Magyar irodalom a 19. század végén

Történelmi és társadalmi háttér: az 1867-es kiegyezés után az ország elkezd kapitalizálódni. Kialakul a gentryréteg, a polgár kultúrájában hozzá igazodik (tehát lesüllyed). Tisza Kálmán kormányfőssége idején Buda és Pest lendületes fejlődésbe kezd, 1873-ban egyesül. 1875-ben megalakul a Zeneakadémia, 1890-ben az Iparművészeti Múzeum, 1892-ben megindul a lóvillamos. Míg 1861-ben 61 lap működött, 1875-ben már 204 volt. Divatos pályák: jog és újságíró. Az írók szerveződési fórumai: az MTA (Magyar Tudós Társaság eredetileg, 1832) és a Kisfaludy Társaság 1836-tól.

1876-ben megalakul a fiatal írókat tömörítő Petőfi Társaság, melynek egy ideig Jókai Mór a vezetője. Legkiemelkedőbb alakjai: Arany László, Asbóth János és Toldy István. Legfőbb műfajok ebben az időben: alapséma a nevelődési regény, legtöbb a verses regény (pl. Arany László: Délibábok hőse 1873), sok esszészerű énregény született (Asbóth János: Álmok álmodója 1878) és sok életrajzi regény (Toldy: Anatole 1872).

A festők leginkább történelmi vagy genreképeket festettek. Leghíresebbek: Madarász Viktor, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály. Legnagyobb zeneszerzők: Liszt Ferenc és Erkel Ferenc.

Vajda János (1827-1897)

Pesten született, apja erdész, anyja cselédlány. Gyermekkorát Fejér megyében, Vaálon tölti. Pesten és Székesfehérváron tanul a piaristáknál. 1844-ben jelenik meg első verse, ez még Petőfit utánozza. 1845-től vándorszínész, 1847-től József nádor alcsúti birtokán gazdatiszti gyakornok. Hangadó a márciusi ifjak közt, ezért a szabadságharc után besorozzák és Padovába küldik. Csak 1853-tól ír újra.

1856-ban beleszeret Kratochwill Georginába, akit verseiben Ginának szólít. Tkp. haláláig reménytelenül szerelmes belé. Csokonai után Vajda János az első, akinél megjelenik az erotika, tehát a szerelem nem stilizált. Leghíresebb szerelmes versei a Húsz év múlva és a Harminc év után. Eszményíti Ginát, aki később műlovarnő, majd Esterházy szeretője lett.

Vajda János 1862-es röpirata: Önbírálat és polgárosodás, melyben a népiességet ostorozza. A Petőfit követők támadják ezért az írásáért. Elveszti az állását, Bécsbe kerül, csak 1866-ban tér haza, ekkor már ember- és világgyűlölő.

1880-ban feleségül veszi a 33 évvel fiatalabb Bartus Rózát, akit verseiben Niobének nevezett. Elváltak, a nő emlékirataiban összevissza hazudott volt férjéről. Rózának titokban volt egyébként egy gyereke, aki 8 évesen meghalt, az asszony ebbe kissé beleőrült.

Vajda János költészete: szimbolista jellegű, nyoma sincsen a népiességnek. A romantika és a Baudelaire-féle Romlás virágai közt áll. A halál mindig jelen van, de ez inkább tetszelgés, mint valódi halálvágy. Természetleírásai kozmikusak. A századvég irodalmi szegénységében ő az egyetlen igazi nagy költő, előkészítője az Adyval kezdődő virágzásnak. Megvan benne a továbblépéshez szükséges tárgyújítás, korának kritikai megítélése, de nyelvben és beszédmódban nem újít, a befogadó közönségen sem alakít.

A vaáli erdőben (1875)

Szimbolikus, felező nyolcasok, trachaikus. Filozófikus dal, tehát kevert műfajú, ez romantikus jellemző. Előjön a halál gondolata, de ez idealizált halál.

Az üstökös (1882)

Keresztrímes, jambikus vers, saját maga az üstökös, mozgásában és világításában hasonlít rá.

Nádas tavon (1888)

Szimbolikus, romantikus, filozófiai dal. “Élet, hol a réved?”

Az új lírikus nemzedék

Ők a város költői. Egyáltalán nem népiesek. Biedermeier stílusúak, az általános emberit akarják megverselni.

Reviczky Gyula (1855-1889)

Érzelmes hangulatú művek szerzője, egyféle szentimentalizmus megteremtője, csak életének utolsó hónapjaiban lett népszerű. Két fő motívuma a mohó életéhség és a kényszerű aszkézis. Ady elődje abban, hogy a prostituáltakról ő ír először részvéttel. A témát innen kezdve Perdita-témának nevezik.

Nagy verse: Magamról.

Komjáthy Jenő (1858-1895)

Sikertelenül próbálkozik a költő romantikus vátesszerepének felújítására. Együtt szenved mindennel.

Nagy verse: A homályból.

Arany László (1844-1898)

Nagykőrősön végezte a középiskolát, majd Pesten jogot hallgatott. 1832-től az Akadémia tagja. Legfőbb műve a Délibábok hőse (1872), melyet névtelenül küdött be egy pályázatra. Főhőse, Hűbele Balázs, általános embertípus: mindenbe belekezd, semmit nem fejez be, állandóan délibábokat kerget, kiábrándul. “Rokona” Bolond Istók.