William Shakespeare: Rómeó és Júlia

Dráma

William Shakespeare, a drámairodalom egyik legnagyobb alakja 1564-ben született az angliai Stratford upon-Avonban, földműves szülőktől. Feleségül vette a várandós Anne Hathawayt, házasságukból 3 gyermek született. 1599-ben korábbi társulata új színházának a Globenak 10%-os részvényese lett. Vagyonából földbirtokokat vásárolt Stratford körül. 1610 körül visszaköltözött szülővárosába, 1613 után végleg felhagyott a drámaírással. 1616-ban itt halt meg.

Drámái: 2-féle csoportosítás:

1.Műfajuk szerint:

• királydrámák: az angol történelemnek a „rózsák háborúja”-ként megnevezett (a Lancaster és a York ház trónszerző küzdelmei) időszakából és a hozzá vezető események korából merítik tárgyukat. Jellemzi őket a sok vérontás és harc.: II. Richárd; III. Richárd; János király; IV. Henrik; V. Henrik; VI. Henrik;
• vígjátékok: Jellemzi őket a sok hirtelen fordulat, a sok mesei elem, a hősnők fontos szerepe. Műveiben megjelenik a reneszánsz új elmélete a szerelemről. Központi témája a boldogságkeresés, melynek célja és eszköze a szerelem.Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A két veronai nemes, Lóvá tett lovagok, Szentivánéji álom, A windsori víg nők, Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik, Vízkereszt vagy amit akartok.
• targédiák: Shakespeare tragédiáiban a szereplők nem emberfeletti lények, vannak hibáik. A főhős általában önelemzésbe merül és az önismeret is előtérbe kerül. Műveiben a befejezés reménysugarat is tartalmaz. Ilyen mű a Rómeó és Júlia, Othello, A velencei mór, Hamlet, Dán királyfi, Lear király, Macbeth, Julius Caesar, Antonius és Kleopátra, Coriolanus.
• színművek: sem a komikum, sem a tragikum nem válik bennük meghatározóvá. A végkifejletben fontos szerepe van az irgalomnak és a megbocsátásnak. Egyes elemei a görög mitológiában gyökereznek. Téli rege, A vihar, Pericles, Szeget szeggel, Cyberline, A velencei kalmár, Minden jó, ha a vége jó, Trolius és Cressida

2.Shakespeare drámaírói pályájának korszakai szerint:

• 1594-ig tartott útkeresése, művészi kísérletezésének korszaka. Ekkor írta első királydrámáit, és korai komédiáit. (VI. Henrik, III. Richárd, Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy)
• 1595-1600: érett drámaművészetének korszaka, melyhez újabb királydrámák (II. Richárd, V. Henrik), vígjátékok (Szentivánéji álom, Ahogy tetszik) és néhány kiemelkedő targédia (Romeo és Júlia, Julius Ceasar)
• 1601-1608: A nagy tragédiák(Hamlet, Othello, Lear király, Machbeth) és a komikumot iróniával vegyítő színművek vagy sötét komédiák korszaka.
• 1609-1613: regényes színművek (Téli rege, A vihar).

Lírai alkotásai: 2 hosszabb epikus költemény (Venus és Adonis, ucretia elrablása) és 154 szonettből álló versgyűjtemény. A shakespeare-i szonett = a pertarcaitól eltérően nem oszlik versszakokra, utolsó 2 sorát formalag bekezdés különíti el az első tizenkettőtől, amit – a kereszrímeket felváltó, verszáró helyzetben lévő – páros rím is kiemel. Rímképlete: abab cdcd efef gg.

A Shakespeare-i színház:

A Globe színház a Temze partján, London egyik külvárosában épült meg. Erre azért volt szükség, mert a városfalakon belül nem működhetett színház, ugyanis a magisztrátus az erősödő puritanizmus jegyében erkölcstelen intézménynek bélyegezte.A Globe (Földgömb) épülete kívülről nyolcszög, belülről félkör alakú. A színpad kb.1 méter magas volt, benyúlik a nézők közé. Háttér általában nem volt, ezt a nézők fantáziájára bízták. A nézőtér fedetlen volt, udvarszerűen volt kialakítva és kétemeletes magasságban volt körülépítve. A szegényebbek számára állóhelyek voltak, míg a gazdagabbak az emeleti galériák fedett helyein vagy a színpad szélén ültek. A színpadnak nem volt megvilágítása, tehát az előadásokat nappal tartották, természetes fénynél. A színpad jellegzetes „hármas” beosztása lehetővé tette a színterek gyors átváltását, térbeli és időbeli távolságok gyors áthidalását. A nyitott előszínpad benyúlt a közönség közé, míg mögötte volt a hátsó színpad, ami a szobákban történő eseményeket szimbolizálta. Az erkély vagy felső színpad a magasban történő eseményeknek adott helyet. Díszletek nem voltak, viszont kellékeket használtak. Előfüggönyt nem alkalmaztak, a jelenetek egybefolytak, ezért a szövegnek pontosan jelölnie kellett az események színhelyét. Az eddig leírtak az ún. „szimultán” színpadra vonatkoznak. A női szerepeket kamasz fiúk játszották, és a színészek a színpadon öltöztek át, nem mentek le onnan. Egy színtársulat általában 12-16 főből állt. Egy másik fajta a processziós színpad, ahol a néző vándorolt az egyik jelenetről a másikra, illetve volt még a kocsiszínpad, ahol kocsikat rendeztek be színpadnak, majd azok körbehaladtak.