Irodalmi fogalomtár

Mora: Az időmértékes verselés időegysége (jele: U  egy  rövid  szótag  ,  –  egy hosszú szótag kiejtésével egyenlő idő).

Moralitás: A moralitás történeteiben a megszemélyesített  jellemvonások,  erények  és bűnök viaskodnak az emberi lélekért.

Műfajok: A műnemeken belüli különböző alosztályok, amiket szinte koronként  máshogy határozhatunk meg, hiszen állandóan változnak.

Műfajok a XVI. században: bibliai  história,  zsoltárfordítás,  hitvitázó  dráma,   fabula,   prózai dialógus, prédikációgyűjtemény, históriás ének, széphistória

Műnemek: epika, líra, dráma

Művészi-esztétikai nyelv: A művészi-esztétikai nyelv a praktikus közlő  funkción  túl  bonyolult  és összetettebb élmények kifejezésére is alkalmas nyelvhasználat.

N betűvel kezdődő szavak

Nagyepika: A nagyepika  olyan  műfaj,  mely  az  életet,  az  énen  kívüli  valóságot rendszerint   bonyolult   összefüggéseiben,   térben,   időben   kiterjedt történettel, sokoldalúan jellemzett fő-  és  mellékszereplőkkel  ábrázolja (pl.: regény) szemben a kisepikai jellemvonásokkal.

Négyütemű 12-es: Zrínyinél előfordul (Szigeti  veszedelem),  hogy  egy  bokorrímmel  (aaaa) ellátott versszak négy négyütemű, 12 szótagos sorból tevődik össze.

Nibelungizált alexandrin: Azt a sorfajt, amely 7/6 osztású, jambikus lejtésű tizenhármas, melyben  a harmadik versláb után egy csonka láb áll, s a sor közepén így erős  cezúra (metszet és szünet) keletkezik nem  egészen  megalapozottan  nibelungizált alexandrinnak nevezik.

Novella: A novella  olyan  kisepikai  műfaj,  mely  rendszerint  egyetlen,  rövidre fogott, de nagyon jellemző  eseményt  mond  el.  A  történet  gyakran  hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két  lényeges  vonással  jellemzett  hőse számára. A műfaj fontos  eleme  a  vezér  (vagy  Boccaccio  után  sólyom-) motívum. A novellától megkülönböztetjük az elbeszélést, mely terjedelmében szabadabb, több és alaposabban jellemzett szereplőkkel dolgozik és tempója lassabb, tartalma oldottabb. Boccaccio idejében  (XIV.  század)  az  olasz novella szó újdonságot jelent, érdekes hírt, különös történetet.

O betűvel kezdődő szavak

Óda: Az óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló,  emelkedett  hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög  ódáé  vagy  a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű  eszmei,  tartalmi,  hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják  a  görög  lírában  kialakult dalformákat.

Ókeresztény irodalmi műfajok: A II. századtól a VIII. századig éltek ezek a műfajok, eleinte görög, majd nyugaton latin nyelven. Főbb művelői: Szent  Iraeneus,  Szent  Jeromos  (A híres férfiakról), Szent Ágoston. A műfaj fajtái: (tanító jellegű) bibliai szövegmagyarázatok, prédikációk,  katekizmusok;  (az  eretnekeket  cáfoló) vitairatok; mártírakták; legendák; apokrif  (nem  hiteles)  szent  iratok; szerzetesi  regulációk  (szabályzatok);  egyháztörténetek   és   a   lírai himnuszok.

Oktáva: A  nyolcsoros  strófát  oktávának  nevezzük.  Például  Villon  –  A   nagy testamentum című alkotása is oktávákból áll.

P betűvel kezdődő szavak

Panegirikusz: Janus Pannoniusnál találkozhatunk ezzel  a  műfajjal,  aki  megverselte  a szelek, a hónapok versenyét, s kipróbálta költői erejét, írói becsvágyát a nagyobb terjedelmű dicsőítő költeményekben.

Parodosz: Az ókori görög dráma része, ami a  kar  bevonulása,  az  orkhésztrán  való elhelyezkedése közben elhangzott első kardalt jelentette.

Páros rím: A sorok páronként rímelnek. Képlete: aabbcc

Passió: Jézus szenvedéstörténetét elbeszélő műveket  passiónak  nevezzük  a  latin passio (=szenvedés) szó alapján.

Példa, példázat, példabeszéd, parabola: A legendákkal rokon műfaj a középkorban annyira  kedvelt  példa:  erkölcsi tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, olykor anekdotikus történet. A középkori lelkipásztorok  szívesen  szőttek  a  prédikációikba példákat. Az első három  evangélium  is  nagy  számban  tartalmazza  Jézus beszédeit, aki tanításának lényegét, erkölcsi tanulságát  egy-egy  érdekes történet, példabeszéd érzékletes képeivel világítja meg.

Pentameter: A pentameter is hat verslábból álló daktilikus sorfaj, s csak annyiban tér el a hexametertől, hogy a harmadik és a hatodik versláb  csonka,  egyetlen szótag: az így keletkezett  szünet,  erőteljes  sormetszet  két  rövidebb, zengőbb  félsorra  töri  a  hosszabb  hexametert.  A   pentameter   önálló sorfajként sohasem szerepel, mindig hexameterrel váltakozva fordul elő.