindenféle apróságokra tér át. A befejezés is furcsa, groteszk játék: maga az elbeszélő jegyzi meg tréfásan: “…szerény kis történetünk váratlanul fantasztikus befejezést nyer.” Gogol humora megkacagtatja, megnevetteti az olvasót, de nem vált ki igazi jókedvet, derűt belőle: a kacaj összemosódik a megdöbbenéssel, a keserűséggel. Épp ez a groteszk ábrázolás célja. A köpönyeget először Arany János ültette át magyarra német fordítás nyomán (1875).

 


Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!