Magyar irodalom a 19. század végén
Történelmi és társadalmi háttér: az 1867-es kiegyezés után az ország elkezd kapitalizálódni. Kialakul a gentryréteg, a polgár kultúrájában hozzá igazodik (tehát lesüllyed). Tisza Kálmán kormányfőssége idején Buda és Pest lendületes fejlődésbe kezd, 1873-ban egyesül. 1875-ben megalakul a Zeneakadémia, 1890-ben az Iparművészeti Múzeum, 1892-ben megindul a lóvillamos. Míg 1861-ben 61 lap működött, 1875-ben már 204 volt. Divatos pályák: jog és újságíró. Az írók szerveződési fórumai: az MTA (Magyar Tudós Társaság eredetileg, 1832) és a Kisfaludy Társaság 1836-tól.
1876-ben megalakul a fiatal írókat tömörítő Petőfi Társaság, melynek egy ideig Jókai Mór a vezetője. Legkiemelkedőbb alakjai: Arany László, Asbóth János és Toldy István. Legfőbb műfajok ebben az időben: alapséma a nevelődési regény, legtöbb a verses regény (pl. Arany László: Délibábok hőse 1873), sok esszészerű énregény született (Asbóth János: Álmok álmodója 1878) és sok életrajzi regény (Toldy: Anatole 1872).
A festők leginkább történelmi vagy genreképeket festettek. Leghíresebbek: Madarász Viktor, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály. Legnagyobb zeneszerzők: Liszt Ferenc és Erkel Ferenc.
Vajda János (1827-1897)
Pesten született, apja erdész, anyja cselédlány. Gyermekkorát Fejér megyében, Vaálon tölti. Pesten és Székesfehérváron tanul a piaristáknál. 1844-ben jelenik meg első verse, ez még Petőfit utánozza. 1845-től vándorszínész, 1847-től József nádor alcsúti birtokán gazdatiszti gyakornok. Hangadó a márciusi ifjak közt, ezért a szabadságharc után besorozzák és Padovába küldik. Csak 1853-tól ír újra.
1856-ban beleszeret Kratochwill Georginába, akit verseiben Ginának szólít. Tkp. haláláig reménytelenül szerelmes belé. Csokonai után Vajda János az első, akinél megjelenik az erotika, tehát a szerelem nem stilizált. Leghíresebb szerelmes versei a Húsz év múlva és a Harminc év után. Eszményíti Ginát, aki később műlovarnő, majd Esterházy szeretője lett.
Vajda János 1862-es röpirata: Önbírálat és polgárosodás, melyben a népiességet ostorozza. A Petőfit követők támadják ezért az írásáért. Elveszti az állását, Bécsbe kerül, csak 1866-ban tér haza, ekkor már ember- és világgyűlölő.
1880-ban feleségül veszi a 33 évvel fiatalabb Bartus Rózát, akit verseiben Niobének nevezett. Elváltak, a nő emlékirataiban összevissza hazudott volt férjéről. Rózának titokban volt egyébként egy gyereke, aki 8 évesen meghalt, az asszony ebbe kissé beleőrült.
Vajda János költészete: szimbolista jellegű, nyoma sincsen a népiességnek. A romantika és a Baudelaire-féle Romlás virágai közt áll. A halál mindig jelen van, de ez inkább tetszelgés, mint valódi halálvágy. Természetleírásai kozmikusak. A századvég irodalmi szegénységében ő az egyetlen igazi nagy költő, előkészítője az Adyval kezdődő virágzásnak. Megvan benne a továbblépéshez szükséges tárgyújítás, korának kritikai megítélése, de nyelvben és beszédmódban nem újít, a befogadó közönségen sem alakít.
A vaáli erdőben (1875)
Szimbolikus, felező nyolcasok, trachaikus. Filozófikus dal, tehát kevert műfajú, ez romantikus jellemző. Előjön a halál gondolata, de ez idealizált halál.
Az üstökös (1882)
Keresztrímes, jambikus vers, saját maga az üstökös, mozgásában és világításában hasonlít rá.
Nádas tavon (1888)
Szimbolikus, romantikus, filozófiai dal. “Élet, hol a réved?”
Az új lírikus nemzedék
Ők a város költői. Egyáltalán nem népiesek. Biedermeier stílusúak, az általános emberit akarják megverselni.
Reviczky Gyula (1855-1889)
Érzelmes hangulatú művek szerzője, egyféle szentimentalizmus megteremtője, csak életének utolsó hónapjaiban lett népszerű. Két fő motívuma a mohó életéhség és a kényszerű aszkézis. Ady elődje abban, hogy a prostituáltakról ő ír először részvéttel. A témát innen kezdve Perdita-témának nevezik.
Nagy verse: Magamról.
Komjáthy Jenő (1858-1895)
Sikertelenül próbálkozik a költő romantikus vátesszerepének felújítására. Együtt szenved mindennel.
Nagy verse: A homályból.
Arany László (1844-1898)
Nagykőrősön végezte a középiskolát, majd Pesten jogot hallgatott. 1832-től az Akadémia tagja. Legfőbb műve a Délibábok hőse (1872), melyet névtelenül küdött be egy pályázatra. Főhőse, Hűbele Balázs, általános embertípus: mindenbe belekezd, semmit nem fejez be, állandóan délibábokat kerget, kiábrándul. “Rokona” Bolond Istók.
Mikszáth Kálmán (1847-1910)
Felvidéken, Szklabonyán született, evangálikus, elszegényedett kisnemesi családból. 1855-6-ben Rimaszombaton, majd Selmecbányán gimnazista. 1866-tól Pesten jogot tanul. Mauks Mátyásnál dolgozik, mint esküdt. Első művei a Nógrádi Lapoknál jelennek meg. 1873-ban titokban feleségül veszi Mauks Ilonát, aki megismerteti vele Dickenst. Pesten hiába próbál csak írásból megélni. 1874-től a Magyar Néplap szerkesztője. Eladja birtokát, s a pénzből két kötetben kiadja műveit, nyomorba jut. Felesége beteg lesz, hazaküldi, mert nem tudja kezeltetni. Gyerekmeséket és politikai karcolatokat írt, 1878-tól a Szegedi Napló munkatársa. Ír az 1879-es árvízről, kormányellenes, így népszerű lesz, 1880-ban Pestre költözik. 1881-ben megjelenik a Tót atyafiak, majd 1882-ben a Jó palócok, sikeres, így 1883-ban ismét feleségül veheti Mauks Ilonát. 1882-től a Magyar Hílapnál dolgozik. 1887-től országgyűlési képviselő, 40 éves jubileumára visszaszerzik neki a birtokát, pár nap múlva meghal.
Jókai Mór mellett ő volt a legolvasottabb magyar író. Alapvető különbség: Mikszáthnál nyoma sincs a pátosznak és a romantikának. Életképek, anekdotikus beszúrások jellemzőek rá. Stílusában nem eszményít semmit, nem retorikus műveinek felépítése. Novellái a legsikeresebbek. 1907-ben Jókairól életrajzot ad ki.
Korszakai, műfajai:
- Pestre való költözéséig: Jókait utánozza.
- Lírai epikus novellák
balladaszerű, románcos hang jellemzi, művei tömörek, rövidek ekkor. Felvidéki falvakban járt, s róluk teljes keresztmetszetet készített. Hősei több művén is végéivonulnak. Elbeszéléseiben maga is benne él, mindent tud. A táj változásai mutatják be sokszor a szereplők lelkiállapotát.
Ironikus kisregénye
Főleg a kisvárosi-, ill. a gentyéletről írt. Sokszor műveinek alapja valamely anekdota vagy életkép. Kedveli a paródiát és a groteszkot.
Beszterce ostroma (1894)
Pongrácz István alakja Don Quijotéhoz hasonlít. A történet Mikszáth jelenében játszódik, de a főhős a középkorban él. Elítéli az erkölcstelenséget. Pongrácz csak Apolkáért él, minkor a lányt megszöktetik, teljesen nincstelen lesz. Felületesen nézve a főhős nevetséges, de ha az olvasó megpróbálja megérteni, akkor szembe kell néznie saját hibáival.
Új Zrínyiász (1897)
Humoros, keserűen szatirikus mű. Két szempontból lehet vizsgálni: egyrészt Zrínyi elmaradottsága felől, másrészt a jelenkor szellemi fejletlenségének szempontjából. Mindent összevetve a kor kisszerűsége áll szemben Zrínyiék nagyszerűségével. Ők a tökéletesség jelképei, képtelen befogadni őket a kor, bezárják őket a Vajdahunyad várába, kitörnek.
Gavallérok (1900)
A gentry-élet szatírája. A nemesurak mulatoznak, végül kiderül, hogy minden kölcsönből volt.
A Noszty fiú esete Tóth Marival (1908)
Ady egy 1901-es cikke alapján írta.
Történelmi jellegű regények
Beszélő köntös
A két koldusdiák
Fekete város (1911-ben jelent meg)
Folytatásokban közölte sokszor regényeir, s végül átdolgozva adta őket ki, de erre itt már nem volt ideje, így a regény kissé széteső, bőlevű. A fejletelen polgárság bemutatása.
Öregkori elégikus novellák
A magyar felesleges ember bemutatása.
Sipsirica
A századvég novellistái (a Nyugat előtti prózaírók):
Hatással van látásmódjukra a francia naturalizmus és az orosz realizmus, illetve Mikszáth anekdotázó stílusa Jókai genreképfestése.
Gozsdu Elek (1849-1919)
Novellái és levelezése kiemelkedő. Elbeszélései a mindennapok fényében jelentéktelen eseményeket mutatnak be. Ezeket bölcselet elvek hordozójává teszi. Nagy műve: Unapoenitentium (1889)
Peteley István (1852-1910)
A századvég Erdélyének kulturájának megszervezéséért küzd. Az elhagyott vidékek parasztságával foglalkozik. Szociográfiaia műve: Mezőségi út. Öngyilkosság megjelenése.
Gárdonyi Géza (1863-1922)
A Dunántúlon tanító, majd Győrött, Sopronban és Aradon újságíró. 1897-től csak az írásnak élt.
Az én falum (1898)
Dunántúli nehéz tanítóságának elbeszélései.
Az egri csillagok (1901-2)
A láthatatlan ember
Az öreg tekintetes (1904)
Újsághíren alapuló kisregény, az emberség és az embertelenség szembeállítása.
Papp Dániel (1865-1900)
Mikszáth témaköráből és Peteley műveinek tragikus léköréből merít. Sok váratlan tragikus fordulat van műveiben.
A nagy Jakob (1899)
Tömörkény István (1866-1914)
Cegléden született, gyógyszerész, újságíró, később a Szegedi Városi Múzeum igazgatója. Csak Szegedről ír. Alapkonfliktusa: az archaikus-paraszti világkép, a maradiság és a városi kultúra, a civilizáció szembenállása. Jellemzői: kesernyés humor, műveit jó dramaturgiai értékkel építi fel, így rendkívül hatásosak. Fő motívuma a halál.
Valér a földbe megy (1899)
A hagyományos értékrend és a haladás szembenállása.
Bródy Sándor (1863-1924)
Kisvárosi zsidó kereskedőcsalád sarja. Apja tönkremegy, Pestre költöznek. Eredetileg festő akart lenni. Megismerkedik Rembrandt életével és művészetével, ez rendkívüli hatással van rá. Első kötete, a Nyomor 1883-ban jelenik meg, és rendkívüli sikert arat. Naturalistának vallja magát, de valójában romantikus az ábrázolásmódja, hisz szélsőségeket emel ki. Legsikeresebb műfaja az elbeszélés.
Dada (dráma)
A tanítónő (1908)
A századelőn az író elszigetelődött, megalkuvásokra kényszerült. Ennek a műnek így két befejezése született, a második, a közönségnek szánt happy enddel végződik.
Rembrandt (poszthumusz, 1926)
Minden kis írásnak külön címe van. Ezek lezáratlan novellák, nem regény, csak a főszereplő azonos. Hangulati villanások felvonultatása, kétségbeesett, megrendítő önvallomás. Az író maga Rembrandt, ő is a csúcsról zuhant a mélybe. Pl.: Rembrandt magában beszél, Rembrandt eladja holttestét.
