Molière – Tartuffe

A francia klasszicista drámák már kevésbé hatnak a színpadon, Moliére (1622-1673) vígjátékai azonban mai napig megállják a helyüket. Molière színpadán a tragédia fejedelmi és antik hőseivel ellentétben már korabeli polgári konfliktusok jelentkeznek. Érett vígjátékai (komédiái) közül a legismertebbek: Don Juan (1665), Embergyűlölők (1666), Fösvény (1668), Képzelt beteg (1673). Nagy vihart kavart a vallási és erkölcsi képmutatást ostorozó Tartuffe című darabjával. 1664-ben mutatta be a királyi udvar előtt az ekkor még három felvonásos művet, ám az uralkodó kénytelen volt betiltani. A tilalmat csak 1669-ben oldották fel, és innentől kezdve ötfelvonásos komédiát siker ötvözte.

A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a komikum, amiben értékhiány lepleződik le. Hősei átlagosnál kisszerűbb alakok. Cselekményében sok a valószerűtlen fordulat, megoldása mindig szerencsés kimenetelű. Moliére célja nem csak a nézők megnevettetése volt, hanem az emberek hibáinak megjavítása, bűnök leleplezése. Ez megfigyelhető a Tartuffe-ban is.

Jellemek a Tartuffe-ben

A mű meséje és szerkezete valóságos, könnyen áttekinthető: egy rokonszenves jómódú polgári családba befurakodik egy démoni gazember, és ravaszságával majdnem a végső összeomlásba dönti a családot. A darab felépítése követi a klasszicista szabályokat. Molière elfogadta és megtartotta a hármas egység követelményét. A színhely végig Orgon párizsi házának szobája, az időtartama pedig néhány órára tehető.

Jellemalkotás módszere, hogy kiválaszt egy-egy sajátos típust, lelki tulajdonságot, társadalmi hibát. Hőseit több oldalról, több, ellentétes szögből vizsgálja meg. A Tartuffe szereplői rímes alexandrinusokban (12 szótagos hangsúlyos verselésű sorfaj, a 6. szótag után sormetszettel) beszélnek. A darab verses mű. (A klasszicizmus szabályainak megfelelően.)

Molière ebben a művében kora egyik jellemző, társadalmi méreteket öltött hibáját, az álszenteskedést leplezi le. Tartuffe az őszinte vallásosság, jámborság pozitív erkölcsi értékeit használja fel aljas céljának elérésére. Orgon és édesanyja naiv hiszékenységükkel áldozatul esnek mindaddig, míg nyilvánvalóvá nem válik előttük, ami a család többi tagja és az olvasó/néző előtt már rég ismert. A darabban Moliére ily módon nem csak az álszent, képmutató magatartást leplezi le és utasítja el, hanem a hiszékeny, naiv emberi tulajdonságot is, amely lehetőséget teremt a szélhámosok érvényesülésének.

A mű szerkezete

A mű I. felvonása az expozíció. Egy családi veszekedés kellős közepén indul meg a történet. Pernelle asszony dühös szidalmak között hagyja el a házat. Ez a jelenet tárja fel előttünk, hogy ki kicsoda. Itt derül ki, hogy Elmira Orgon felesége, de a felnőtt gyereknek Damisnak és Mariane-nak csak mostohaanyja, Cléante Elmira bátyja, Dorine pedig a komorna. A vitában mindenki részt vesz, csak a két főszereplő nincs jelen, pedig róluk van szó. Moliére a késleltetés eszközével fokozza a feszültséget. A legszélsőségesebb nézetek Tartuffe személye körül csapnak össze. A megszállott Pernelle asszonnyal ellentétben a család többi tagja indulattal beszél róla, megvetik és elítélik.