Az ókeresztény és bizánci művészet – I. rész

A pogány épületekhez kapcsolódó keresztény templomokra példa többek között az ún. titulus equitii, amely egy magánépületben található; a Sessoriano-palotában lévő Szent Kereszt-bazilika; a Novatus thermáiban lévő Santa Pudenziana; a SS. Cosma e Damiano a Sacrae Urbis-templomban; a Santa Maria Antiqua a császári könyvtárban, és a catabarbarai Szent András-bazilika Junius Bassus konzul aulájában. Így folytonosan és igen változatos formában használták fel a korábban már létező épületeket, amelyek megfelelő feltételekkel rendelkeztek ahhoz, hogy bennük templomot alakítsanak ki.

A IV. század folyamán létrejött római bazilikatípus háromhajós volt, apsziszáródással és nyeregtetővel; vagyis nem alkalmazták a római monumentális építészet szép boltozatait. A hajókat oszlopok és árkádívek választották el egymástól, mint Spalatóban és Leptis Magnában, és néha a középső hajó magassága lehetővé tett egy felső oszlopsort is, mint a Leptis Magna-i templom és a római Ulpia-bazilika esetében. Ez szép változatokra adott lehetőséget, elsősorban az öthajós bazilikák esetében, amelyeknek legjobb példája a vatikáni, Konstantinkorban alapított Szent Péter-bazilika, és az azt utánzó, Theodosius-kori, századvégi San Paolo fuori le Mura.

Szintén öthajós a San Giovanni in Laterano-bazilika; Nagy Konstantin udvari temploma. A Szent Péter székesegyháznak és a San Paolo fuori le murának tágas átriuma volt, négy oldalán oszlopcsarnokkal, portikuszszal. A San Sebastianóhoz a zarándokok részére szentélykörüljárót építettek. A Santa Sabina és a San Vitale előtt narthex volt a katekhumenek számára, míg a San Giovanni in Laterano, a vatikáni Szent Péter-, a San Paolo fuori le Mura- és a San Pietro in Vincoli-bazilikák kereszthajóval épültek. Ennek a rendkívül fontos elemnek eredete és funkciója vitatott, legkorábbi példáit Rómában és Milánóban találhatjuk, ahol addig fejlődnek, míg át nem adják a gazdag és szép görög típusoknak a helyüket (Szalonikiben a Hagiosz Demetriosz, Macedóniában a philippibeli A-templom, míg ez az építészeti forma Szíriában és Palesztinában csak kivételesen fordul elő). A legkorábbi kereszthajók Konstantin-kori épületekben találhatók, mint a milánói Santa Tecla, és a csak valamivel később keletkezett San Giovanni in Laterano bazilika. A kereszthajó miatt jobban látható és könnyebben megközelíthető az oltár, és a vatikáni Szent Péter-székesegyház esetében. Az Apostol emlékhelye, ami már a tipikus zarándoktemplomok funkcionalitását előlegezi.

A Liber Pontcalis szerint Nagy Konstantin Rómában e templomok sorának építését kezdeményezte és támogatta. Közülük az első és a legrégebbi a saját palotájához kapcsolódó San Giovanni in Laterano, a kerek keresztelőkápolnával, amelyet később teljesen átépítettek. A San Giovannit magát 324 előtt, talán 312 és 319 között építették. Ezt követte a vatikáni Szent Péter-bazilika, 324 és 330 között; a Sessoriano-palotabeli Santa Crocebazilika; a San Pietro e Marcellino-bazilika a Via Labicanán, és Szent Heléna hozzáépült nyolcszög alaprajzú mauzóleuma; a Via Nomentanán a Sant Agnese a gyönyörű tizenkét oszlopos, kör alaprajzú mauzóleummal, amely a jeruzsálemi Anasztászisz mintájára épült, és a császár leányának, Costantinának szentelték – ez a mai Santa Costanza. Nagy Konstantin Róma környékén is építtetett templomokat, például Porto Albanóban.

Hasonló program terjedt el a birodalom egész területén: Palesztinában Szent Heléna 326. évi zarándoklata után, Konstantinápolyban a város 330-ban történt alapítását követően. Konstantin építkezett Trierben, apja tetrarchai székhelyén is, ahol a császár és utódai hosszú időt töltöttek. Ezek a templomok jól mutatják, hogy milyen változatos építészeti megoldásokat nyújtottak a császári ház építészei. A lateráni és a trieri palotákhoz kapcsolódó bazilikák különböznek egymástól. Az előbbi öthajós és kereszthajós, míg a trieri két nagy párhuzamos hajóból áll, amelyeket keresztelőkápolna választ el egymástól, korabeli észak-itáliai épületekhez, például az aquileiai templomhoz hasonlóan. Ugyanezt mondhatjuk el a mártírok emlékére emelt épületekről, vagy Krisztus életének emlékhelyeiről, a keleti martyriumokról. Szent Lőrincnek a Via Triburtina katakombájában lévő sírja fölött 330 táján bazilika épült, az oltár körül széles körüljáróval. Ettől eltér a Via Appián lévő San Sebastiano (312-313) megoldása, vagy a már említett Sant Agnese, illetve a San Pietro e Marcellino-templom.