Az ókeresztény és bizánci művészet – I. rész

Nagy Konstantin korából nem maradt fenn más, mint a Sarita Costanza és a centcellesi mauzóleum mozaikjai. Ez utóbbiak kissé későbbiek, és szoros kapcsolatban állnak a trieri Konstantin-kori palota freskóival. A Santa Costanza kupolájának díszítése megsemmisült. Virágfüzérekkel tizenkét részre osztott felületén ó- és újszövetségi jelenetek voltak, felül pedig Krisztus és az apostolok. A körüljáró boltívein a profári és padlómozaik-hagyományokhoz kapcsolódó díszítést restaurálták. Geometrikus elemek, szüretelő puttók, Nagy Konstantin és a császárné arcképei láthatók a színdús és ragyogó formák között. Rombuszok és keresztek, kacskaringók, különböző tárgyakkal váltakozó virágok harmonikus elegye árulkodik a finom, a korra jellemző udvari ízlésről. A két kis apszist a század végén egy-egy traditio legis (törvényadás) és traditio clavium (kulcsok átadása) jelenettel díszítették. Egy, a konstantini hagyományokhoz kapcsolódó, de tömör és festői technikája miatt a katakombák művészetével is rokon téma jelentkezik a milánói San Lorenzo-templom nyolcszögű Sant Aquilino kápolnájában, a IV. század második felében: a trónoló Krisztus az apostolok között, egy szemközti apszisban pedig Illés szekere alatt egy pásztor a bárányaival.

A IV. század végének, a Passio triumfálís ikonográfiája legjellemzőbb korszakának egyéb példáiról csak a Nápolyban megmaradt mozaikok alapján lehet némi benyomásunk. A San Giovanni in Fonte keresztelőkápolnájában élénk kék és zöld tónusú háttér előtt a tetramorphoszt (a négy evangélista szimbólumát), valamint nyolc mártírt (vagy apostolt) láthatunk. Föléjük kupola borul, melyben Krisztus, a Megváltó kezétől feltáruló égen a monogramos diadalmi keresztet és az apokaliptikus Alfa és Omega betűket pillanthatjuk meg. Látható itt a tradi tio legisjelenete is, a római Santa Costanzához hasonlóan, ótestamentumi történetek mellett. További mozaikokat láthatunk a San Prisco-templom Santa Matrona-kápolnájában.

A győzedelmes, trónoló Krisztus jelenik meg a hierarchikus elrendezés főhelyén a Santa Pudenziana-templom apszisának I. Ince pápa idején (401-417) keletkezett mozaikján is. Apostolok, valamint a Synagogát és az Ecclesiát szimbolizáló alakok veszik körül, a háttérben épületek láthatók, amelyeknek jelentését sokat vitatták. Felettük az eget egy gemmákkal kirakott kereszt uralja. A szemléletmód tehát alapvetően megváltozott. Ez az ékesszóló stílus az V. század folyamán tovább fejlődött, legkifejezőbb példái a Santa Maria Maggiore mozaikjai, amelyek a Via Latina katakombáiban találhatók, IV. századi festmények plasztikai hagyományát követik. Ez a mozaikdíszítés része a már említett III. Sixtuskorabeli klasszikus reneszánsznak, amely kortársa a Galla Placidia tevékenysége nyomán kibontakozó első nagy építkezéseknek. Két nagy elbeszélő ciklus díszíti ezt a pompás templomot. A diadalíven, négy egymás feletti sávban Mária és a gyermek Jézus életének jeleneteit láthatjuk. Ez az ikonográfiai együttes nem volt gyakori Nyugaton, hiszen a Krisztus gyermekkorát és a Passiót ábrázoló ciklusok inkább a keleti kopt, szíriai és bizánci művészetet jellemezték. Az ábrázolásnak van bizonyos hieratikus jellege, és olyan tiszta szimbólumok jelennek meg rajta, mint a bárányok alakjában ábrázolt apostolok a Szent Városok, Jeruzsálem és Betlehem falai előtt. A másik, ótestamentumi jeleneteket ábrázoló ciklust plasztikus élénkség és rendkívüli színvilág jellemzi, mint az átkelés a Vörös-tengeren jelenetét, amelynek témáját már a Via Latina festményein is feldolgozták.

A mozaik további fejlődését Ravennában követhetjük nyomon. Galla Placidia mauzóleumában az udvari művészek keze nyomán olyan iskola és hagyomány keletkezett, amelynek végső fejlődése a San Vitale VI. századi fali mozaikjaihoz vezet. A mauzóleum falait teljesen beborítják a mozaikok, az antik világ egyik legszebb színegyüttese. A figurális elemek a növényi és Geometrikus díszítés mély tónusú kék, zöld és arany színeivel szépségesen irreális légkört teremtenek. A kereszt szárainak egyik lunettájában hellenisztikus finomságú Pásztort láthatunk, amint nyájával övezve ül, kereszttel a kezében. Vele szemben Szent Lőrinc mártíromságát ábrázolták. A kupola négy falán lévő nyolc apostol ábrázolása merevebb, stilizáltabb, kevésbé természethű: új stílus veszi itt kezdetét, amely egyre gyakrabban jelentkezik majd Ravennában. Mindez belemerül az erőteljes kék ég hátterébe. A boltíveken geometrikus csillagokat láthatunk, és az élet vizének forrását kereső szarvasokat. A páratlan harmóniájú együttest szőlőfürtök, virágkoszorúk és geometrikus szalagok keretezik.