Hirdetés

Az ókeresztény és bizánci művészet – I. rész

58 perc olvasás
Az ókeresztény és bizánci művészet – I. rész

Figyelemre méltó a Basilica Apostolorum, a mai San Nazaro, amelyct Ambrosius építtetett 382-ben, igen eredeti kereszt alaprajzával. Ez – eltekintve a konstantinápolyi Apostolok templomától, amelyet Nagy Konstantin császári mauzóleum céljára építtetett – ennek a szerkezetnek legrégebbi példája, és később igen nagy hatása volt. Ravennában Galla Placidia mauzóleuma mellett épült 425-ben a később lerombolt Szent Kereszttemplom, amely szintén kereszt alaprajzú volt. A San Simpliciano-templom, Szent Ambrus Basilica VirAinuma, még ma is áll, és érdekes példája a profán, rajnai eredetű, kettős árkádíves szerkezetek tartós voltának, amint azt a trieri aula regia esetében is láthatjuk. Ebben a konkrét esetben ugyan Trier hatott Milánóra, a milánói San Lorenzót viszont a trieri keresztény bazilika 380. évi átépítésénél tekintették mintának, amikor, Gratianus idején, építkezni kezdtek a Konstantin-kori kettős bazilika északi csarnoka helyén. Ugyanebben az időben keletkezett a kölni ellipszis alaprajzú, narthexszel kibővített Sankt Gereon-templom, amely a római centrális alaprajzú épületek hagyományát követi.

Hirdetés

Szent Ambrus építtette a Santa Tecla keleti homlokzatához csatlakozó nyolcszög alaprajzú keresztelőkápolnát 386-ban, és írásaiban elmagyarázta szimbolikáját. Ez az épület a császári temetkezési helyek prototípusainak leszármazottja és nagy hatása volt Itália északi részén (Como, Riva, San Vitale, Novara, Albenga), és Provence-ban, ahol közvetlen hatása látható Fréjus-ben, míg változatai találhatók Marseilles-ben, Aix-en-Provenceban, Riez-ben és Nevers-ben, de még Katalóniában is, például a tarrasai Santa María és a barcelonai katedrális épületein. A ravennai keresztelőkápolnák esetében is beszélhetünk ennek hatásáról: az Ortodoxok keresztelőkápolnája az V. század legelején épült, amikor Milánó után Ravenna lett a főváros, az Ariánusok kápolnája pedig a század legvégén. Grado és Aquileia ennek az irányzatnak elszigetelt példái az Adriai-tenger partján.

Míg Milánó új, erős hatású típusokat hozott létre, addig Róma a IV. század végén és az V. század folyamán állandósította a korábbi udvari épülettípusokat. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Alarik gótjai 410-ben kifosztották a várost. A császári támogatást később az egyházfői támogatás váltja fel. Erre a folyamatra példa a Via Ostia mentén álló San Paolo fuori le Mura nagyszabású épülete, amely a San Pietro másolata. Építése II. Valentinianus idején kezdődött, folytatódott Theodosius és Arcadius alatt, és 440 táján, Honorius császársága idején fejeződött be. Öt hajójával és kereszthajójával a római bazilika legtökéletesebb példájának tartották. Egy pusztító tűzvész lerombolta, ma teljesen restaurált formában látható. A későbbiek során pápai kezdeményezésre emeltek épületeket. A prototípust követi a gyönyörűen díszített Santa Maria Maggiore, amelyet Liberius pápa építtetett 352 és 366 között. Ennek alaprajza háromhajósra egyszerűsödött, ami áttekinthetőbb, gyakran ismételt formula, és elvezet a 422 és 432 között, a gótok betörése után épült Santa Sabina in Aventino-bazilika arányainak fenséges egyensúlyáig. A Santa Maria Maggiorét III. Sixtus pápa (432-440) átalakíttatta, belsejében gazdag mozaikdíszítés marad fenn, amely később utánzókra talált, például a Siricius pápa idején (384-399) épült Santa Pudenzianában.

III. Sixtus a korábbi formák újrateremtésére ösztönzött, ami nyilvánvaló a San Giovanni in Láterano Konstantin-kori alapokra épült új keresztelőkápolnája esetében. A centrális alaprajzú kápolna keresztelőmedencéje nyolcszögletű, nyolc oszlopa és ablaka, valamint lariternája van. Boltíves körüljáró övezi, mint a Santa Costanzát, és a 468-483-ban épült San Stefano Rotondóval együtt az V. századi centrális épületek egyik legjobb példája.

A korábban, a San Paolo fuori le Murától a Santa Maria Maggioréig kialakult típus jegyei összegződtek a Santa Sabina és egy sor templom építésénél (amelyeket jelentős mértékben átalakítottak a reneszánsz idején), ilyenek: a San Clemente, a San Sisto Vecchio, a Santa Pudenziana, a Sant Anastasia, a SS. Giovanni e Paolo, a San Lorenzo in Lucina, a San Vitale, a San Pietro in Vincoli, a Santa Agata dei Goti, s némelyiküknél világosan látható a ravennai hatás. Később, a VI. és VII. század folyamán erős keleti hatás éri Rómát.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!