Hirdetés

Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig III. rész

46 perc olvasás
Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig III. rész

A kereskedők számára a császárok nagy vásárcsarnokokat építtettek. Traianus félkörös alaprajzú és ötemeletes vásárcsarnoka például 150 különböző üzletnek adott helyet; az épület terveit a damaszkuszi Apollodórosz készítette. A tevékeny üzletembereknek is szükségük volt egy olyan helyre, ahol egybegyűlhettek. Számukra emelték a bazilikákat, amelyek neve a görög basziléiosz (királyi) szóra vezethető vissza: basilica eredetileg annyit jelentett, mint királyi csarnok, amelyben a bíróságok is üléseztek.

Hirdetés

A Basilica Aemiliától nem messze emelték a IV. század elején az ún. Constantinus-bazilikát, amelyet pontosabban Maxentius-bazilikának hívnak, hiszen építtetését ő kezdte el. Északi oldalhajójának romjai – három dongaboltozat, amelyek magassága egy mai háromemeletes háznak felel meg – ma is láthatók a Forum Romanumon. A középső hajó keresztboltozataiból viszont már csak az ívek támasztópilléreit lehet felismerni. A Maxentius-bazilika keresztboltozatai 35 méter magasságban egy 25 méter széles és 60 méter hosszú, hatalmas teret fedtek.

A késő római művészet egyik legjelentősebb alkotása Constantinus diadalíve, amelyet 313-315-ben emeltek annak emlékére, hogy Constantinus győzelmet aratott Maxentius fölött. Az építmény felső szegélyén olvasható szöveg szerint a diadalívet „a római nép és szenátus emelte a nagy, jámbor, szerencsés császár, Caesar Constantinus dicsőségére, aki az istenség sugallatára, saját elméjének nagyságával és hadserege segítségével megszabadította az államot a zsarnoktól és híveitől”. Az elegáns felépítésű emlékmű a háromkapus diadalív már kialakult típusát ismétli: a középső, szélesebb nyílást két keskenyebb fogja közre, az ívek fölött pedig domborműves díszítés kapott helyet.

Ahogy már említettük, a Constantinus-diadalív néhány reliefje korábbi időszakból származik. Eddig még nem sikerült kideríteni, mi az oka annak, hogy a diadalíven régebbi császárok emlékeihez tartozó elemeket használtak fel. Olyan sürgős volt az elkészítése, hogy az építésznek nem volt ideje megrendelni a domborműveket? Vagy a diadalíveket egy idő után megfosztották díszítésüktől, és elemeiket valahol újabb felhasználásra elraktározták? Talán nem találtak elég tehetséges művészt, és jobbnak látták, ha a Flaviusok, Traianus és Marcus Aurelius építményeit megcsonkítják? Talán még ez a feltételezés a legvalószínűbb, hiszen fennmaradt Constantinusnak egy rendelete, amelyben jelentős kiváltságokat ígér a tartományokból Rómába költöző építészeknek és szobrászoknak.

A diadalíven korabeli domborművek is találhatók; ezek stílusa már csaknem a kora középkor ízlésének felel meg. Az alakokat mélyen körülárkolták, így azok határozottan elválnak egymástól. A dombormű felületéről mindazok a formák, amelyek régebben a perspektíva hatását keltették, eltűntek. Az új szellem jellegzetes megnyilvánulását figyelhetjük meg az oszlopok lábazatára vésett győzelemistennőkben, akik győzelmi jelvényeket tartanak; lábuknál barbár hadifoglyok láthatók. A szobrászok nem a repülő Győzelem klasszikus típusát faragták ki Constantinus diadalívén, hanem egy olyan új megfogalmazásra vállalkoztak, amelyben már a középkor díszítőművészetének elemei jelentek meg.

Hirdetés

Valami hasonló figyelhető meg a növényi ornamentika alkalmazásában is: a IV. század virágfüzérei és egyéb díszítőmotívumai elveszítették az Augustus kori művészet szépségét vagy Traianus századának vaskosságát, élettelennek hatnak; a formák stilizálásával és egyetlen síkba gyűjtésével egy új stílus vette kezdetét.

Septimius Severus uralkodása alatt a művészek nem annyira a természet változatos formáit, hanem inkább az egységes konvenciókat részesítették előnyben. Az alakokat szemből ábrázolták, és nagyságukat a hierarchikus rendben elfoglalt helyükhöz igazították. A tömegében kifejező szoborral szemben a relief, a festmény vagy a mozaik rajzosságát kedvelték.

Honnan eredhet a fejlődésnek ez az iránya? J. Strzygowski osztrák művészettörténész 1901-ben írt munkájában („Orient oder Rom”) már rámutatott arra, hogy a Keletnek fontos szerepe volt a változásban. Septimius Severus a szíriai Iulia Domnával kötött házasságot, és utódaikkal kezdetét vette a szír császárok (Caracalla, Heliogabalus és Alexander Severus) kora. A szír és mezopotámiai hatás a római művészet sajátos útjával – amelyet a III. századra jellemző gazdasági, politikai, katonai és erkölcsi válság formált – egészült ki. A szarkofágok domborműves ábrázolásai hűen tükrözik a kor feszült világát. Erre utalnak kedvenc témáik (az oly gyakori oroszlánvadászat, a barbárok lefejezése vagy asszonyaik elrablása), a kifejezés szenvedélyessége, a mozdulatok hevessége. Keletről érkezett vallások (Íziszmisztériumok, Mithrasz-kultusz, kereszténység) hirdettek új erkölcsöt és ígértek híveiknek túlvilági boldogságot.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!