Európa földrajza

Lengyelország

Kelet-Közép-Európa legnagyobb és legnépesebb országa. Az ország háromnegyede alföld. A Lengyel-alföld hullámos felszínét az utolsó eljegesedés alakította ki (morénasáncok, tóhátságok). Éghajlata hűvösebb nedves kontinentális. Sóféléket, ként is bányásznak. A Lengyel-középhegység délnyugati része a Szudéták keleti előterével jelentős feketeszén készletet rejt. Itt alakult ki az ország legfontosabb iparvidéke (Felső-Szilézia). A déli határ mentén a Kárpátok láncai húzódnak. A térség fontos idegenforgalmi központ (Zakopane). Északon alacsony színvonalú, kedvezőtlen adottságú gazdaságok jellemzőek. Jelentős az agrár-munkanélküliség. A legelmaradottabb az északkeleti országrész. Mezőgazdasága viszonylag fejletlen, sok kisparaszti gazdaság jellemzi. A gazdák jelentős uniós támogatása szorulnak. Fő termények, állatok: burgonya, rozs, cukorrépa, repce, len, komló, sörárpa, sertés, szarvasmarha. A lengyel mezőgazdaság termelési színvonala északról dél felé haladva növeszik.

Csehország

Az egykori Csehszlovákia fejlettebb, iparosodottabb tartománya volt. 1993-ban vált el Szlovákiától. Nagyobbik részét a Cseh-medence foglalja el. Ezt variszkuszi röghegységek keretezik (Szudéták, Érchegység, Cseh-erdő, Sumava). A medence a mezőgazdaság fő térszíne (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, sörárpa, komló). A medence kedvező mezőgazdasági adottságú, valamint számos jelentős város is itt jot létre. A röghegységekben grafitot, barnaszenet, kaolint, uránércet bányásznak. Erre települt a grafitceruza-gyártás, a porcelain-és kerámiaipar (Karlovy Vary). Több helyen gyógyvizek törnek a felszínre. Csehországban viszonylag sok város található. Az ipar ezekhez köthető, így kevésbe koncentrált, mint a region más országaiban. A medence fő központjai: Prága, Plzen, Mlada Boleslav. Az ásványkincsekben, energiahordozókban való viszonylagos bőség a medencét övező idős röghegységeknek köszönhető. A keleti országrészben található a Morva-medence. Jelentős ásványkincse a feketeszén. Központjai: Ostrava, Brno. Jelentős az országba érkezett külföldi működőtőke-befektetés. Ezek főleg a járműipar (Volkswagen), a távközlésbe, a vegyiparba, a kereskedelembe történtek. Ezek számítanak a cseh gazdaság húzóágazatainak.

Szlovákia

1993-ban let önálló ország. Területe nagy részén az Északnyugati-Kárpátok vonulatai húzódnak. Mind a négy fő vonulat megtalálható (homokkő, mészkő, kristályos, vulkanikus). Itt található a hegység legmagasabb tagja, a Magas-Tátra a Gerlachfalvi-csúccsal (2655 m). A Kárpátokat folyóvölgyek (Vág, Garam) és medencék (Liptói) tagolják. Délnyugaton a Dunamenti-alföld a mi Kisalföldünk folytatása, termékeny tökéletes síkság. A hegyvidékek gazdasági élete: mezőgazdaság: jelentős az erdőgazdálkodás, a fafeldolgozás, a szarvasmarha és juhtenyésztés, a medencékben a burgonya, takarmány-és lentermesztés. A folyók energiáját vízerőművek hasznosítják. Az alföldi területek gazdasági élete: az ország éléstárának szamít (búza, kukorica, cukorrépa, komló..), itt él közel 500 ezres szlovákiai magyarság többsége: fő központ: Révkomárom, Dunaszerdahely, a térség központja: Pozsony. Jelentős külföldi tőkebefektetések történtek, főleg az autóiparba (Volkswagen, KIA, Peugeot).

Románia

Történelmi szempontból Erdélyt, Partiumot, Havasalföldet és Moldvát foglalja magába. Románia az Unió fejletlenebb országai közé tartozik és az országon belül is jelentős különbségek figyelhetők meg. Legfejlettebb a főváros és térsége.

Nagytájai és adottságai:

·         Nyugati szélére átnyúlik az Alföld. Elsősorban mezőgazdasági terület, jellemző a gabonafélék, a kukorica, a napraforgó termesztése, valamint a szarvasmarha és sertéstartás. Jelentős központjai a Magyar lakossággal is rendelkező Nagyvárad, Arad, Temesvár.

·         Erdélyi-szigethegység: Elmaradott térség, jelentős idegenforgalmi lehetőségekkel és ércvagyonnal.

·         Erdélyi-medence: Jelentős mezőgazdasági térség. Fontos ásványkincse a kősó és a földgáz, délnyugaton a feketeszén és a vasérc. Gazdasági központjai: Kolozsvár, Marosvásárhely, Torda.

·         A Keleti-Kárpátok nagyrészt Székelyföld területe, ahol a romániai magyarság többsége él (1,2 millió fő). Fő központjai: Székelyudvarhely, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós. A Déli-Kárpátok még alig felfedezett tájai a turizmus remek lehetőségeit nyújtják.