Irodalmi fogalomtár

Petrarkizmus: A  reneszánsz  szerelmi  költés  minden   poétára   kötelező   kánonja   a petrarkizmus. Balassi Bálint Anna-verseiben is megfigyelhető.

Planctus (siratóének, siralom): A Mária-himnuszok egyik fajtája. Ez  kezdetben  lírai  sequentia  volt  (a versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelő részből állnak), és mint ilyen, a nagypénteki istentisztelet részét képezte.

Processziós színpad: Az egyes jelenetek színpadai egy utca  hosszában  álltak,  és  a  közönség vándorolt az egyiktől a másikig. Ennek ellentéte a kocsi-színpad.

Prédikációgyűjtemény: A XVI. század első évtizedeiben a reformáció  hatása  alatt  a  protestáns prédikátorok hatalmas prédikációgyűjteményekben dörögtek a  részegség,  az új arisztokrácia kegyetlen  népnyúzása  és  kicsapongásai  ellen,  „tudós” tanulmányokban bizonyították, hogy a török hódoltság  Isten  büntetése  az ország romlottsága miatt, s megjövendölték a  közeli  világvégét.  Pázmány Péter Prédikációk című kötete is ilyen.

Prologosz: Az ókori görög dráma része, amely az előadást kezdő főhős monológját  vagy két színész dialógusát jelentette.

Propozíció: A klasszikus eposz állandó kelléke, a téma megjelölését jelenti.

Prózai dialógus: A XVI. század első évtizedeiben a reformáció  hatása  alatt  a  protestáns prédikátorok hatalmas prózai dialógusokban dörögtek  a  részegség,  az  új arisztokrácia  kegyetlen  népnyúzása  és  kicsapongásai   ellen,   „tudós” tanulmányokban bizonyították, hogy a török hódoltság  Isten  büntetése  az ország romlottsága miatt, s megjövendölték a közeli világvégét.

Pürrikhiusz: Az ókori görög költészetben megjelent új versláb. Képlete: (UU)

R betűvel kezdődő szavak

Rákóczi-kesergő: A késői kuruc költészet egyik jellegzetes műfaja. A Rákóczi  szabadságharc bukása után keletkeztek, bennük a vereség, a  kiábrándulás  hangja  szólal meg. A Rákóczi-nóta is idetartozik.

Reneszánsz: Renaissance  –  újjászületés.  Olaszországból  indult  ki.  A  XV.  század közepétől a XVI. század közepéig élte virágkorát. Az ókori  görög  kultúra értékeinek felújításával teremtettek egy emberibb kultúrát. A reneszánsz a korában egyetemes stílusirányzat volt. Szerves része a humanizmus,  ami  a reneszánsz  polgárság  világi  ideológiáját  jelenti.  Mivel  ez  szorosan összefüggött az ókori irodalom értékeinek kultuszával, ezért a  humanizmus bizonyos  klasszikus  műveltséget,  tudós  magatartást  is  jelent.  Híres alakjai: Giotto  (festő),  Dante,  Petrarca,  Boccaccio,  Villon,  Balassi Bálint, Janus Pannonius.

Reneszánsz dráma jellegzetességei: Elsősorban Angliában jelentős. A középkori drámákból megőrizte a tér és az idő  szabad  kezelését,   a   hangulati   ellentétességet,   a   hangnemek kevertségét. Tehát az idő kötetlen és akár több  színen  is  játszódhat  a cselekmény. Azért, hogy ezáltal unalmassá ne váljon, közbeékelték a clown- jeleneteket. Ez a dráma nem  alkalmazkodott  semmiféle  merev  szabályhoz, kialakította a saját dramaturgiáját. A szerkezete  tudatosan  összefogott, sűrített,  a  figyelmet  mindig  ébren  tartó,  gyorsan  pergő,  mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s megjelent a valódi drámai küzdelem és  a sokoldalú, árnyalt jellemrajz.

Reneszánsz szerelmi komédia: A reneszánsz dráma keretei közt íródott komédia, melynek központi témája a szerelmi kapcsolatok, sok-sok pikantériával fűszerezve.

Rezonőr: A komédia fontos szereplője, feladata, szerepe,  hogy  az  eseményeket,  a szereplők magatartását tárgyilagosan megítélje.

Rím: A vers  zenei  hangzását  megadó  eszközök  közül  az  egyik,  s  talán  a legfontosabb, amely a szótagok hangzása közti hasonlóságot  használja  ki. Sok fajtája létezik Pl.: bokorrím (aaa), páros rím (aabb), stb.

Ritmus: Egy vers ritmusát a szótagok hangtani szempontú szabályos  váltakozása,  a rím illetve a szavak zenei hangzása, betűk soron belüli összecsengése adja meg.

Római epigramma: Janus  Pannonius  sok  csipkelődő,  erotikus  tartalmú  úgynevezett  római epigrammákat írt, Martialis modorában.

S betűvel kezdődő szavak

Segélykérés (invokáció): A klasszikus eposz állandó része,  kelléke,  ami  valamely  istenség  vagy múzsa segítségül hívását jelenti.