Irodalmi fogalomtár

Félrím: Félrím esetében csak minden második sor rímel. Képlete: xaxa

Fenség: Az eposzban a legfontosabb esztétikai minőség a fenség: a szokatlan,  már- már emberfeletti nagyságú és intenzitású érték, amely  félelmes  fenyegető hatású is lehet.

Figura etymologica: A figura etymologica a szó tövének ismétlődésével  előállt  stílusalakzat. Ez figyelhető meg a Halotti beszédben: „halálnak halálával halsz”.

Filozófiai párbeszéd: Platón görög filozófus teremtette meg  ezt  a  műfajt.  A  szépirodalomhoz kapcsolja műveit  a  dialógusok  könnyed  bája,  természetessége,  elegáns szellemessége. Nem elvont filozófiai tételek megszemélyesítéséről van szó, a vitapartnerek hús-vér emberek, mindegyik külön-külön, önálló karakterrel jellemzett egyén. Platónnál a párbeszédek színhelye mindig Athén.

G betűvel kezdődő szavak

Giccs: A külső formájában az irodalmi művekhez  hasonló  írást,  amely  az  igazi művészet látszatát kelti, szélsőségesen torz, otrombán hamis, hazug  módon eszményített ábrázolásban tükrözi korát giccsnek nevezzük.

Gondolatritmus: A  gondolatritmus  a  mondat  tagjainak  párhuzamosságát,   a   gondolatok szabályozott ismétlődését  jelenti.  Előfordul  Balassi  Júlia  verseiben, amikor is a szeretett nő tökéletességét ismétli. A Zsoltárok könyvében  is megfigyelhető.

Görög drámai verseny: Az ókori görögöknél minden évben tavasszal (március-április) rendezték meg a nagy Dionüszosz-ünnepet, melynek fénypontja a drámai verseny volt.  Ezen i.e.534-től tragédiaköltők, i.e.486-tól komédiaköltők is részt  vettek.  A versenyeket irányító arkhón (állami tisztviselő) három tragédiaköltőnek és öt komédiaszerzőnek  adott  játszási  engedélyt.  (Később  ez  is  háromra csökkent.) A tragédiaírók rendszerint tetralógiával (három tragédia és egy hozzákapcsolódó szatírjáték), a komédiaköltők egyes darabokkal  pályáztak. A versenyen tíz, előre megválasztott bíró  mindegyike  felírta  az  általa megállapított rangsort egy táblára, s ezt bedobta  egy  urnába.  Ebből  az arkhón kihúzott ötöt és ezek alapján döntöttek  (a  másik  ötöt  figyelmen kívül hagyták). A győztes híres és tisztelt költő lett,  a  harmadik  hely azonban a bukással volt egyenlő.

Görög tragédia szerkezete: Ezek az egységek az i.e. V. század közepén alakultak ki: Prologosz: az előadás a főhős monológjával, vagy egy dialógussal indult Parodosz: a kar bevonulása,  az  orkhésztrán  való  elhelyezkedése  közben énekelt dal Sztaszimon: minden későbbi kardal neve

H betűvel kezdődő szavak

Haláltánc: Irodalmi műfaj. A XIV. századtól templomok, temetők falára festett  képek, fametszetek,  lírai  alkotások  figyelmeztették  az  élőket   az   elmúlás közelségére és könyörtelenségére.

Hármas egység: Arisztotelész Poetika című műve alapján a  hely  (egy  színhely),  az  idő (maximum  egy  nap),  és  a  cselekmény  (egy  szálon  futó)  egysége.   A racionalizmus  időszakában  Boileau   megkövetelte   a   hármas   egységet Arisztotelészre hivatkozva.

Hármas színpad: Shakespeare színházában volt jelen először. előszínpad (benyúlt a közönség közé) ( „tömegjelenetek a szabadban” hátsó színpad -> épületek szobáiban történt események bemutatására felső színpad ( magasban történő cselekmény (erkélyjelenet)

Helyzetkomikum: A megtévesztésen vagy félreértésen  alapuló  helyzetet,  melyben  a  főhős csapdába kerül helyzetkomikumnak nevezzük.

Hét szabad művészet: grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia

Hexameter: Az eposzok daktilusokból és spondeusokból felépülő,  hat  verslábból  álló hagyományos verssora.

Históriás ének: Az énekvershez hasonlóan legfőbb tulajdonsága  a  dallamosság.  Hangszeres kísérettel adták elő. Témája harcokról való „tudósítás”-ok. Tinódi  Lantos Sebestyén sok ilyen műfajú éneket írt.

Hitvitázó dráma: A  protestáns  prédikátorok  hitvitázó  drámákban   vitatták   az   egyház hittételeit a reformáció keretében. Két szereplője van  egy  ilyen  műnek: egy református és egy katolikus személy vitatkozik az  elveikről.  Maga  a műfaj a XVI. század elején alakult ki. Bornemissza Péter és Sztáray Mihály voltak a fő művelői.

Humanizmus: A reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti.