Irodalmi fogalomtár

Sequentia: A Mária-himnusz egyik fajtája. A lírai műben a versszakok  két,  egymásnak formailag pontosan megfelelő részből állnak.

Seregszemle (enumeráció): A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi  kelléke.  A  szemben  álló hősök és csapatok bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után.

Shakespeare-i színpad: Az  1599-ben  épült  Globe  színházban  jelent  meg  először.  A   színpad jellegzetes hármas beosztása lehetővé tette a színterek gyors váltását  és a térbeli, időbeli távolságok merész áthidalását. A színpad részei:  elő-, hátsó-, felső-színpad vagy erkély. (Ezek pontos  szerepét  lásd  a  hármas színpadnál!) A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek. A  helyet  és az időt a színészek párbeszédeiből  lehetett  megtudni,  ezáltal  a  művek megmozgatták a nézők fantáziáját. A drámák  még  nem  felvonásokra,  hanem színekre tagolódtak. Női szereplők nem voltak.

Sormetszet (cezúra): Az egy szótagból  álló  versláb  megtöri  a  sor  folyamatosságát,  szünet keletkezik. A cezúra hozta létre a pentametert a hexameterből.

Spondeus: Versláb, két hosszú szótag (jele: –).

Szapphói sor: Szapphó görög írónőről elnevezett sorfajta: a harmadik versláb daktilus, a többi trocheus. (-U -Ú -UU -U -U)

Szapphói versszak: Három szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló strófaszerkezet Képlete: -U -Ú -UU -U -U (Ilyen az első három sor) Szapphói sor -UU -Ú Adoniszi sor

SZ betűvel kezdődő szavak

Szatírdráma: Alig tudunk róla valamit, valószínűleg Dionüszosz dicsőítéséről szóltak és a három tragédiát követően kerültek színre. Az  egyetlen  teljes  épségben ránk maradt szatírdráma Euripidész Küklopsz című alkotása nem a bor  és  a vidámság istenéről szól. A  kar  tagjai  a  szatüroszok  pedig  Dionüszosz kecskelábú, lófarkú, lófülű kísérői.

Széphistória: A reneszánsz novellairodalom  erotikája  szólalt  meg  benne.  Bornemissza Péter átdolgozva és lefordítva Szophoklész Élektráját a magyar irodalomban is megteremtette ezt a műfajt.

Szépirodalom: Az autonóm művészeti ágak egyike. Anyaga a nyelv,  műveit  tehát  a  nyelv segítségével  kell  rögzítenie,  ezért  is  szokták  a  szó  művészetének, nyelvművészetnek is nevezni.

Szimultán színpad: A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították  ki. Kb. 40-50 méternyire elnyúló 6-8 méter széles emelvény volt. Egymás alatt, fölött, mellett helyezték el a poklot, a földi tereket,  a  mennyországot, illetve a paradicsomot valóságos állatokkal, fákkal.

Színjátszás: A drámai művek megjelenítésében a legfontosabb  eszköz.  Akció  és  dikció összességéből tevődik össze.

Szójáték: Azonos  vagy  hasonló  hangzású,  de  különböző  értelmű  szavak  váratlan összekapcsolása.

Szókép: Két fogalom, jelenség összekapcsolása valamilyen közös vonás alapján.

Szonett: 14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első két versszak 4-4, a harmadik  és a negyedik 3-3 soros. Az első két versszak és a második két strófa is egy- egy rímrendszert alkot. Rímképlete: abba-abba-cdc-cdc. Később ettől eltérő változatok is kialakultak. A rímrendszerhez hasonlóan a szonett  formailag is  kettős:  a  két  rész  általában  ellentéteket   tartalmaz.   Petrarca feloldotta ezt a szerkezetet, nála az utolsó versszak állt szemben az első hárommal.

Szóvers: Olyan  költemények,  amelyek  a  dallamtól   függetlenül   önmagukban   is gyönyörködtető alkotások. A nyelvi ritmus tökéletessége fölöslegessé teszi az énekkíséretet. Balassi Célia-versei is ilyenek.

Sztaszimon: A parodoszon és az exodikonon kívüli összes kardal (álló dal) .

T betűvel kezdődő szavak

Tartalom és forma egysége: A műalkotásokban fontos, hogy az író mit és hogyan ír le, mivel a tartalom és a forma egymástól elválaszthatatlan, szerves egységet alkot.

Témamegjelölés (propozíció): A klasszikus eposz kelléke, a mű tárgyát megjelölő, tömören leíró rész.

Tercina: Háromsoros strófaforma.  A  versszakok  középső  sora  rímel  a  következő versszak első és harmadik sorával:(aba, bcb, cdc) Dante: Isteni színjáték.

Tetőpont (krízis): Drámai művekben az ellentétek legvégsőbb kiéleződése,  kirobbanása.  Utána következik a végkifejlet. Theszisz: Nyomaték nélküli időtartam, az arszisz ellentéte. Tragédia: A dráma egyik műfaja, uralkodó esztétikai minősége  pedig  a  tragikum.  A tragédia főszereplője a tragikus hős. Tragikum: Olyan  értékszerkezet,  amelyben   hirtelen   nagy,   visszafordíthatatlan értékveszteség, értékpusztulás következik be. A cselekmény szintjén  ez  a kiemelkedő hősök halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg. Tragikus hős: A tragikus hős átlagon felüli, de nem tökéletes.  Többnyire  a  korszakban általánosan elismert,  pozitív  erkölcsi  értékeket  képviseli,  céljaiért vállalja a harcot, s az ellenerőkkel való küzdelemben bukik el.  Bukása  a félelem és  együttérzés  érzelmeit  váltja  ki  a  nézőből,  olvasóból,  s megerősíti a hős által képviselt érdekek tiszteletét. Trocheus: Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb. Képlete (-U). Trubadúrének, trubadúrlíra: A középkori zenének az első világi megnyilvánulása. Az eszményített udvari szerelem és a lovagi életmód állt középpontjában. Tudományos-fantasztikus irodalom: A szórakoztató irodalom  egyik  fajtája,  uralkodó  esztétikai  minőség  a fantasztikum. A krimi rokonműfaja.

U betűvel kezdődő szavak

Utánzás (művészi utánzás): Arisztotelész  szerint  a  világ  valóságának  lemásolása,  azaz  maga   a művészet. Ezt az „utánzó” szerepet azonban nem mechanikus,  hanem  szolgai másolásnak fogja fel.