Irodalmi fogalomtár

I betűvel kezdődő szavak

Iambosz: Iambosznak nevezték a gúnyos,  csipkelődő  verseket,  melyek  kíméletlenül támadtak minden bűnt, hibát, fogyatékosságot. Bár a gúnyos vers  a  modern lírából  sem  hiányzik,  az  elnevezést  már  nem  használják.   A   műfaj megteremtője Arkhilokhosz (i.e. VII. század) volt.

Idill: A szicíliai születésű,  görög  Theokritosz  (i.e.  III.  század)  idillnek (görögül  eidüllion  =   képecske,   életkép)   nevezett   költeményeiben, eklogáiban, pásztorokat szerepeltet.  Hexameterekben  írt  és  párbeszédes formájú verseiben a pásztorok  a  természet  meghitt  közelségében  élnek. Eszményített  világ  ez:  a   korabeli   társadalmi-politikai   valóságból elvágyódó s egy új aranykor után áhítozó emberi közérzet jelenik meg itt.

Időmértékes ritmus: A vers ritmusát a  rövid  és  a  hosszú  szótagok  szabályos  váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő.

Időmértékes verselés: Az időmértékes verselésű művek (Pl.: Iliász, Odüsszeia) soraiban a  szöveg kötöttségét, ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos  váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő. Rövid a szótag, ha a benne  előforduló magánhangzó rövid és legfeljebb egy mássalhangzó követi. Hosszú a  szótag, ha magánhangzója hosszú, vagy a  rövid  magánhangzó  után  két  vagy  több mássalhangzó következik.

In medias res: A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, a  dolgok  közepébe  vágó kezdést jelent.

Invokáció: A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, amely valamely  istenség, esetleg múzsa segítségül hívását jelenti.

Irodalmi barokk: A  barokk  hatás  az  irodalomban  mindenekelőtt  a  művek   stílusán   és szerkezetén   figyelhető   meg.   A   barokk   számára    nélkülözhetetlen meghökkentés, lenyűgöző hatás, leginkább formai külsőségekkel érhető el. A barokk   költészet   kedvelte   a   virtuóz   rímtechnikát,    a    merész gondolattársításokon  alapuló,  újszerű  költői   képek   bőségét   (főleg metaforákat),  a  meglepő  ellentétektől  feszülő  hasonlatokat   s   ezek eredményeképpen az ünnepélyességet kifejező patetikus  stílust.  Különösen kedvelte a bonyolult összetételű, de áttekinthető körmondatokat,  a  rokon értelmű  mondatok,   szavak   halmozását,   az   erős   érzelmi   tartalmú kifejezéseket, olykor a drasztikusabb népiességet is a légies  könnyedség, a  kecses  finomság  társaságában.  Nagymértékben  továbbfejlesztette   az irodalom nyelvi lehetőségeit. A barokk  új  műfajokat  hozott  létre  Pl.: barokk eposz. Barokk írók: Cervantes, Lope  de  Vega,  Gongóra,  Calderon, Tasso, Marino, Milton, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós

Ionicus a maiore: A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (–UU).

Ionicus a minore: A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (UU–).

Irodalmi „én”: Az irodalmi „én” esetében az író egyes szám első személyben  mondja  el  a történetet, mintha  az  események  vele  történtek  volna  meg.  Az  ilyen előadási formában az író mintegy a  mű  egyik  szereplőjévé  válik,  az  ő nézőpontjából mutatja be az ábrázolt világot. De az irodalmi „én”  sohasem azonos maradéktalanul a szerzői énnel – csupán  egy  fiktív  én.  Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájában is megtalálható ez az én.

J betűvel kezdődő szavak

Jambus: Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb. Képlete (U-).

Jellemkomikum: A komikumnak  azt  a  fajtáját,  mely  a  szereplő  jelleméből  következik jellemkomikumnak nevezzük. Ilyen Moliere Tartuffe-je is.

Jeremiád: Protestánsok által írt siralmas énekek, melyekben a XVI.  század  vallásos történelemszemlélete figyelhető  meg.  (Ezt  folytatja  Zrínyi  a  Szigeti veszedelemben).

K betűvel kezdődő szavak

Kalandregény: A szórakoztató irodalom egyik fajtája, központjában az érdekesség  van.  A krimi rokonműfaja.

Kanonizálás: A szellemi-kulturális élet  fejlődésének  egy  pontján  megindult  a  múlt irodalmi emlékeinek tudós  vizsgálata,  válogatása,  a  végleges  szövegek kialakítása. Ezt a folyamatot nevezzük kanonizálásnak.

Kardal (dithürambosz): A kar által énekelt dal,  melyben  fuvolakíséretre  táncolva  kísérték  és magyarázták a dráma cselekményét.

Katarzis, katharzisz: Arisztotelész nyomán, a művészetnek a  testet-lelket  formáló,  megrendítő hatását nevezzük katarzisnak.