Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig III. rész

A kor bizonytalanságának ellensúlyozására a művészek megpróbáltak egy színnel, s élettel teli, az élet kellemes oldalait bemutató világot ábrázolni. A mozaik igen alkalmas volt egy ilyen szemlélet kifejezésére. A jobb oldali kép egy győztes quadrigát ábrázol, míg a bal oldalin egy rabszolga a győztes nevét hirdeti.

A mozaiktechnikák és stílusok tovább éltek a kereszténység művészetében, de ennek részletes tárgyalása sorozatunk egy másik kötetének lesz a feladata. Egy tunéziai mozaik Bacchus győzelmi menetét ábrázolja, újszerű, hatásos módon, és egyben misztikus, morális tartalommal. Az istent Amor kíséri, és egy rajongó bacchánsnő üdvözli. A hatalmas padlódíszítményt betöltik a szőlővenyigék és a fürtök, köztük tigrisek és amorok tűnnek fel. Aligha feltételezhető, hogy ez a mozaik egyszerűen csak díszítmény, vagy hogy alkotója a témát konvencionális elemek ismétlésével fejezi ki, mivel nincs új mondanivalója. Hasonló életfelfogás tükröződik azon a mozaikon, amely rohanó négyes fogaton ábrázolja az egymásba karoló Neptunust és Amphitritét.

A művészek új részletekkel akarták felfrissíteni a hagyományos témákat, és ez igen jól érzékelhető két, Barcelonából, illetve Geronából származó, cirkuszi kocsiversenyt megörökítő mozaikon. A geronain a kocsik rajtját jelző sorompó mellett a művész neve is szerepel (Cecilianusficet, olvashatjuk Cecilianus,fecit helyett). A barcelonai ábrázolás tájékoztat a lovak nevéről is, a győztesét pedig (Eridanus) a cél mellett álló rabszolga hirdeti. Még egy balesetet is láthatunk: az egyik kocsi felborult. Az alkotók az eseményeket egyetlen pillanatba sűrítve örökítették meg. Ezekben a mozaikokban is jelentkezik már a középkori művészet jellegzetes kifejezésmódja; az antik téma és stílus a későbbiekben sem tűnt el teljesen: új mondanivalóval és transzcendens jelentéssel kiegészülve tovább élt a középkor kultúrájában is.

Az ókori művészet eredményeit a középkor is magáévá tette, gyakran merítve az antik formakincsből. Az igazi hatás azonban a reneszánsz kultúra kibontakozásával érvényesült. A reneszánsz nagy alkotói tudatosan az antik művészet felé fordultak, annak emlékeit tanulmányozva és azokból ihletet merítve. Az ókori irodalom és filozófia nagyjainak (Homérosz, Platón, Arisztotelész, Vergilius, Horatius és mások) művei népszerűvé váltak, az építészek Vitruvius írásait tanulmányozták. Az antik hatás a későbbiekben is erőteljesen érvényesült (így a barokk és főleg a klasszicizmus művészetében). Ma is csodálattal adózunk az antik világ nagyszerű emlékei előtt, átérezve, milyen fontos – és sok tekintetben felülmúlhatatlan korszakát jelenti az ókor a művészet történetének.