Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig III. rész

Az idegen vallási kultuszokkal művészeti stílusok is érkeztek Rómába, a vallások beszivárgása pedig már a köztársaság utolsó éveiben megkezdődött. Kübelét, a Nagy Istenanyát megtestesítő Fekete Követ már a második pun háború idején Rómába szállították, és részben ennek a kőnek tulajdonították a Hannibál feletti római győzelmet. A Nagy Istenanya kultusza azonban csak később lett népszerű. Hívői gyülekezetekben, titkos szertartásokon tisztelték, és vezeklésként borzalmas csonkításokat is vállaltak. Kübelé (Kubaba) eredetileg hegyek közt élő, ősi hettita termékenység-istennő volt; római ábrázolásain szelíd oroszlánok húzta kocsijában ül. Szintén a légiók hozták be a hasonlóan kis-ázsiai, hettita Tesubnak, a villám és a mennydörgés istenének tiszteletét, akiből Iuppiter Dolichenus, a bárdot tartó Iuppiter lett.

A görög-római túlvilághit elképzeléseit az istennel való egyesülés és örök élet hitével felülmúló, színes szertartásaival is vonzó egyiptomi Ízisz-vallás először a kikötőkön keresztül hatolt Görögországba és Itáliába, majd onnan a kereskedelmi utak mentén jutott a provinciákba. Ízisz a sors felett is diadalmaskodó, jóságos istenanya, minden jó forrása, a hozzá folyamodóknak minden bajtól védője. Férje, Ozirisz az alvilág uralkodója, az el nem múlás megtestesítője. A Ptolemaiosz-uralkodók által pártfogolt Szarapisz görög és egyiptomi túlvilági fogalmakat is egyesítő gyógyító isten, a sakálfejű Anubisz pedig az elhunytak védője és kísérője. Ezerszám kerültek a provinciákba Ízisz és Ozirisz gyermekének, Hórusznak szobrocskái is.

Az ősi egyiptomi fogalmaknak romanizált külsőben való megjelenítése kedvezett az új hit elterjedésének. Az Ízisz-kultusz először a szegények körében terjedt el Rómában, de hamarosan behatolt a felső rétegekbe is, a római császárkultuszon keresztül pedig erős pártfogókra is talált. A provinciákban elsősorban a romanizált rétegből, a kereskedőkből, a tisztségviselőkből kerültek ki az Ízisz-hívők. Itálián kívül szintén épültek szentélyek Ízisz tiszteletére: ezek közül is kiválik a pannóniai Savariában felállított, igen jó állapotban megmaradt, a pompejihez hasonló szerkezetű építmény, amelyhez magánszentélyek is csatlakoztak.

A légiók hozták be a tartományokból az iráni eredetű napisten, Mithrasz kultuszát is. A furcsa, bonyolult, ködös hit eljutott és meggyökerezett a római birodalom legeldugottabb zugaiban is. A mithraeumok, vagyis a Mithrasz-kultusz templomai vagy szentélyei ugyanúgy megtalálhatók Britanniában, mint a Rajna vidékén, Afrikában, Hispániában, Pannóniában vagy Galliában. Titokzatos szertartásait föld alatti helyiségekben rendezték. Mindezek végében állt egy szoborcsoport, a bikát megölő Mithrasz ábrázolása. Ezekkel a szobrokkal a perzsák vallása a hellénisztikus és a római képzelethez idomult.

A Bikaölő-Mithrasz szoborcsoportja (British Museum, London)

A dunai limes által határolt Pannónia provincia területén Emona (ma Ljubljana), Poetovio (Ptuj), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron), Carnuntum (Deutsch-Altenburg, Petronell), Brigetio (Szőny), Gorsium (Tác) építői, díszítői között itáliai és helyi mesterek is dolgoztak. Alsó-Pannónia helytartói székhelye, a Budapest óbudai részén fekvő, nagy kiterjedésű Aquincum kormányzói palotája közel száz festett helyiségből állt. A szentéllyel, fürdővel ellátott építmény látogatásaik alkalmával a császárok szálláshelyéül is szolgált. A vízbő forrásokra utaló, ősi kelta nevet őrző Aquincum a fürdők városa is volt. Nagy katonai fürdője nevezetes gyógyhelynek számított. Az aquincumi helytartói és a savariai császári palota padlóját művészi értékű mozaikok díszítették. Még magánházakban is olyan színes mozaikok pompáztak, mint a balácai madárábrázolásos ‘ vagy az aquincumi Herculest és Deianeirát ábrázoló padlózat.

Az itáliai és provinciális amfiteátrumok közül is kitűnik Aquincum polgári és katonavárosi amfiteátruma. Az Antoninus Pius alatt épített utóbbinak 90,66 méter hosszúságú (a Colosseuménál is nagyobb), arénája rendkívüli méretű küzdőteret képezett. A pannóniai sírépítmények és sírkőplasztika ábrázolásaira igen változatos mitológiai témák jellemzők. A kőszobrok (így pl. a Scarbantiai Capitolium istenszobrai) mellett számos igen jelentős bronzemléket is találtak (pl. a nagydémi vagy a sárszentmiklósi leletek), amelyek nagyrészt itáliai műhelyekben készültek. Bronz- és márványszobrok, valamint dísztárgyak és kerámiák Itálián kívül más tartományokból – így Germániából és Galliából – is kerültek Pannóniába. Ugyanakkor itt is dolgoztak önálló műhelyek (pl. az aquincumi fazekasműhely). A III. századtól egyre erőteljesebben érvényesült a keleti hatás (Ízisz- és Mithrasz-kultusz). A IV. századtól kezdve a kereszténység terjedésével több bazilika és temetőkápolna épült (így pl. Aquincumban és Savariában). Az ókeresztény temetők festett sírkamráinak egyik jelentős régészeti lelőhelye Sopianae (Pécs).