Irodalmi fogalomtár

Epika: Az egyik műnem, legjellemzőbb sajátossága, hogy bennük a külvilág  áll  az ábrázolás  középpontjában,  s  nem  a  lélek  belső   világa.   Alapvetően monológikus formájúak, tehát egy „elbeszélő” mondja el  a  történetet.  Az elbeszélő művekben is lehetnek  dialógusok,  ezek  azonban  „idézetek”-nek tekintendők. Az alkotó csak közvetítő  a  valóság  és  az  ábrázolt  világ között, saját értékelését, állásfoglalását a történet megformálásába építi bele.

Epikai közlésformák: Az alapvető közlési forma  a  közvetlen  szerzői  elbeszélés;  emellett  a cselekmény színterét és az egyéb tárgyi mozzanatokat a leírás, a szereplők szóbeli  megnyilatkozásait  általában  a  dialógus  közvetíti.  Ez  utóbbi esetben a szereplők mondatait az elbeszélő  szó  szerint  „idézi”:  ezt  a közlési formát egyenes beszédnek is szokás nevezni. Előfordul, hogy az író valamelyik hőse szavait csupán tartalmilag „idézi”,  egyes  szám  harmadik személyben: ennek függő beszéd a hagyományos elnevezése.  A  szereplők  ki nem mondott gondolatait, érzelmeit az újabb  epikai  művek  vagy  a  belső monológ, vagy a szabad függő beszéd (átélt  beszéd,  átképzeléses  stílus) technikájával jelenítik meg. A szabad függő beszéd közben az író gyakran a saját gondolatait is belecsempészi a  szövegbe.  Ezeknek  a  formáknak  az előfordulása, gyakorisága írónként különböző, kifejező szerepük is lehet.

Epikus hasonlat: A klasszikus eposzok egyik állandó eleme, kelléke, amely nagy  terjedelmű, részletező, szinte önálló életet élő hasonlat.

Epikusság: Az epikára jellemző sajátosságok esetleges (nem meghatározó)  alkalmazását jelenti a másik két műnemhez tartozó alkotásokban.

Epizód: A  nagyepikai   művekben   gyakran,   a   drámában   ritkán   előfordulnak mellékesemények. Az  ilyen  önmagukban  lezárt,  némelykor  életképszerűen megrajzolt részleteket, melyek nem viszik ugyan előre a cselekményt, de az írói szándéknak  megfelelően  fontos  szerepük  van  (pl.:  Új  vonásokkal gazdagítják a szereplőket) epizódoknak nevezzük.

Eposz: Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű  elbeszélő  költemény. Rendkívüli képességekkel rendelkező hőse  istenektől  is  támogatva  nagy, egész közösség számára jelentős tetteket visz véghez.

Eposzi kellékek: A klasszikus eposzok állandó elemei: .  invokáció  –  valamely  istenség  segítségül  hívása  .  propozíció   – témamegjelölés .  in  medias  res  –  a  dolgok  közepébe  vágó  kezdés  . enumeráció – seregszemle . csodás  elemek  (deux  ex  machina)  –  istenek beavatkozása . állandó jelzők és ismétlődések . epikus hasonlatok

Ereszkedő versláb: Elöl álló arszisz és az azt követő theszisz esetében ereszkedő  verslábról beszélünk. Ilyen például a spondeus (–), trocheus (-U), daktilus (-UU), pürrikhiusz (ÚU), choriambus (-UU-).

Esztétikai minőségek: A mű  összhatását  meghatározó  legfontosabb  értékszerkezeteket  nevezzük esztétikai minőségeknek. Pl.: szép, fenséges, kellemes, tragikus, komikus, kellemetlen, groteszk, rút

Evangélium: Görög szó  latinosított  formája,  „jó  hírt”,  „örömhírt”  jelent.  Jézus élettörténetét nevezik evangéliumnak. Négy  evangélium  van:  Máté,  Márk, Lukács, János evangéliuma.

Exodikon: A  tragédiát  lezáró,  a  mű  tanulságait  összefoglaló,  életbölcsességet megfogalmazó rövid kardal, amit a kórus elvonulás közben énekelt.

Exodosz: Végkifejlet, befejezés. Az utolsó kardalt lezáró dialógikus rész.

Epeiszodion: a tragédiának a két teljes  kardal  között  levő  párbeszédes része Exodosz: a végső sztaszimont követő dialógikus rész (végkifejlet)

Exodikon: a kar elvonulása közben énekelt tanulságos tartalmú dal Kommosz: a szereplőnek a karral folytatott lírai dialógusa

Expozíció: A drámai műnek azon része, melyben az író megismertet az előzményekkel,  s bemutatja a kiinduló helyzetet.

F betűvel kezdődő szavak

Fabula: A  XVI.  század  első  évtizedeiben,  a  reformáció  során  a   protestáns prédikátorok új irodalmi műfajok megteremtésével hirdették tanaikat. Ilyen volt a  fabula  (tanító  mese)  is,  amelyek  példázataival  terjesztették antifeudális erkölcstanukat. Heltai Gáspár sok fabulát írt.

Fantasztikum: A realitáson messze túlmenő (Pl.:  álomban)  ábrázolt,  szó  szerint  véve képtelen eseménysorozat megjelenítése a fantasztikum. Karinthy  Frigyes  A cirkusz című novellájában is megtalálható.