Európa földrajza

 

 

Kelet-Európa

A tájat a Kelet-Európai-síkság foglalja el. Északnyugati részén a mélyben folytatódnak a Balti-pajzs ősi kőzetei. A síkságot dél felé egyre fiatalabb üledékek fedik. Északi részén a negyedidőszaki eljegesedés nyomai láthatók. Déli részén vastag lösztakaró és folyóvízi üledékek jellemzők. A síkság középső és déli része szénfélékben, vasércben gazdag. A nagytájon szabályos földrajzi övezetesség alakult ki. A Jeges-tenger szigetein állandóan fagyos, a szárazföldön dél felé haladva tundra, tajga, nedves-, majd száraz kontinentális, a Fekete-tenger partvidékén mediterrán az éghajlat. Európa keleti határa a színesfémércekben, szénfélékben gazdag óidei röghegység, az Ural, délkeleten pedig a Kaukázus fiatal láncai. Európa az ókor óta civilizációs központ. A társadalom környezetalakító tevékenysége sok nyomot hagyott. Másodlagos növényzet, macchia borítja a tájat.

 

 

Európa folyói

 

Európa közepes hosszúságú, közepes vízhozamú folyók földje. A kontinens kb. 10 millió km2.-es területén igazi óriásfolyam nem alakulhatott ki. A földrész leghosszabb folyója a Volga (3540 km). Minden folyó egyik legfontosabb sajátossága a vízjárása, vagyis az, hogy az év folyamán milyen szabályszerűségek szerint változik a vízállás, a vízszint a folyómederben. A vízjárást leginkább az éghajlati adottságok határozzák meg, így megkülönböztethetők egyenletes (Temze) és ingadozó vízjárású folyók. Magyarország folyói az ingadozó vízjárású folyók közé tartoznak, nagyobb áradási időszakokat különböztethetünk meg. Hazánkénál is ingadozóbb vízjárás jellemzi a mediterrán éghajlatú területek folyóit, melyek nyáron teljesen ki is száradhatnak. Az ilyen folyókat fiumarának nevezzük. Attól függően, hogy az európai folyók beltengerbe vagy nyílt óceánba, peremtengerbe torkollanak, megkülönböztethetők a delta – (Volga, Duna) és tölcsértorkolatú (Szajna, Temze) folyók.

 

Európa domborzata határozza a rajta áthaladó folyók munkavégző-képességét is. A hegyvidéki területek felsőszakasz-jellegű, nagy esésű folyói hordalékk segítségével romboló munkát végeznek, melynek során különböző típusú folyóvölgyek keletkeznek. Speciális folyóvölgy-típusnak számít a szoros (Békás-szoros) vagy a szurdok (Csuha-patak). Már a térképről is ráismerhetünk a középszakasz-jellegű folyókra, hiszen kanyarognak. A kanyar egyik oldalán építő, míg a másik oldalán romboló munkát végeznek. A pusztuló partfal meredek, itt a víz hirtelen mélyülő, kikötésre és fürdőzésre kevésbé alkalmas. Az épülő parton homokpadok, kavicspadok ideális strandoló helyeket alakítottak ki és csónakjainkkal is jóval könnyebb itt partra szállni. Magyarországon alsószakasz-jellegű, vagyis építő folyókat is bőven találunk, hordalékukkal zátonyokat, szigeteket építenek. Vízellátottság tekintetében Európa mindenképpen a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen a sok folyó ivóvizet, öntözővizet vagy akár fontos közlekedési útvonalat is biztosít az itt élőknek.

 

 

Európa általános társadalomföldrajzi képe

 

Európa közel 740 milliós népessége egyenlőtlenül oszlik el. Nyugatról kelet felé csökken a népsűrűség. A legsűrűbben lakott területek: Benelux-államok, Észak-Franciaország, Dél- és Közép-Anglia, Rajna-völgy, Ruhr-vidék, Észak-Olaszország. Ezek a területek kedvező természet- és gazdaságföldrajzi adottságaik miatt már a középkorban Európa legfejlettebb, centrum térséget alkottak. Az urbanizáció mértéke mindig meghaladta az európai átlagot. Napjainkban is itt találhatók a legjelentősebb agglomerációk (London, Párizs). Az átlagnál nagyobb népsűrűség jellemző még a mediterrán tengerpartokon, az alföldeken (Németország).

 

Az európai gazdasági erőtér nagy szereppel bír a világgazdaságban. Helyzete azonban egyre nehezebb. Az Unió korántsem alkot tökéletes egységet. Komoly kihívást jelent számára a meneküléskérdés, egyes tagállamainak gazdasági instabilitása, valamint a feltörekvő potenciális gazdasági nagyhatalmak (Kína, India, Oroszország). További probléma a csökkenő, elöregedő népesség. Ezek a veszélyek Európa világgazdasági szerepének visszaesését prognosztizálják. Európa főleg a fejlettebb déli és nyugati országai az elmúlt évtizedekben a vendégmunkások, a menekültek és a bevándorlók célállomásaivá váltak. Ez a folyamat az elmúlt pár évben nagyon felerősödött.