Európa földrajza

A társadalmi-gazdasági fejlődés regionális különbségei Európában

Európa általános természetföldrajzi képe

 

Országai: Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia, Izland. Európa legidősebb része az előidőben létrejött Balti-pajzs. Az óidő szilur-devon időszakban Ős-Európa és Ős-Észak-Amerika ütközésével jöttek létre a Kaledóniai-hegységrendszer tagjai. A karbon-perm időszakban lezajlott Variszkuszi-hegységképződés a korábban egyesült Ős-Európa Észak-Amerikát kapcsolta össze a Gondwanával, illetve az Ural mentén Ős-Ázsiával. További Területnövekedés a középidőben megkezdődő és az újidőben folytatódó Eurázsiai-hegységképződéssel valósult meg. Ennek során Afrika és Eurázsia közeledésével elsősorban a záródó Tethys üledékeiből kialakultak az Eurázsiai-hegységrendszer láncai. Európa 10,5 millió km2 területű. Hagyományosan az égtájak alapján oszthatjuk 5 nagytájra:

Észak-Európa

Területén található a kontinens ősi magja, a Balti-pajzs. Felszínét a negyedidőszaki eljegesedések formálták, letarolt felszínét vásott, sziklamedencés tavak jellemzik. A félszigetek miatt a folyók rövidek, de a sok csapadék miatt bővízűek, és a Skandináv-hegységben nagyesésűek is. Finnországban rengeteg tó alakult ki jég által kivájt medencékben.

 

Éghajlata meglehetősen hideg, északi részei a sarkkör fölé nyúlnak. Északi részén tundra, középső részén tajga, déli szegélyén nedves kontinentális éghajlat jellemző. Ásványkincsei a színesfémek és a nehézfémek ércei (vasérc, nikkelérc, rézérc). A Kaledóniai-hegységrendszerhez tartozó Skandináv-hegység felszínét a jégkorszaki eljegesedések élesre formálták. Nyugaton az egykori gleccserek helyén fjordok (sziklafalakkal, hegyekkel övezett, a szárazföldbe mélyen benyúló tengeröböl, amely egy gleccservájta teknővölgy tenger általi elárasztásával keletkezett) nyúlnak a tengerbe. Fontos éghajlat- és vízválasztó hegység. Vasércet és színesfémérceket bányásznak benne. Izland az Atlanti-hátságon fekvő aktív vulkanikus sziget. Képződése, formálódása napjainkban is tart.

A kőolajkincs miatt fejlődött a kőolajfinomítás és a vegyipar, valamint az olajfúró szigetekhez szükséges berendezések gyártása. A természetes növényzet északon a tundra, délebbre a tajga fenyőerdői, végül lombhullató erdők. Izlandon a fák hiányoznak, helyette fűfélék alkotják a növényzetet. A Skandináv-félsziget északi részén, a tundrán a helyi lakosság félvad rénszarvastenyésztéssel foglalkozik.

 

Nyugat-Európa

Skócia, Észak-Wales és az Ír-sziget északi részén Kaledóniai röghegységek találhatók, míg dél-ír, dél-walesi, közép és dél-angliai röghegységek a Variszkuszi-hegységrendszer tagjai. Felszínüket a jégkorszaki jég formálta. Jelentős a röghegységek feketeszén készlete.

A variszkuszi röghegységek Franciaországban is megtalálhatók (Ardennek). Legfontosabb ásványkincsük a feketeszén. A Párizsi-medence befelé mélyülő, tál alakú képződmény. Középidei üledékek alkotják, melyek Dél-Angliába is átnyúlnak. Az egész nagytáj óceáni éghajlatú, kelet felé azonban csökken ez a hatás.

 

 

Közép-Európa

Északi részén a Rajnától Lengyelországig húzódó Német- Lengyel-síkság található. Felszínét a pleisztocén jégtakaró és olvadékvizeinek hordalékai és formái uralják. Hollandia területén a süllyedés révén mélyföldek alakultak ki. Ettől délre a Variszkuszi-hegységrendszerhez tartozó röghegységek húzódnak, amelyek fekete és barnaszénben gazdagok.

A nagytáj déli részén az Eurázsiai-hegységrendszer fiatal lánchegységei húzódnak (Alpok, Kárpátok).

·         Alpok: Magashegységi eljegesedés formái, láncait hosszanti völgyek választják el. Ásványkincsei: kősó, szén, vasérc; nem túl jelentősek.

·         Kárpátok: A változatos kőzetösszetételű hegység előtere szénhidrogéneket, vulkanikus eredetű tagjai színes- és nemesfémérceket rejtenek. A hegység medencéket fog közre (Alföld).

 

Közép-Európa éghajlata többségében nedves kontinentális, az északi alföldön erősebb óceáni jelleggel, míg a magasabb hegységekben a függőleges övezetesség jellemző.

 

 

Dél-Európa

Mindhárom félszigetén megtalálhatóak az Eurázsia-hegységrendszer tagjai, így az Ibériai-félszigeten a Pireneusok, az Appennini-félszigeten az Appenninek, a Balkán-félszigeten a Dinári- és a Balkán-hegység. Aktív vulkánok is találhatók itt (Etna, Stromboli, Vezúv). Az Ibériai-félsziget belső részét variszkuszi röghegységek, bezökkent medencék és fennsíkok alkotják. Színesfémércekben gazdagok. Az éghajlat a tengerpartok széles sávjában mediterrán, a félsziget belsejében száraz kontinentális. Az Appennini-félsziget északi részén található a hegyekkel körülvett, nedves kontinentális éghajlatú Pó-síkság. A Balkán-félszigeten variszkuszi röghegységeket, medencéket, alföldeket is találni. A félsziget hegyei bauxitban, színesfémércekben gazdagok. A Dinári- és a Balkán-hegység éghajlatválasztók, tőlük délre mediterrán, északra kontinentális az éghajlat.