Irodalmi fogalomtár

L betűvel kezdődő szavak

Legenda: A középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent  életének,  a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése.

Levél: A levél műfaj igen kedvelt volt a XVIII. századi francia irodalomban, s  a leveleknek évtizedeken át való írogatása lehetett  Mikes  Kelemen  legfőbb időtöltése és vigasztalója a bujdosásban. Ennek a műfajnak nincsenek merev szabályai, a tartalmat  tekintve  rendkívül  rugalmas:  korlátozás  nélkül szólhat mindenről.

Líra: Az egyik műnem. Az idetartozó irodalmi alkotások legfőbb sajátossága, hogy elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a  belső  lelki  világ:  az  én válasza a valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem  a  világot  jeleníti meg művében, hanem  önmagát,  amint  találkozik  a  valóság  dolgaival,  s kifejezi mindazokat az érzelmeket és gondolatokat,  amelyek  e  találkozás során lelkében keletkeztek. A lírai költemény legtöbbször verses  monológ. A lírai formák  általában  a  rövid  műfajok  körébe  tartoznak  (novella, elbeszélés). A hagyományos lírai műfajok (Pl.: elégia, óda, himnusz,  dal) az irodalom története során rengeteget változtak. A modern lírai alkotások zöme  e  hagyományos  műfajok  körébe  nem   sorolható,   bár   tematikai, hangnembeli vagy formai sajátságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e műfaji előzményekkel.

Liturgikus drámák: A templomokban bemutatott párbeszédes jeletek, a liturgikus drámák  a  XI. századtól   kezdve   játszottak   egyre   nagyobb   szerepet   (Húsvétkor, Karácsonykor Krisztus életét dramatizálták). Lassanként egyre több világi, komikus, sőt trágár mozzanat szűrődött  be  az  egyházi  színjátszásba,  s ezért nem maradhatott meg a templom  falai  között,  ki  kellett  vinni  a templom előtti térre, a piacra. Bizonyos egyházi ünnepeken a város  óriási színházzá alakult és az emberek alkalmi  színészekké  lettek.  Később  már céhek gondoskodtak a színészekről.

Lovagi epika (lovageposz, lovagregény): A középkorban, a keresztes háborúk idején a lovagi kultúra teremtette  meg a lovageposzt és a lovagregényt. Elsősorban francia és német nyelvű  művek maradtak ránk a középkorból. A lovagi epika feltámasztotta és  felújította a korábbi  évszázadokból  származó  hősmondákat.  Ezekben  a  művekben  az emberideál a lovag volt, aki már ezen a világon kereste a  boldogságát.  A lovag kötelessége volt a  keresztény  hit  védelme,  a  hűbérúr  feltétlen szolgálata, az elesettek  és  a  nők  védelme  illetve  az  utóbbi  iránti feltétel nélküli tisztelet.

M betűvel kezdődő szavak

Mária-himnusz: A XII. század végén és a XII. század  elején  szembetűnő  a  Mária-kultusz kialakulása nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség körében is. Ennek a kultusznak  a  kedvelt  műfaja  a  Mária-himnusz,  amelynek  egyik fajtája a Mária-siralom.

Mária-siralom: A  Mária-siralmakban  valóságos  földi  érzések,  evilági  gondok,  emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, az Isten anyja  a kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja  el  bánatát,  s  földi asszonyként  éli  át  a  legnagyobb  emberi  szenvedést,  egyetlen  fiának megszégyenítő kínhalálát. Az egyik legnagyszerűbb  ilyen  mű  Jacopone  da Todi olasz ferences szerzetes Stabat mater című alkotása.

Metafora: Szókép, vagy más  néven  stilisztikai  kép:  két  fogalom,  jel,  jelentés azonosítása valamilyen közös jegy vagy érintkezés alapján.

Minnesang: A német lovagi költészet neve.

Mirákulum: A  szentek  életét,  csodáit,  szenvedéseit,  vértanúhalálát  színre  vivő misztériumdrámák.

Misztériumdrámák: Az  egész  bibliai  történet,  lehetőleg  minél  teljesebben,  dramatizált formában való előadása.  Több  száz  szereplő  is  játszhatott  egy  ilyen előadáson, ami több napig is tarthatott.

Mitológia: A mítoszok összessége és a mítoszokkal foglalkozó tudományág.

Mítosz: (görög müthosz: monda, mese) A  társadalmi  fejlődés  kezdeteire  jellemző naiv társadalmi tudatforma:  az  ember  számára  érthetetlen  éppen  ezért félelmetes a természeti és társadalmi  erők  fantasztikus  tükröződése  és művészi feldolgozása a nép képzeletében.

Monológ: A drámai művekben  gyakran  előforduló  magánbeszéd,  melyből  a  szereplő gondolatait, érzéseit, a többi szereplőhöz való viszonyát ismerjük meg